Bereg, 1876. (3. évfolyam, 1-18. szám)

1876-01-01 / 1. szám

Beregszász 1876. Január 2­­. szám. Harmadik évfolyam. ■ : Z-A.it :■ ■■ i&'&Oro VEGYESTAIlTAOMU HETILAP. Megjelelik minden vasárnap délelőtt. ism^anmmmaKM 7 Az uj évhez. " 'gétkezél, — hozsannával fogadnak A/kémény sepr'”', bakter és drabantok. mán közöttük én miért maradjak? Nosza én is megpendítem a lantot,­­o­rhalmán a most eltemetett évnek ■ — Hja! az idő mindünk sírját megássa — merve a legjobbat, arra kérlek: Uj év ne légy a régi folytatása! Icsőtökből mind oly mosolygva keltek, Miként arany szekerén Auróra, S ivünkből tündér légvárat emeltek S mennyi üdvöt igér a pásztoréra!., De a légvárak majd halomra dőlnek, Fényes őröm válik gyász csalódásra, A szenvedések ostrommal ránk törnek ... Uj év ne légy a régi folytatása! S mi bálgán — ah mert oly gyarló az ember — Mindig és mindig csak a jót reméljük.. Elönti szivünket a vágy mint tenger S hiszszük a révet hogy bizton elérjű d­ iszkón evez reményeink najója, — De az őrszipgyöngy mélyen van elásva, hajónkat a vész zátonyra sodorja. . . . Uj év ne légy a régi folytatása! . . . Nem kérünk Ried kincseket özönnel, Hogy elöulhün a bőségnek szaruja, Csak vallva jöjjön a köny az örömmel, S ha sebet vágtál csak negeszdbe újra... Ha kifent gyilok van egyik kezedben Gyógyító balzsamodat hozd a másba’, Fényt szórj reánk a gyászfátyol ha lebben... Uj év ne légy a régi folytatása! Uj év te is meg verni­sz, majd lezugnak Gyors szárnyon napjaid, sírod megássák... Miért hozad ránk töviskoszorudat, Mit el látnod forró vérünk csorgását? Virágot adj: Szivünk hálás lesz érte, S ha el kezéig vád is az utolsó nap, — Mig sziveinkben él múltad emléke — Virágokkkal hintjük be koporsódat! Janka Sándortól, I. 186*-ik év nyarán­­ egészségem helyreállítása végett orvosaim tanácsa folytán fürd­őbe utaztam. Betegségem olyan­­ termész­ etis volt,­­így inkább szórakozásra, mint gyógyszerre volt szükségem. Aug 2,2. éves voltam. Elin­k­­aida akadálya, con vi-T. ez. Az Ausztria és Magyar­ország között fő­­vám- és kereskedelmi szerződés­ 1876 vég­­bontható lévén, a törvény által el­szabott zások annak megújítása végett kezdetüket! Hazánkban a közfigyelem e nagy érdő kérdésre van fordítva, mert mindenki meg­­győződve, hogy a létező szövetség Magyarok nezve felette káros és hogy a­ kérdés megoldás­módja nemzeti jövőnk gazdasági és pénzügyi hatására döntő befolyással lesz. Ausztriában e vámkérdés hónapok óta, erős izgalomban tartja a kedélyeket s nyilatkozatokra indítja a kormányt, a­­törvényhozást, a testületeket és a népet, illő, hogy Magyarország közönsége is tájékozást szerezzen magának az iránt, mit kíván­nak érdekei s kifejezést adjon követeléseinek. E szempontból kiindulva nézeteinket e tárgy­ról a következőkben foglaljuk össze s ajánljuk t. (címed) becses figyelmébe. 1867-ben a kiegyezés megkötése alkalmával Magyarország a vámkérdés tekintetében azon kény­szerhelyzetben volt, hogy az absolutistikus kormány épen a megelőző években, többnyire tíz évi időszak­ra kereskedelmi szerződéseket kötött volt a legte­kintélyesebb külállamokkal, Németországgal, Ang­liával, Francziaországgal, Olaszországgal, melyek az egész monarchiára kötelező modorban köttetvén, a külön vámterület felállítását épugy mint a téri fáknak hazánk érdekeinek megfelelő revisióját vag­vant, mint barátaim a tanévek ideje alatt leggyak­rabban neveztek. Nem gondoltam úgyszólván sem­mivel. Azonban kedélyemnek ezen állapota nem a fel sem vevés, a könnyelmüség állapota volt, mint talán sokan gondolhatnák, hanem az ifjú erőteljes léleknek kifolyása, mely minden körülmények közt otthon találja magát, mely egy helyről más helyre röpköd, mint a kis uiék s mindenütt talál magának tárgyat, melyet saját lelke óhajaival egy vagy más tekintetben öszhangzónak talál s melyből tapaszta­lása tárházát becses kincsekkel gyarapíthatja. Oh boldog kor! Az iskolai évek eltűntével természetem egészen megváltozott. Azelőtt vágyva vágytam a víg társa­ságokba, s különösen elememben éreztem magam szép nők társaságában. Üditő hatással voltak ezek lelkemre. És most? Csodálva kelle bámulnom a nagymérvű átváltozást. Ha talán néha barátaim szinte erővel kényszerítenek, hogy oly összejövete­lekben vegyek részt, melyeknek c­élja volt szó­rakoztató és vidító eszközök által az unalmat szám­űzni: ott is rendesen magam­ban elvonulva néztem a vigadókat, a­nélkül, hogy azoknak derültsége reám legkisebb hatással is lett volna; legfeljebb egy két­­ komolyabb elemadott emberrel váltottam néha egy pár szót. A női társaságoktól pedig féltem mint a­­ tűztől. Kis miért?., nem tudtam megmagyarázni magamnak. Szerencsétlenség nem ért, mivel tűrhető állomásom volt fiatal koromhoz képest, veszély nem fenyegethetett, hisz a légynek sem ártottam. Csa­lódott szerelmes sem voltam, mert életemben egy­­­szer akartam komolyan szerelmes lenni, azonban midőn szerelmem tárgya néhány hét múlva másnak nyujtá kezét, minden utóhatás nélkül kiment fa- Szuny -w\A/lfV A sorelem Mtq,lmaJ í ^ ■, j/ Elboszéiés. 7/i'iv?6^ SsSBKWstóSöBRK«ryW’K Előfizetési dij: Egész évre........................................ G ft. — Fél évre...............................1­3 — Negyed évre .......................... 1­­­50 kr. Szerkesztői hivatal, hova a lap szellető részét illető közlemények küldendők : Beregszászba) A­r­o­k u­t­c­z a 43-ik szám. Az előfizetési és hirdetési dijak Oroszy Géza lapkiadó-­­ társulati pénztárnak, -- a reclamációk pedg Papp Károly lapkiadó úrhoz int­ézendők a megyeháznál. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 » Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. ‘ XT . .... . , „ & » Nagyobb t­jedelm­ű s többszöri hirdetéseknél A kéziratok nem­­ adatnak vissza. 1 10°/o levonatik. Hirdetés­i dijak: Bélyeg di­j minden egy sori hirdetésnél 30 kr. Nyilttér sora és egyes szám ára 20 kr.­­ Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények kész-Rt. 100 ásáig 1 ft. pénz­fizetés mellett fogadtatnak el.­­ Ismét egy új év küszöbén állunk. Szá­­j­mot kell vetnünk a mul­a­ s tanúságot­­ meríteni belőle, mert az idők tanuságainak­­ kellő figyelembevétele a legjobb tanítómes-­­­ter a jövőre. Ott látjuk a múltban sokan összetörve,­­ romba döntve legszebb reményeink sarjadzó fáját s fájdalmat érzünk , mert egy balsej­telem azt súgja, hogy az elkezdődött új év is egyike lehet azon ellenséges lányzatu­­ időszakoknak, melyek még megmaradt örö­­­­meink nyíló virágait vannak hivatal porba­­ tiporni! De ott van a vigasztaló tanúság is a múltban, midőn tapasztaljuk, hogy sok ne­­­­mes törekvés, sok jó igyekezet megtermette­­ a kívánt gyümölcsöket; sok szülendő eszme, mely kezdetben csak mint igénytelen mag jelentkezett, diadalának napját ünnepelte s­­ a jók lelki örömére áldásdúsan hatott az emberiségi érdekek előmozdítása végett. A múit tanúságai tehát általában ré-­­­szint leverők, részint lelkünket emeld hi-­­­vatottak. De ott áll mindegyik esetben a mélyebben gondolkozó ész előtt — mint f őrangyal — egy a világ sorsát intéző ha-­­ talombani hit, mely azon tudattal vigasztal folyvást, hogy a fájdalmasan érintő kö­rülmények is leggyakrabban s talán mindig i­s magasabb czélokból történnek s a leg- s kisebb eseménynek is szerepe van a világ­történelem folyamában,; más oldalról pedig figyelmeztetve m­i, ho a szerencsés múlt is csak még inkáb szoktasson bennünket a sorsban való meg­nyugvásra, és arra, hogy a tűrhető vagy épen sze­rencsés körülmények nem büszkeségünknek s elbizakodottságunk­nak képezzék alapját, hanem intsenek ben­nünket a folytonos előhaladásra s szorgalomra mindabban, a mi, szép, igaz, jó és nemes De az uj év általában véve a remények korszaka. Mit reméljünk hát ez uj évben­­. Reméljük, mindenek előtt a köztársa­­­­dalmi szellem oly mérvű javulását, mely­­ számtalan kellemetlen emberiségi visszás­­ viszonyok teljes megszüntetését s az általá­nos emberiségi érdekek összhangzó és álta­lános felkarolását s előbbre vitelét tartamt­ja fő feladatának.­­ Reméljük nemzeti érdekeink szempont­jából a hn­árik- s­­íp. • Ó és anyag? felvirág­zása tekintetében kifejtendő legnemesebb­­ buzgalmat, melynek előmozdítására mind­­ az ország ügyeit intézni Hivatott közegek, mind a legcsekélyebb befolyással bíró tag­jai e nemzetnek a legjótékonyabban hathat­­nak közre. Reméljük, hogy kisebb társadalmi kö­reinket a legnagyobb mértékben az egyet­értés, szeretet és békesség szelleme fogja átlengeni, hogy a közérdekek hátrányára szolgáló félreértések, viszálkodások és ne­­talaut ellenséges viszonyok végleg megszün­­tettetnek vagy legalább a közügyek rová­sára előtérbe nem lépnek. Reméljük a családi és jóczélú magán­érdekek teljes virágozását; reméljük mind­azt, a­mi a hazára, a társadalomra, a csa­ládi és magán­életre a leghasznosabb s leg­üdvösebb s e reményeinkre a teljesülés ko­ronáját óhajtva kívánunk ez uj év meg­nyíltával lapunk minden olvasójának Boldog új évet! Az Önálló magyar vámterület in­vein­ez!

Next