Az Élet, 1927 (4. évfolyam, 121. szám)

1927-01-30 / 121. szám

Szerkesztőség: Koulce— Kassa, Fő ucca 47. szám. Kiadóhivatal: Mukacevo-Muntács, Árpád ucca 30. Nyomda: Lám Rt., Ujhorod, Füzes веса 6. Kéziratokat nem adunk vissza. ,AZ ÉLET“ a felvilágosodás, a progresszió bátor harcosa, minden erejével küzd a haladásért, a reakció és a tudatlanság ellen. Előfizetési árak : Egész évre 48 Kő, félévre 24 Kő, negyedévre 12 Kő, egy hóra 4 Kő. Hirdetési árak: egyhasábos m/m-sor a hirdetési oldalon 50 fill., szöveg­részben 1 Kő, nyílttér vagy bekül­detett rovatban 5 Kő.­­ Intézmé­nyek és vállalatok az árak kétszere­sét fizetik. Postatakarék csekkszámla: 208,187. Megjelenik minden vasárnap. ......................................................................................................................................................................................................................... IV-IK ÉVFOLYAM. VASÁRNAP, 1927 JANUÁR 30. 121. SZÁM. Glosszák Vucskicsnak nem tetszik Ady Mécs László pap-költőnek mis­kolci előadó-estélye előtt felállott a pódiumra Vucskics Jenő mis­kolci gimnáziumi igazgató és rö­vid, de bárgyú »bevezető beszéd«­­ben gyalázni kezdte minden idők legnagyobb magyar költőjének, a halott Ady Endrének örökkön élő emlékét. Többek között deka­densnek nevezte a Vucskics Adyt és kijelentette, hogy nem tartja nagy költőnek. őszintén szólva, én azt hittem, hogy a vucskicsok már kipusztul­tak, vagy ha tenyésznek is vala­miféle vidéki kózpontokban, kar­­bollal vannak leöntve, hogy pállott és rosszagú agyvelejük meg ne fertőzze a fiatal generációt. »Sok gnóm, senki, nyavalyás, talmi, jó lesz már egy kis hódolat és csönd, mert így sohse fogok meghalni«, írta a vucskicsoknak az örökké­való költőkirály. De sajnos, nem így történt. Ady meghalt fiatalon és a vén, fogatlan, gyepesagyú, undorító vucskicsok élnek. És nem hódolnak. És nincsenek csendben. Szónokolnak és gya­­láznak. Talán a legnagyobb ma­gyar halottat, aki a pesti temető­ben pihen. Olvasom azt is, hogy Mécs László aztán védelembe vette Adyt. Pedig nem ezt kellett volna csinálni a pap-költőnek, aki szin­tén Ady »oroszlántején« nevelke­dett. Ady nem szorul vucskicsok­­kal szemben senki védelmére. Még a Mécs Lászlóéra sem. Fel kellett volna állni abban a fehér reverendában arra a dobogóra, amelyről a vucskics leszállóit és ezt kellett volna mondani : — Arról a dobogóról, amelyről egy embertelen ember Ady Endre emlékét gyalázta, egy Istentől való költő nem mondhat önöknek verseket. Ezt kellett volna kiprédikálni a bátor papnak és a szépszavú köl­tőnek. Azután lelépni onnan és otthagyni az elképedt gyülekeze­tet. Én ezt tettem volna, ha én va­gyok Mécs László! A »Koh-i-noor« az nem egy óriási gyémánt, hanem egy apró ru­kakapocs. Nyomókapocs. Ez a »merkantil« neve. Az az úr, aki kitalálta, hogy a régi pukkanós, táguló »paten­t«-kapocs helyébe a rugós, szinte örökös nyomó­kapoccsal kell megajándékozni az 15.000 Ke. munkadíjat kapott egy kassai ügyvéd egy azóta tönkrement kassai kereskedőtől, egy kassai útért és egy 2­00 órás egyessél fogalmazásért. Weil Henrik kassai fakeresked­ő az ügyvédi kamaránál feljelentene dr. Weiser Ernő ügyvédet. Az ügyvéd viszont zsarolás cílén tett feljelentést a kereskedő ellen. Utána számoltam dr. Weiser elszámolását! Feltűnően nem stimmel! Szigorú vizsgálatot követelünk! (Kassai szerkesztőségünktől.)­­ Megtudtam, hogy dr. Weiser Ernő kassai ügyvéd zsarolás cí­mén tett feljelentést a kassai rendőrigazgatóságon. Weil Hen­rik kassai kereskedő ellen A fel­jelentés alapja egy levél, amelyet a kereskedő írt az ügyvédhez. A levélben Weil visszaköveteli az — állítása szerint — kifizetett ügyvédi munkadíjat és azzal fe­nyegeti meg az ügyvédet, hogy ellenkező esetben megkérdezi a pénzügyigazgatóságnál, hogy a tőle kapott honoráriumok után fi­zetett-e adót. Mielőtt tovább megyek, máris elítélem Weil Henrik eljárását, amellyel denunciálni akarta az ügyvédet. A továbbiakban azon­ban Weil csúnya fogása érthe­tővé válik és nyilvánvaló, hogy tettét »jogos felháborodásában« követte el és ezért őt — a történ­tek után — a Nemzeti Kaszinó sem ítélné el. Felkerestem Weil Henriket, aki így adja elő az ügy előzményeit: — Még 1921-ben történt, hogy a Jancsek, Rothbald és Horovitz rózsahegyi cégtől 4500 köbméter rönkfát vettünk, a Polizer és Weil cég. Az üzlet rosszul ment. A céggel kiegyeztem, hogy a­­kötés csak 1000 köbméter legyen. Ennek értéke 450 ezer kő volt. Az egyezséget dr. Weiser csi­nálta. Később benyújtotta az ex­­pensnotát, amely más ügyek munkadíjával együtt bő 32.000- ről szólt. Ebből én 17.000-et nem kifogásoltam. De a fenti egyez­ségért számított 15.000 Kc-t hor­­ribilsnak találtam. Társam Poli­zer, aki öregebb kereskedő volt, mint én, nem szólt ellene semmit, hát kifizettük dr. Weisernek a 32 ezer koronát. Később megnyertük az Agrár­bank kassai fiókja elleni perün­ket és a bank 66.000 ¥-t tett bírói letétbe. Ebből rám 33.000 ‰ jutott. Társam pénzét egy hitelezője le­emberiséget, milliomos lett. A vi­dám női pofika, monokli helyett a nagyított »Koh-i-noor«-kapoccsal a balszemért, a világ minden lap­jából úgy kacsint rád, mint a gyá­rosára a szerencse. Most — hallom — a gyár a tönk szélén áll. A nők egyet gon­doltak és a kapocs kiment a divat­ból. Most »bebújós« női ruhákat foglaltatta. Dr. Weisernek tartoz­tam 10.000 K-val. Ebből 6000-et megadtam. A 4000 K-ra az ügy­véd lefoglaltatta minden bútoro­mat és a letétben lévő 33.000 K-t is. Ezen a pénzen végül is az ügy­védek osztozkodtak meg. A két évi kamattal együtt mindössze 2350­0 maradt nekem. A ponto­san 33.548­­ letétemből 8618 K-t vett fel dr. Weiser. A Smola és Társa prágai cég ellen megnyerte a pert, de mivel a cég fizetéskép­telen lett, ennek költségeit dr. Weiser szintén az én pénzemből vette fel. Mint pernyertes, én fizettem a költségeket. — Tönkrementem. 1923 márc. 8-án fizetésképtelen lettem és 35 százalékra egyeztem ki hitele­zőimmel. — Egy kassai ügyvéd, akinek megmutattam dr. Weiser költség­­jegyzékét, megrökönyödve látta benne az egyeztetésért felszámí­tott 15.000 %-ás tételt és csodál­kozva kérdezte, hogy fizettem ki ezt a horribilis, jogtalanul számí­tott összeget. Saját hibás, gép­íróit számítása szerint az ügyvéd ebben az ügyben éjjel egynegyed 11-től fél 12-ig tárgyalt és konci­­piált. De mondjuk, hogy »fél 1-ig« akarta írni. Akkor is csak 2 és egynegyed óráról van szó. Ezért járt ez az összeg? — Mint említettem, maradt még bírói letétben 2350 koronám. Ez is izgatta az ügyvéd urat. A bíróságnál félrehívott és szóról­­szóra azt mondta nekem, — ami­re hajlandó vagyok megesküdni is — »nézze, Weil, mentse meg ezt a kis pénzt. Az adóhivatal le­foglalja úgyis. Mondja, hogy ne­kem tartozik vele, én felveszem és visszaadom magának«. Meghatottan köszöntem meg a jóakaratot és úgy tettem, ahogy az ügyvéd tanácsolta. A fetró előtt is ezért mondtam, hogy még 4200-al tartozom dr. Weisernak. Dr. Weiser felvette a 2350-et, csinálnak, amelyeken nincs sem­miféle kapocs. A gyár lassan, de biztosan tönkremegy. Mert nem­ számolt a női szeszéllyel. S azzal, hogy minden tönkremegy, ami a nő szeszélyétől függ: a nyomó­kapocs és a férfi. És az a kapocs is, ami a nő és a férfi között van, mindinkább eltűnik. Kimegy a di­vatból ... (...) Mikor jelentkeztem nála a pén­zért, előbb egy óráig váratott, be sem engedett, majd irodakisasz­­szonyával kiküldött nekem az előszobába 816 %-ot. Mikor a többit kértem, azt mondta, hogy nem ér rá. Most már elszámolást követeltem a felvett 8618 K-ról is. Megtagadta. »Nincs időm«, — mondotta. »Ha a pénzt felvenni volt ideje, — feleltem — legyen ideje elszámolni is!« Nem szá­molt el. Újból felkerestem és kér­tem a pénzemet. Mikor azt mond­tam neki, hogy én fizetésképtelen vagyok, 35 százalékra egyeztem ki és ügyvéd úr 100 százalékot vesz el tőlem, még 500 %-at adott. Tehát kb. 1050 koronámat tar­totta meg.­­­ Erre nem bírtam ki tovább és e hó 13-án levelet írtam neki, amelyben pontos elszámolást kö­veteltem a felvett 8618 K-ról és túlfizetett díjak fejében 8000 %-át kértem vissza. Igaz, hogy elkese­redésemben megírtam neki, hogy ellenesetben megkérdezem a pénzügyigazgatóságnál, fizetett-e adót a tőlem kapott 32.000 korona után. Erre zsarolás címén fel­jelentett, pedig azt hiszem, hogy nem zsarolás, ha az ember a saját pénzét kéri vissza. Én vi­szont túlkövetelés és megtévesz­tés miatt tettem feljelentést dr. Weiser ellen a turócszentmártoni ügyvédi kamaránál. A kamara majd megvizsgálja az expens­­notát is! — Még csak annyit akarok mondani, hogy Wohl Oszkár kas­sai borkereskedő tegnap felkere­sett és azt mondta nekem: »nézze, Weil, két zsidó minek pe­reskedjék. Kérjen bocsánatot dr. Weisertől és akkor ő visszavonja a feljelentést.« Ezt megtagadtam. Nincs miért bocsánatot kérnem. Bátran állok a független bíróság elé. E hó 19-én újból levélben kértem pontos elszámolást az ügyvédtől, de máig nem kaptam. Mikor Weil Henrik mindezt előadta, elkértem tőle a 32.000 koronás expens-notát, amelyben a kérdéses 15.000­­-as tétel így szerepel: 1921 augusztus 18-án, Jancek és Roubal, valamint Horovitz által kért bírói szakértői szemlén el­járás Kassán d. u., tárgyalás a já­rásbíróságon előzőleg, szakértők­höz intézendő kérdőpontok fogal­mazása, értekezés felekkel H­erannel egyezség tárgyában, valamint Rouballal és Írásbeli Egyes szám­ára 1 Kő.

Next