Az Őslakó, 1940. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
1940-07-07 / 27. szám
A cseh megszállás alatt megjelent XIII. évfolyamon keresztül. •Az Őslakó« Podk. Rus magyarja^» '«•lakossága jogainak, érdekeinek harcosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallási érzését. Hirdeti a nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályok közötti megértés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomottak és igazságtalanságot szenvedők sajjának Hirdetési árak s 1 mm. sor egyszeri közlése 10 f„ szöveg hirdetés 15 fillér „nyilttér“, vagy „beküldetett“ rovatban 20 fillér. Megjelenik a felszabadult Munkácson. 111. évf. 27. szám. 1940. julius 7. »As őslakó« jelszava: Igazság 4» egyenjogúság. Küzd az iazságért és egyenjogúságért tiszta s törvényes eszközökkel a magyar újságírásban méltó hangon. Az egyénnel csak ■ köz szempontjából foglalkozik. A család és magánélet küszöbén át nem lép. — Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. Szerkesztőség Kossuth-u. 1 Telefon: 23-33. Kiadóhivatal: Kőrösvég-u. 16. Telefon: 23-13. Előfizetési ár: Egy negyedévre 2 Pengő. Egyes szám ára 20 fillér. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Alapította és a cseh megszállás alatt szerkesztette: \O*^0n^al**r ■ ! Örömmel állapítjuk meg, hogy terjed, mélyül a vallásos hit. Az emberek vágynak az Isten után. Megtelnek a templomok. Olyanok is eljárnak bele, akik eddig messze elkerülték. Vigyázzunk, hogy ezek a templomba kapott magyarok, akár most jelentkezett belső kényszer, akár külső tüntetés viszi is őket oda, szokják és szeressék meg a templomot és többé ne akarjanak, ne tudjanak elszakadni ele. Felszabadulásunk s ezzel az új magyar élet megindulása óta több templomban, illetve istentiszteleten megfordultunk és azt tapasztaltuk, hogy a prédikációk legtöbbje, akármilyen szép és buzgó is egyébként, szinte gondosan elkerüli azoknak a kérdéseknek a taglalását, amelyek ma minden lélekben ott élnek, izzanak és feleletet, magyarázatot várnak. A templom, úgyszintén a pap életéhez a fundamenumot és a tartalmat a Biblia adja ugyan, de azért sem a templom, sem a pap nem lehet elefántcsontból való torony, kirekesztve magából a való élet minden hullámverését. A papnak a társadalmi és a gazdasági élet sorsformáló kérdéseihez is hozzá kell szólni, mégpedig a katedráról, mert csak haszon származhatik abból, mind az egyénre, mind a közre, ha ezekhez a lelkünk és testünk elevenjébe vágó kérdésekhez és változtatásokhoz az egyház is hozzáfűzi a maga látásait és gondolatait. A templomba, az istentiszteletekre való járás csak akkor lesz igazán üdvös, ha ott elérek tárják az egész mai élet képét, Krisztus megjegyzéseivel, üzeneteivel kísérve. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a kereszténység a legnagyobb formáló és hajtó erő az emberiség történetében. Ez az erő visz, lendít előre bennünket és csak az a kérdés, hogy miként tudjuk azt kihasználni. A jó és okos pap az emberiség és nemzete érdekében állítja be a csodákat revelláló hitet. A pap templomi beszédeivel is tegyen bizonyságot róla, hogy nemcsak a Biblia vitéze, de harcos katonája nemzetének s a ma társadalmi és gazdasági életének is! Olcsó lakásra nincs gondja, ~~ ~ ha megszáll a .......... Metropole-ba! Kényelmes, meleg folyóvízes, telefonos szobák 5 pengőtől Pesten, VII. Rákóczi-út 58. Remek konyhával, válogatott fajborokkal, hangulatos cigányzenével várja kedves vendégeit V°H B E hirdetés felmutatója a szobaárakból 10° jó engedményt kap ! Erdélyt hazahozzuk Kevés nép függött még, annyiszor a kereszten, mint a magyar. Ennek a nemzetnek a szíve ezer év óta szinte szünet nélkül vérzik. Ha olykor-olykor meg is áll, csakhamar ismét elered. Elindulásuk okáról adván számot, történelmünk valamenynyi korszakos nagyjának az ajkára odaillenek Rákóczi híres szavai: Újra felfakadtak a nemes magyar nép régi sebei... Olyan mély és elköthetetlen seb alig volt, még a magyar szíven, mint Erdély elvesztése. Ahogyan Erdélyt az oláh a világháború végén elragadta, az a hullarablásnak iskolapéldája. Románia a központi hatalmaknak volt a szövetségese. De ahelyett, hogy a bekövetkezett veszély idején segítségükre sietett volna, felállott lesipuskásnak, és amikor a pillanatnyi harctéri helyzet a német- osztrák-magyar frontot gyöngének mutatta, hátbatámadta őket. De alaposan elszámította magát, mert a magyar és német hadak földig verték és békére kényszerítették. Azután a háború végéig hallgatott és szégyenkezett. A központi hatalmak összeomlásakor, amelyet nem a nagyantant fegyverei, hanem a külső körülmények, a német és magyar lelkeiknek hazai ellenségek által történt megmérgezése indézett elő, Románia nagy hősen felvonult és a megszédített, elalélt Magyarországtól kardcsapás nélkül elvette Erdélyt. És a bosszútlihegő nagyantánta erre a »hódításra« Trianonban ráütötte a helybenhagyás örökösnek gondolt pecsétjét. Magyarország Erdély elvesztésébe sohasem nyugodott bele. Éleitől fogva rendületlenül hitte és hangosan hirdette, hogy a leányzó, ez a valamennyi közt talán legkedvesebb gyermeke, nem halt meg, csak aluszik. Ezután olyan húsz év következett, amelynél sötétebb, lélekelőbb nincs a magyar történelemben, különösen ha Erdélyt nézzük, ahol a műveletlen, vad oláh Krisztus minden kínszenvedését rázúdította a keze alá került magyarságra. De az Isten malmai egyre őröltek és a garatra öntött fekete, halálos bűnökből egyszerre csak kicsordult az igazságtevés, az elégtételadás fehér, életes lisztje. A gőgös, a megalázó békeparancsokat diktáló Franciaország a német fegyverek kivédhetetlen csapásai alatt térdrerogyott, kényrekedvre megadta magát, és horogkeresztes zászló leng Trianon fölött is, ahol a nemzetünkre kimondott halálos ítéletet meghozták. Az utódállamok leglehetetlenebbje és legellenszenvesebbje, a mesterségesen felduzzasztott, a békából ökörré fújt Románia is inog minden eresztékében. Tartóoszlopai egyikét, a lopott Beszarábiát Oroszország már kirántotta alóla. Most a másik két szintén idegenből orozott sarkköve: Erdély és Dobrudzsa van soron. Igaza lett az irredenta nótának. Nem egyéb, csak mánia, hogy ez Nagyrománia! És igaza lett a példabeszédnek is, amely a néha megkéső, de soha el nem múló isteni igazságszolgáltatás műhelyében már egyenesen törvénynek számít. Ebül gyűlt vagyon, ebül vész el. Érthető, hogy a történelem órájának ütésére a magyar lelkeken lázas izgalom vett erőt, de a magyar parola, a magyar frigykötés, a magyar baráti hűség erejének és szentségének ismeretében érthető az is, hogy a kezek nyugodtak, a kardok nem röppennek ki, a puskák nem sülnek el. Az általunk is áhított új világ eljövetelének, a németek és olaszok végső győzelmének ugyanis az az érdeke, hogy Európának ez a része ne boruljon lángba, s így miáhhoz tett fegyverrel állunk és hallgatunk. ‘ ' Állunk és hallgatunk, mert hiszszük és tudjuk, hogy nagybarátaink, a németek és az olaszok, akikhez 20 év óta nemcsak papírra, de a szívekbe is beírt testvérbarátság minden hűségével és elszánásával ragaszkodunk, Európa új elrendezésénél visszaparancsolják Erdélyt, újra meghúzzák az ezeréves magyar határokat, amelyek e földrész kultúrájáért kiontott magyar vértől pirosak, és összevarrják — nemcsak a mi, de a saját, a világ érdekében is —■ Szent István bűnösen eltépett palástját. Ezért állunk és hallgatunk, noha minden csepp vérünk elégtételért és bosszúért kiállt. Szent nékünk Erdély, amelyet ezer esztendő vérével és verejtékével magyar szívek és magyar kezek tettek édenkertté. Magyarország történetének felét Erdély teszi. Erdély nélkül Magyarország sohasem lehet sem ép, sem boldog. Nemcsak földrajzilag, de lelkileg is hozzánk tartozik ez a föld. Annak a hazavágyásnak, annak az egymás karjába való futásnak, amelyet mi érzünk Erdély után, Erdély pedig mi utánunk, tartósan semmiféle földi hatalom nem állhatja útját. Erdély magyar ujjongásoktól és magyar bánatokból belengett hegyei, völgyei, folyói, városai kitörülhetetlenül élnek minden magyar szívben, és inkább meghalni, mint ezekről örökre lemondani. A nagy magyar családban a legkisebb és így a legkedvesebb gyermek a székely. Érte kell menni. Vissza kell kapni. Nem adhatjuk oda másnak. Nem, nem, soha! Állunk és hallgatunk, bár szinte elviselhetetlenül nehéz, egyenesen emberfeletti ez az állás és hallgatás. A babiloni fogság Romániában, a közt a barbár nép közt volt a legpogányabb. Mi, a cseh foglyok, csak a purgatóriumban éltünk, de erdélyi testvéreink a poklok poklában. Ami nélkülözés, megalázás, gyötrés csak elképzelhető, ők mind átszenvedték. Amikor utánunk jött, bennünket az édesanyánk csak börtönben talált, de erdélyi fiait a keresztről kell majd levennie. És az oláhok 1919-iki ittjjártának az emléke is szemetködösítő, vérforraló. Még a rablóbecsületet sem ismerték. A legszegényebbeket is kifosztották. Uccán, fényes nappal munkások lábáról húzták le a csizmát, vették ki zsebéből a nikkelórát, koldusnak is beillő zsellérektől vitték el az utolsó darab kenyerét A középkor tatárjai és törökjei sem dúltak így. Német és olasz kívánságra állunk és hallgatunk, amit annyival is inkább megtehetünk, mert Erdélyt nem fegyverrel hódították meg, hanem egyszerűen ellopták tőlünk, így tehát vér nélkül is viszajár. Lopott lóról útközben is leszállítják az embert. Az igazság és becsület nevében jövő németek és olaszok házikutatást tartanak majd náluk és minden lopott holmit visszaadatnak velük. De bármily erős is az önuralmunk, bármennyire is kötelezőnek tartjuk magunkra nézve a német és olasz kívánságot: mai állásunk és hallgatásunk mindjárt rohanássá és hurrázássá válna, mihelyst azt kellene látnunk, hogy a békés ítélethozatal késik s közben dúlják, fosztják, kardélre hányják erdélyi tesvéreinket. A szabadságharc oláh »hőstetteit« nem engedhetjük megismétlődni. Egy bizonyos: Erdélyt hazahozzunk. Békésen vagy fegyverrel, ahogy lehet, de hazahozzunk. Isten minket úgy segéljen! Egy csendes jubileum után... Az események rohanó áradatában ma nem vetett olyan széles hullámokat, mint amilyet megérdemelt volna, az a lélekemelő szép ünnep, amely Péter Pálkor a gimnázium tornacsarnokában folyt le. A tanári kar, a tisztelők és barátok, Munkács város és a volt tanítványok ekkor búcsúztak el dr. JankovicsJózsef igazgatótól, akit a nm. V. K. M. 40 évi szolgálat után nyugalomba helyezett. Az ünnepélyen megjelent dr. Engelbrecht István polgármester, dr. Czittrovszky Jenő a járásbíróság elnöke, a Mansz., a Segítő Nőegyesület, a Baross női tábor elnöksége, Csery Géza erdőigazgató, az iskolák képviselői, a családon kívül a szülők, a jóbarátok nagy számmal, úgyhogy a tornaterem teljesen megtelt. A Takács-szálló, kávéház és étterem megnyílt a volt Venezia szálló helyiségében! Kitűnő ételek, italok, világvárosi zene, elsőrangú kiszolgálás, szolid polgári árak! Családok találkozó helye!