Bereg, 1879. (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

Beregszász 1879. Január 5. 1 szám, Ötödik évfolyam. BEREG Társadalmi és megyei érdekű hetilap. Megj­elenik­ minden vasárnap délelőtt. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél­ 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft. satb. aránylag. ‘Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetések­nél 10°/a levonatik. Nyilttér­ sora 20 kr. Egy#a_szim_ára 10 kr* Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el Előfizetési díj: Egész­ évre........................4 ft.. Szerkesztői "helyiség, hova a­ lap szellemi ré­­­szét illető közlemények s reclamátiók kü­lden­­dők Beregszászban Áárok-utcza 43. szám. Az előfizetési és hirdetési dijak Deák János lapkiadóhoz intézendők. ELŐFIZETÉSRE VALÓ FELHÍVÁS A U­G“ 1879-iki ötödik évfolyamára. Kibocsátott felhívásunkhoz képest, habár nem a legvérmesebb remények között, de minden esetre bízva megyénk értelmiségének a­ közügyek iránti érdekeltségében és köte­­lességérzetében, bátrak vagyunk újólag me­gyénk ez egyetlen heti közlönyének új évi első számát a közönség elé bocsátani s e köz­hasznú vállalatot a nagyérdemű olvasók be­cses pártfogásába s jó­indulatu hajlamaiba ajánlani. Biztat a remény, hogy akad megyénkben any­­nyi felvilágosult s a közügyek iránt érdeklő­dő egyén, a mennyinek áldozatkészsége biz­­tositani fogja e hézagot pótló, szükséges vál­­a­lat fennmaradását. A szerkesztőség és kiadó hivatal min­dent­ el fog követni, hogy a „Bereg“ me­gyénk érdekeit kellőleg képviselje s egy ily tekintélyes megye értelmiségéhez méltóan te­kintélyes állást foglalhasson el a megyei vi­déki lapok jobbjainak sorában.­­ Előfizetések legczélszerűbben posta utal­ványnyal eszközölhetők. Előfizetői árak: Egy évre...................4 ft. Fél évre...................2 ft. ... Negyed évre .... 1 ft. Kérjük az előfizetések mielőbbi megtéte­lét, hogy a szétküldendő példányok száma iránt tájékozhassuk magunkat s a lap pontos kiszolgáltatásában akadály ne álljon elő. Beregszász 1879. Jan. 3. Deák János Janka Sándor kiadó és laptulajdonos, szerkesztő. TÁRCZA: Azt hiszi a világ rólam ... Azt hiszi a világ rólam, Olyan vagyok mint a lepke: A kiben nincs állandóság, Kiben nincs hűség egy csepp se. Azt hiszi a világ rólam, Hogy engem az álfény csábit. Hogy a fényért s ragyogásért Oda tudok adni bármit. Pedig ha csak gyanitnák is, Milyen más az én világom. — Milyen egyszerű kis leány Az én fényes boldogságom ... Ha tudnák, hogy életemnek Egyedüli czélja, vágya: Ennek a kis barna lánynak Sirig tartó boldogságai... — De higyjon a világ bármit, Nevezzen el csapodásnak, Csak te hidd el édes lelkem, Ahogy szeretlek, hogy imádlak! Oláh Béla. Programm az ujj évben. Körülbelül másfél évi szünetelés után megyénk ez egyetlen közlönyét hamvaiból ismételten új életre támadva megint a közönség elé bocsátjuk ez új évben. Másfél év nagy idő, nemcsak a nagyvilág és egyes tekintélyesebb ál­lamok, de kissebb társadalmi körök, sőt egy ily kis igénytelen megyei köz­löny életében is. Hogy e nagy idő lefolyása alatt e lap elmulasztotta saját kis körében tevékenységét és befolyását felhasznál­ni, szóval, hogy pihenni, szünetelni volt kénytelen, hol keressük ennek okait ? Nézzünk széjjel magunk körül s mindjárt megtaláljuk a helyes okot. Ezen időszak volt az, melyben ha­zánk politikai és társadalmi­­életében az egyeseket úgy, mint a társadalmi kor­eszmék meghonosítására hivatott egye­sületi közegeket egyrészről a legna­gyobb közönyösség bénította meg, hogy közhasznú czélok létesítésében buzgólkodjanak; másrészről pedig újabb időben a hazánk jövőjét is nagy mér­tékben érdeklő politikai világ­bonyodal­mak vonták el egyesek és társulatok érdekeltségét kisebb körű társadalmi és közművelődési mozgalmak iránt. Ezenkívül közgazdasági és pénzügyi viszonyaink is sok ideig oly állapotban voltak, melyek az egyeseknek csak a csekély mérvű áldozatát is lehetetlenné tevék. Ez okok miatt szünetelt s pihenni volt kénytelen számtalan közérdekű ügy, így megyénk egyetlen irodalmi közlönye is. Azonban ez okok jelenben már részben megszűntek, részben múló­fél­­ben vannak. A társadalmi és politikai életben a közönyösséget pezsgő eleven­­ség, forrongás és érdekeltség kezdi fel­váltani; hazánk jövője, — bár még jelenleg is az európai súlyos politikai viszonyok nyomása alatt a kétes bi­zonytalanság homályának leplébe van burkolva — azon felvont figyelem ál­tal, mely politikai és társadalmi kö­reinkben ezen hazafiui ügy iránt álta­lában tapasztalható, s mely a régi hon­szerelem, nemzeti lelkesedés, hazafiui fellángolás tüzének újra fellobbanására hagy következtetnünk, mely hazája ér­dekében minden áldozatra kész, talán sok időre biztosítottnak tekinthető, mert a­hol a nemzeti közszellem, ál­talános lelkesedés fölébred s működni kezd, ott a hazafias érdekek elhanya­golásáról emlékezni sem szabad. Végül országos gazdasági és pénzügyi viszo­nyainknak legközelebbi időben való jobbra fordulása az egyesek részéről lehetővé teszi, hogy közérdekű ügyek előmozdítása végett — habár csekély mérvben is — áldozatot tegyenek. Ily közérdekű ügynek tartjuk pe­dig megyénk közművelődési czéljainak Rángattam — hogy megizzadtam belé — A humbug-harang hangos kötelét. Falvakba mentem, mikről mit se tud A „mappa“, s mint garabonozée diák Bejártam az apostolok lován Kis Nagy Kukutyint s Bergen­yócíiát. Egy ízben, még ma sem tudom miért, Adószedőnek nézett a tömeg: (Poéta és adószedő . .. ugyan A kettő közt melyik veszedelmesebb Szerencse rám, hogy nyulszivi vagyok, S tudok szaladni kitartón, sokat,­­ minthogy a faképnél is hagyom őket mint szent Pál az oláhokat. • Felléptem népgyűléseken, hol is Dióhéjban vázoltam , mi a czél S lapunk iránya, hangsúlyozva, hogy Akaratunk szilárd mint az aczé. Szidtam a kormányt, mint a bokrot, ám Annál jobban dicsértem a lapot, Hogy olyat még a hetvenhetedik Apjoknak az apja sem olvasott . Leszibenne minden, — külföldi levél Kokhinkhinából, (szent igaz ugyan, Hogy itthon készül az de a tömeg Hiszi és olvassa kíváncsian,) Mert tudni nékünk fontos nagy dolog Hogyan érzi magát » Mik adó,; * Levél a szerkesztőhöz. Szerkesztő úr — ezer bocsánatot — Hogy portó nélkül küldöm levelem, De higgye el, nem én vagyok oka: A sors az, mert bán ily rutul velem, Mert — fájdalom — régesrég elfogyott Az apró pénzem s el vele a nagy, Képzelheti is mily dühös vagyok S mily lánggal ég szivemben a harag. Ennyit a magam mentségére, — és Most a dologra térek szaporán: Hát a dologban eljártam, a­mit Oly annyira kegyes volt bízni rám. A lapot értem, mit indítani Szándékozunk, hogy lássa a világ: Vidékünkön mennyire vitte fel A szittya sarját a bor és nyirág . . De sajnálattal kell jelentenem, Hogy az eredmény éppen semmi se, Bár a mit jártam, nem járnak annyit Gheopsz királynak gúláira se, S ha összeadnám a járás-kelést A mit ez ügy han hasztalan tevék, A menyet — uj Jákób-lajtorjakint — Bolygó lábam elérte volna rég. Pedig — mint meghagyni méltóztatott hárma, porhintón volt untig elég.

Next