Az Őslakó, 1939. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Xlil. évfolyamon kel »Az őslakó« Podk. Rus magyarsága, őslakossága jogainak, érdekeinek harcosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallasi érzését. Hirdeti a nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályok közötti !■» -'és és béke szükségességét, de ' kiált az igazságtalanságnak és sík, hangot ád az elnyomot.'-zságtalanságot szenvedők jajjának. tőség Kossi’.thu. 1. a 20 fillér. ÜT «a. OS2S«? lO zonyebb áttehetés esztendőkre tört : az ,ént oszthatatlan Szilveszter estéjén szoktak de*-« liitam az elmúlt 365 napra vonatkozó mindennemű elszámolása’ és az újévre vonatkozó célk. seinket. Nemcsak a mai emberit.... J életében, de az egész magyar , ielemben alig volt még év- - iatt amely olyan fontoslett volna a záróköve, a merőben uj utaknak lehe dár pontja, mint ez az 1938 virradó éjszaka. Az 1938-ik esztendő, a A filett most húzzák a .If Tha«go olyan dátum, amelyet' nr vantani fognak, amíg raavv ■ lesz. Sőt helyet kér magár 2 év a világhistóriáb^n is^ ' t egyes történései e$.;eszmében érintették. Aki Magyarország tör S ■ az 1938-ik évét akarja r adatok összegyűjtése» n munkájába kerülni, mei ' 1 kosnál korszakosába ez 4 szinte kergetik együtt te Az 1938-ik évi történ ■' A ■ * nyege mindenesetre az idokra kiható eseményi j10 a‘ AgjÉTszag ebben az évbe V gpioi s egyrészben he fc d tóttá ec a bilincset? amely* zerol aztán a trianorjj (Ar laghaboru úté - é); e2 tr zodessel verte2ő?és ■ , iCjje, tózhatatlanul m Tjfiae, nemzeti feltámadt, telf * irányban vezető ut1^ ^ Ha meegmlitjük, ag_ik év. mint első király }1^i iak rendező Szent Ist r dlt? Sí nj. 900-ik fordulója, sze^A nVban tolt és tündérszéreut“r tartott, viljágraszo! , kapcSa, kongresszussal vo m0,t buCsuzó va, mans jeleziu^,^ {onos. esztendő egesze’ sagát. „ , , P^HieS ,ész vil* szamara vaTM» A “ XI tg mutteben Március 12. Németoszag megin tréát és a se évszázasz állja Austria!es Édos állam egyszerre eltelt Europa térképéről, meg a magy történelemből is, amelyben annra fontos, sokszor egyenesen honi jelentőségű szerepet jászolul Április. Győr- Duran akkori magyar miniszterelnök ilyen sáét bejelentése a magi honvédelem és a magyar földbelipolitika új alapokra fektetéséről Szeptember. Kaposi. Imrédy, a Darányit követő niszterelnök, határozott vonalakkal fiatalja egy uj ezredév számára salakitandó népi-nemzeti Magyaron* körvonalait" Szeptember 29. müncheni négyhatalmi konferen, amely illő sőt még most is zottra terjesztett határai közé vont,a az ezópusi mese magát ote fujó békáját, Csehszlovákia ezzel megmenti a késhegyen tart európai békét, és ami reánk,magyarokra nőszintén és nyíltan a kárpátaljai zsidóságról Írta: R. Vozáry Aladár | A zsidókérdés a mai magyar ítélet egyik legtöbbet szereplő és ígyfontosabb problémája. Ehhez a kérdéshez kárpátaljai vonatkozásban hozzászólni és hozzászólása számára meghallgatást igényelni kevés embernek van anynyi joga, mint nekem, ki a most lezáródott 20 éven át nemcsak Munkácson, hanem az egész cseh megszállás alatt állott területen megfigyelt és számontartott minden olyan jelentősebb politikai megnyilatkozást, társadalmi, kulturális és gazdasági megmozdulást, amely zsidó részről a magyarságot, magyar oldalról pedig a zsidóságot érintette. Ebben a megfigyelésben következetesen a legteljesebb elfogulatlanságra törekedtem. Köz- és magánéletünkben forgolódó polgártársaimat sohasem nemzeti vagy felekezeti szemüvegen keresztül néztem, hanem mindig abban a vonatkozásban tettem őket mérlegre, hogy mennyivel mozdítják elő, vagy gáncsolják el az őslakógondolat érvényesülését, amely őslakógondolat természetesen pontosan egybeesett a magyar múlt megbecsülésével és jövőnknek az anyaországgal való egyesülésünket célzó megoldásával. Nem egyszer ígéretet tettem rá (és a magyar állni is szokta az ígéretét), hogy a zsidókérdésben való elfogulatlanságot, amelyre nemcsak Munkácson, hanem az egész Kárpátalján mindig nagy szükség volt és lesz, várva-várt felszabadulásunk boldog idején is teljes erővel igyekszem majd megőrizni. .Azt kívánom tenni most is, amikor a zsidókérdéssel kapcsolatos mondanivalóm három kérdés kö-V'"- —^—!— nézve még fontosabb: megnyitja a lehetőségét a Felvidék egy része felszabadulásának. Október 11. A komáromi sikertelen egyezkedési tárgyalások az erkölcsi jog alapján rendületlenül álló Magyarország és a rablott vagyonról lemondani még mindig nem tudó Csehszlovákia között. November 2. A döntőbírálal felkért Olasz- és Németország kiküldötteinek, Ciano grófnak és Ribbentropnak Bécsben lefolyt ülése, amely a húszéves, temérdek munkával és mesteri céltudatossággal alátámasztott magyar álmok és vágyak egy részét beteljesítve, Csonkamagyarországnak viszaadta részben a Felvidéket, rabszijról leoldott egy millió magyart, köztük minket is a lélekhasadásig hazavágyódó Munkácsot és Kárpátalja tisztán magyar lakta tájait. November 5—11. Honvédeink diadalmas, örömkönnybe, csókba, virágesőbe fűlt bevonulása a felszabadult Felvidékre. Az ezeréves magyar történelemünk talán legszebb napjairól csoportosítom: — Milyennek láttuk mi a zsidóságot itt nálunk az elmúlt 20 év alatt, milyen most és milyen magatartást kívánunk tanúsítani velük szemben a jövőben? Sajnos, igen sok volt az olyan zsidó, aki a cseh megszállás alatt, amelyet bizonyosan véglegesnek gondolt, percnyi gondolkodás és legkisebb megilletődés nélkül elszakított minden köteléket, ami a magyarsághoz fűzte, amelytől pedig annyi jót kapott. Az ilyenek a magyarsággal való teljes szakításukat, a magyar bánat és a magyar remény semmibevevését két téren, két elhelyezkedésben mutatták meg. Vagy azzal, hogy az élesen magyarellenes cseh pártokba állottak be, s így lettek a csehek vak ■ eszközeivé, kiszolgálóivá, a magyar fr ügy árulóivá, — vagy úgy hogy el- kezdtek lelkesedni és agitálni a cionista gondolat mellett, ami közvetve a cseh érdekek támogatását jelentette. De jelentette azt is, hogy nekik hékuba volt a megcsonkított magyar föld és az esetleges magyar feltámadás! Nem szabad elfelejteni azt a felmérhetetlen kárt sem, amelyet a magyarság ellen a városi zsidóság sok tagja, elsősorban természetesen az intelligensebb része, azzal követte el, hogy a cseh pártokban — főként a csehagrár, csehszlovák szociál demokrata és kommunista pártban — vezető szerepet vállalt, a magyarságot anyagi előnyök kilátásba helyezésével vagy megfélemlítéssel azokba csábítani s ezzel nemzethűségét, nemzeti ellenállóerejét megingatni igyekezett. Egészen külön lapra tartozik a magyar nyelvű, de egyenesen maez a haldokló év ne tűnjék el addig az idők tengerében, amíg ezekben az óévet búcsúztató és az újat köszöntő sorokban is ki nem fejezzük a magyarság örökké zöldnek, élőnek maradó háláját az iránt a Mussolini iránt, aki betartotta a szavát, mégpedig olyan szentül és férfiasan, hogy ez a mérték még egy világtörténelmi nagyságnak is díszére és dicsőségére válik. Az örök Róma és az ugyanolyan örök Mussolini felé dobogó szívekből emelt magának ronthatatlan szobrot a sosefelejtő, a jóért jóval, nemesért nemessel fizető magyar nemzet életében. Mély tisztelettel és igaz hálával emlékezünk Hitlerre is, az újkori német világbirodalom megteremtőjére, aki világokat rengető szavát és kezét Benes és Masaryk Csehszlovákiája ellen felemelte. És küldjünk egypár hálás, meleg szót eddigi vezetőinknek, akik előrelátó, lelkes, önzetlen, sokszor önfeláldozó munkájukkal lehetővé tették, hogy meggyőződésben, hitben, hazavágyódásban erős, töretgyárellenes cseh kormánysajtó ügye, amely sajtót kevés kivétellel (lásd Dzurányit és társait) elsősorban zsidók szolgáltak ki, egyrészt rontva a magyarság nemzeti érzését, ősi erkölcsét, sőt sokszor egészséges nyelvérzését is, másrészt velük szemben is védekező harcra kényszerítve és ezzel érdemesebb munkánktól elvonva az igazán magyar sajtó munkásait. Ez a sajtómunka, ez a bérenc, sőt tudásteljesítmény a szlovákiai és kárpátaljai magyar kultúrájú zsidó újságírók megbocsáthatatlan és levezekelhetetlen bűne! A magyar gondolattal szemben a zsidóság közönye, hidegsége odáig is el tudott fajulni, hogy az új Középeurópa szeptemberi és októberi vajúdása idején a Felvidéken a zsidóság egy része nyíltan is Csehszlovákia mellett drukkolt, félve a zsidótörvényes Magyarországtól, nem gondolva arra, hogy Isten útjai rejtettek és Csehszlovákia zsidó vonatkozásban egy-kettőre egy második Németországgá alakulhat át. Ami a zsidóság egy részének közvetlen felszabadulásunk után tanúsított magatartását illeti, nem hallgathatjuk el, hogy egyenesen undorral töltött el bennünket az az erőltetett, műlelkesedés, az a kirívó magyarkodás, amellyel sok-sok tegnap még a cseheket szolgáló és istenítő, Benesnek hozsánnázó, Munkács, Ungvár, Kassa visszaadásáról tudni sem akaró zsidó a leghűbb, a bekövetkezett feltámadásért legtöbbet dolgozott és szenvedett magyarokon is túltenni igyekezett. Egyesek érdekében de jó is volt, hogy csak a kokárdák látha- S tők és nem a szívek! Amikor pedig egyes kárpátaljai len magyarság érje meg és használhassa ki ezt a most lezáródó, igazán nagy, korszakos esztendőt. De az óév utolsó estéje s az újév első reggele, mint már mondottuk, nemcsak a múltra vonatkozó beszámolások, hanem a jövőt ériintő célkitűzések ideje is. Mi legyen, mi lehet a mi célunk ebben a most kezdődő új esztendőben? Rövid rá a felelet: Egységes sorokban, lelkesen, fegyelmezetten, elszántan, minden munkára és áldozatra készen követni mostani százszorosan kipróbált és bevált vezetőinket, akik áhitatos, múltúnkon csüngő, de az uj időik uj szelétől is átjárt lélekkel és biztos, minden izében magyar kezekkel fogtak hozzá az Újmagyarország megépítéséhez. Boldog új esztendőt imádott hazánknak, a megnagyobbodott Magyarországnak és a határokon belül és kívül minden egyes fiának, aki az egységes magvak miből az jegyében él és dolgozikß C/IC • \ Megjelenik a felszabadult Munkácson. II. évf. 1. szám. Január 1. »Az Őslakó« jelszava: Igazság és egyenjogúság. Küzd az iazságért és egyenjogúságért tiszta s törvényes eszközökkel a magyar újságíráshoz méltó hangon. Az egyénnel csak a köz szempontjából foglalkozik. A család és magánélet küszöbén át nem lép. — Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. Megjelenik minden szombaton. Kiadó hivatal: Kőrösvég-u. 16. POLItiKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Abeslitot* és a megszállás alatt szerkesztette: R‘ Telefon : 2313. Egy negyedévre 2 Pengő.