Bereg, 1881. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

$ Előfizetési díjak: KJ £$­ Egész évre . .­­ . 4 fc. (fj Félévre...................2 ft. gg V negyed évre ... 1 ft. ($ Községeknek egész évre, erre tw * beküldve . . . 2 frt 5 f fr. $ Szerkesztőség: ^^Hová a lap szellemi részét l®1^^ közlemények küldendő: r£i ^ Beregszász, Árok-utcza á sz. ||| ||] Kiadóhivatal: [|] TARSADALMI és MEGYEI ERDEKTJ HETILAP. BEREG1EGY£ 11IRDETÉSEINEK ÉS A MEGYEI MIR. TAMFFXÜGYEZJŐSÉG HIVATALOS MÖKEÖYVE^V^ ^­H* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. f£) Hová az előfizetési és hidetési j|| S' díjak s reclamátiók intésndők . Jx! Y Nagy Lajos és Sallayfigula ^ ||) könyvnyomdája ^ [1] Hirdetések s a nyilttérbe szánt Ki ^közlemények készpénz fizetése­ mellett fogadtatnak el. Nyilttér sora 20 kr. ^ ||]Egyes szám 10 kr.(|] ELÖFIZETÉSI­­^ELHIVÁS 1881. évi hetedik évfolyamára. Lapunk idén évi első számában tisz­telettel kérjük fel lapunk olvasóit s bará­tait előfizetésre illetőleg előfizetéseik meg­újítására s kérjük az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalához mielőbb beküldeni, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Az első számból több példányt nyo­matván, min megrendeltetett, abból még azután is szolgálhatunk. Községek részért az előfizetési dij előre bekül éve egy évre 2 frt 50 kr. Hogy lapunk szükséget pótol, eléggé bizonyítja iát évi fenállása s azon körül­mény, hogy megyénknek nagyon ke­vés intelligens embere van, kit egy­­s­zer-másszor a hat év alatt a lap dolgozótársai sorában szemlélni szerencsénk nem lehetett volna Ezzel pedig vajmi kevés vidéki lap dicse­kedhetik ! Kérjük jövőre is a t. közönség szives támogatását, melylyel „Boldog újév“ kívá­nása mellett vagyunk. Beregszász, 1881. jan. 1. Tis­zte­lői: a szerkesztőség és kiadóhivatal JJjégi TÁRGYA. ~'/WU\AJVv'~ PONGYOLA GONDOLATOK. (Hálókabátban versbe tákolta Papp Zsigmond) 1880. decz. 28. Hopsza! Megvan! Archimedesképpen Ujongó öröm száll ki belőlem. Kérdik, hogy mi? Éppen rajta tőröm Árva főmet a ime itt az öröm. A mint duzzog bennem a poezis, Hogy nem rándul egy veszendő tházia ; Hát csal: egyszer — rupsz — kiszuszszan a hév: Megtaláltam ! Lesz vers! Itt az újév. Épen mint vak László félüzemének, úgy örültem, hogy rezdülhet ének Vásott keblem húrjain epedve. Lelkem tánczol, oly nagy lett a kedve, Mely ha igy megy, félve jártok attól, Megszökik mint Pál az oláhoktól. Kedves lelkem, még most lassan lejtsed, Száz év múlva járhatsz oszt sebeset. Im a százból itt van egy előleg. Mily jó lenne tudni, hogy minő lesz ? Adsz e sok jót? — fogjad itt a semmi, — Mint a másik, melyről énekelni Bőgve fog sok éhező poéta $ Fáradalmi vesztek a fiókba, Hű praenumeransok elmaradtak Sárga lett a firka mint az abral Gazdáinknak rosszul ment a múltra^ *• yh*** Hosszú a föld ... a vetőmag kurta. .. Ős Budában megtudák e dolgot, Romlik a nép (e bir szárnyalódott). Erre aztán, hogy ne zsörtölődjön, Lett ki­osztva az inségi kölcsön. És te uj év, tartod most a zsákot: Fizess magyar, láttam az apádat. Beczal — mondod. — Én meg mondom: paczal, Rágódj rajta — bánom — éjjel nappal. Mert ha pénz kell, adnék, de hab id­ kein, Egy réz tallér koplal néha, ritkán Mély zsebemnek mélységes zugában. Meg se tudnám lelni hamarjában. Kérj tehát mást — vagy ne — adj te inkább. Rossz a csizmám, hogy járjak mezítláb ? Tárczánk lapos, mint a ministerit Meglepő az állandó deficit. Tartozásunk is konsolidáltuk, Parin alul áll a ház­tartásunk, Törlesztetlen a sok „bon du trésor1) “ Nem segit itt se Tisza se Tresor1, Sem a T. Ház, sem ministerium, Legfölebb egy nagy moratórium2) 1) Az állam­háztartásban kincstári Utalványt most egyszerűen magán contot jelent. a) fizetés halasztás örökre. Ha­ pedig jó lenni ministernek. \ *si­ncs pénz? Nem baj. Tüstént kölcsön kérnek. Vagy ha a czim nincs budget rovatba, rEz se baj. Hisz van ki megszavazza. Azt se kérdik, hogy miért, csak : f­­­t­i.*) Meg van adva rá az indemnyit Hát ez igy van, és igy lesz jövőre. (Politika ez komám, nem lőre.) Majd eltértem. Hol nincs, ott ne keress. Uj év rajtunk nem lesz-e uj kereszt? Nem mondok még jót, se rosszat róla, Abinvisis ez nem illő volna. Megdicsértem és végződne balul? Megszapultam s benne minden javul? Nem. Nem teszem, függjön az ítélet, Miglen elmúlt s végkép semmivé lett. Mégis uj év egy szerény kéréssel Lantom hozzád szép szóval merészel: Újat most ne, csak a régit vedd el, Bánatunkat enyhítsed neveddel, Tömd zsebünket uj tizes bankókkal,*) Küzködésünk áldd meg minden jóval. Mert ha nem, hát (vemhesem* Így dörmög!) Jó előre logpjon el ez ördög. 8) fitisd — mutasd meg. 4) Az uj tizes bankjegyek ez évben fognak­ életbe lépni. *) Pegazus, J A bűnről. Az egyesek élete, vagyona, ugyan ezek a társadalomnál is, akkor lennének teljesen biztosítottak, mindazon veszélyek­től, melyek épen magától az embertől és társadalomtól erednek, ha a jó erkölcsöt s igazságot mindenki szentnek, legfőbb kincs­nek, akarata és cselekvénye egyedüli irány­zójának és határának ismerné el. A jó erkölcsre és igazságra oktatják az embert majdnem a bölcsőtől kezdve: a lelkész nap-nap után kinálja azokat az Isten­ házában; ember ember­társát untalan ezen jókra figyelmezteti: a vallás nemcsak a földi véges, de a menny­beli örök életre is jólétet igér annak, ki szivét s lelkét a jó­nak és igaznak állandó lakhelyévé tette. Honnan mégis az a sok gonoszság, az a folytonos leskelődés mások testi s lelki épsége s vagyona ellen, holott ilyesmire ki se tanittatik ? Valóban, éles áttekintése a társadalmi mozgalomnak, betekintés a törvénykezés csarnokaiba, széttekintás az emberi ipar és üzlet raktáraiban s forgalmi mezején, oly képet tár lelki szemünk elé, melyről majd­nem mindenütt és mindenben az emberek­nek egymás jogköre s érdeke elleni törek­véseit és tetteit lehet leolvasni. Némelyek hiszik, mert vallásuk is újjá tartja, mások talán meggyőzésből akarják tudni, mert bölcselkedésük őket arra ve­zette, hogy a gonoszságra hajlandóság az emberrel vele született természeti tulajdon.. Ha ez úgy volna, akkor alig harczol­­nék minden erőmből az emberi bűnök de én azt tartom, hogy az ember ártatla­nul, gonoszság nélkül születik; gonosz­zá csak is viszonylagosan lesz és lehet. A folyóvíz medrében, partjai közt ha­ladva kellemes és áldásos, de ha határain kívül féktelenül rohan, rombol és pusztít; igy hat, igy munkál a nagy természetnek bármely tárgya és lénye, ha kimért helyze­tét és határát elhagyta és túllépte. Az ember sem vonhatja ki magát a természet világlényei sorából, ha­bár öntu­datos lelke őt a teremtmények koronájává emelte is. Állni kell tehát az emberre nézve is azon törvénynek, hogy csak is akkor lesz gonosz, romboló és pusztító, ha életkörét, s helyzetét, mely áll miveltségi s foglalko­zási minőségében, túllépte s elhagyta ily elhagyás és túllépés pedig magával a puszta születéssel még nem állott be. A csecsemő ártatlanul válik ki az anya­kebelből, onnan nem hoz magával ártalmas érzést, roszra törő lelket; mosolyogva, kel­lemet tükrözve indul meg benne és vele az élet s igy fejlenék, tovább is, ha a kiilbe­­hatások, rontó viszonyok nem vennének erőt jóra kész széllemen. A növényt, az állatot s bármely élet­telen tárgyat azon talaj, helyzet és bánás­mód határozza, melybe jutott s melyben részesül. Ezekre nézve tehát helye van a velők született, hozzájok illően mondva, velők keletkezett részról szólani; de nem igy az emberről, mert ő képes uralkodni helyzete s viszonya felett­­ képes teremteni olyat.

Next