Bereg, 1887. (14. évfolyam, 1-53. szám)

1887-01-02 / 1. szám

1. szám. XIII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1887. január 2. ■ Szerkesztőség : hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Bereg­szász, Péter-utcza 732. szám. Kiadóhivatal: hová az előfizetés, hirdetés és nyíl­t­­tér dijai küldendők: Nagy Lajos és Sailay­­ Gyula könyvnyomdája. Egyes szám­ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP.­ BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI,KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK Előfizetési dijak: Egész évre ....... 4 írt. Félévre.............................2 frt­ Negyedévre...................1 frt. Községek s néptanítóknak egész évre 2 frt 50 kr. Hirdetési dijak: 50 szóig 90 kr. 100 szóig 1 frt 40 kr. 200 szóig 2 forint 40 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre­­fizetendők. HIVATALOS KÖZLÖNYE. A számadás napján. Minden előrelátó, okos gazda számít a jö­vőre. De számítása csak ak­kor nyugszik szilárd alapon, ha azt a múlt idők tapasztalásain építi föl. Ki számot nem vet magával, midőn a múlt és a jelen viszonyának összehasonlításából a jövőre akar következtetni: az nem okos gazda, annak élete a jövőben is ingatag alapon fog nyugodni, s soha sem lesz képes meghatározni, hogy hol és mily mértékben lépett eddig túl a határon s mily irányban kell ezután vezetnie életének ringó hajóját, hogy sziklához vagy veszélyes zátonyhoz ne jusson, hanem biztosan evezhessen a boldog kikötő­ révpartja felé. A számadási könyvek lezárására pedig legalkalmasabb időpont az év vége s az év utolsó napja épen ezért minden társadalmi in­tézménynél a számadások lezárásának hivatalos napja. Lapunk sem egyéb, mint egy, a társa­dalmi szellem által követelt közintézmény; egy közeg, mely hivatva van közvetítő szerepet vinni a bel- és külvilág, a gondolkozó, a figyelő szellem és annak külső nyilvánulása, az emberi társadalom között, hogy a­mi a lélekben él, az külső formát is nyerjen; a­mi egy ember helyes gondolata, az a nagy közönség gondolkozás­módja is legyen. Nem felesleges tehát, most, e fontos napon az eltűnő év utolsó napján számadási könyve­inket megvizsgálni s megfigyelni, hogy várjon a hivatást, mely reánk bízatott, kellőleg töltöt­­tük-e be? Bezártuk a múlt évvel lapunk mll­ ik év­­folyamát. Jelen számmal egy új évfolyamba léptünk, mely lapunk életében a XIII-ik. A szokott előfizetési felhívásokban divatos hang­zatos frázisok helyett mi ez uj év küszöbén inkább óhajtunk számot adni olvasóközönsé­günknek a felől, hogy e lap fenállása óta hi­vatását híven teljesítette-e vagy nem ? hogy e számadásból vonjon közönségünk helyes követ­keztetést arra nézve: váljon érdemes-e lapunk továbbra is a pártolásra, az életre, vagy nem ?... Lapunk minden számának homlokzata jelzi, hogy az ,társadalmi és megyei érdekű hetilap*, s hogy , Beregvár megye hirdetései, a megyei köz­művelődési egylet és gazdasági egyesületnek hiva­talos közlönyei. Mindnyájunkat, kik e haza kis, szűk ré­szében, e megyében élünk, legközelebbről ér­dekelhet megyei életünk jó és balsorsa s a me­gyében a két legfontosabb társadalmi egyesület: a közművelődési és gazdasági egyesület tevé­kenysége , minthogy ezek a vármegye összes lakóit kivétel nélkül kell, hogy közösen érde­keljék. A megyei életnek hű tükrét igyekezett lapunk nyújtani eddigi működésében részint a lapunknak az alispán, hatóság által megküldött s általunk a közönség érdekében kivétel nélkül közrebocsátott közérdekű megyei hiv. közle­mények, körözvények, és hiv. hirdetésekben, részint a megye hiz. közgyűlési határozatainak kimerítő közlése, részint a megyei közigazgatási bizottság érdemlegesebb határozatainak ismer­tetése által általában. De ezeken kívül rész­letesen foglalkozott többi megyei és városi közhasznú, humánus, intézményeink ügyeivel is.­­ Nevezetesen : Talán dicsekvés nélkül szabad elmondanuk, hogy a hazában a »Bereg” volt az első vi­déki lap, mely a megyei közművelődési egyesületek alakításának eszméjét megpendítette s ma már a nemzetiségi áramlatoknak kitett m­egyékben széltében virágzó ily egyesületek támadtak; s hogy megyékben is ez egyesület megalakult s jelenleg már — mondhatjuk — biztos alapra jutott, mely jövőjét biztosítja, e részben — legalább az általános közhangulat megteremtését illetőleg — bizonyára lapunknak is része volt. Hosszú időn át sürgettük a vármegyei gaz­daközönség érdekében annak anyagi előhala­­dását biztosító »gazdasági egyesület« létesítését. Lapunkban lett elsőben is megvitatva az eszme s megalakult az első gazd. egyesület megyénkben. S midőn ez, nem czélszerű szervezkedés miatt, feloszlott: megyénk jobbjai s érdemesebbjei ismét lapunkban adtak hangot a közohajnak, mely egy hivatásszerűen működő s a korszellemnek megfelelő gazdasági egyesület újraszervezését s létesítését követelte. S az újabb irányzattal al­kotott megyei gazda­egyesület tevékenységét lapunk nemcsak ismertetni, de azt tőle telhetőleg előmozdítani főtörekvésének ismerte. I ruházatját azért nem írhatom le, mert az mindig a divat és saját szeszélye szerint változott. Mint min­denben, úgy ebben is szeretett mindig a végletekben járni. Különcz volt mindenben, s különösen a ruhá­zatban. A legmerészebb szabású fantázia-frakk ren­desen az Erdei Dávidé volt, míg máskor ezüst pity­­kével kirakott spenczelben, mint egy másik Parlagi Jancsi, jelent meg a társaságban, néha pedig koczkás tarkabarka öltönyében úgy nézett ki, mint egy Har­lekin. 1849-ben a függetlenség kimondása után azzal akart kifejezést adni republikánus érzelmének, hogy tetőtől-talpig vörösbe öltözött, s a vörös frakkhoz egy összetört és beütött cilindert tett fejére, mely­ mellett a bokrétát egy beleszúrt nemzeti lobogócska képezte. Az új vörös frakkal a franczia republikánus eszmék di­adalmát, az ócska beütött cilinderrel a megbukott bécsi politikát akart jelképezni, a nemzeti zászlócska pedig diadal-jelvény volt. A Bach-rendszeres alatt divatban volt magas pincset akkép paraziálta, hogy mondva csináltatott magának egy oly túlságosan magas tetejű kalapot, mely a rendes méretet kétszeresen megha­ladta. Abban az időben még hire sem volt a magyar viccz­ lapoknak. A mi Dávidunk­­helyettesítette azokat Bereg megyében, mert a­hova ő betette a lábát, az élet, humor, szatíra és komikum vele együtt költözött a társaságba. Ez tette őt kedvelte a társadalom minden rétegében. Nem esett meg tánczvigalom és nyilvános összejövetel Beregben és a szomszéd megyékben, hol a mi’ Dávidunk hivatalos ne lett volna. A népies disznó­tortól az ansztokrátisidl­s színezetű tbea-estélyekig minden A „ Beregszási- és vidéki nőegylet*-et szintén egyik legfontosabb társadalmi alkotásunknak tartjuk. S midőn az egyesület legközelebb a beregszászi polg. leányiskolának állami kezelés alá átengedése után feloszlani készült: lapunk erélyesen hangsúlyozta e közhasznú egylet to­vábbi fentartásának nélkülözhetlen szükséges­ségét, az egylet hathatós befolyásának más tár­sadalmi téren való értékesítését, s hiszszük, hogy felszólamlásunk nem leend kiáltó szó a pusztában. A­­megyei körjegyzői egylet*, továbbá a­­megyei ármentesítő társulat* ügyeivel többször behatóan foglalkoztunk s valamint a vármegyei körjegyzők anyagi helyzetének javítására s az egyleti élet megszilárdítására igyekeztünk hatni az előbbinél; másrészt az utóbbinál az egyes birtokosok érdekeit és a megye közönségének közhasznát előmozdító több szakszerű felszólam­lást tettünk közzé, melyek részint a helyzet és a viszonyok megmagyarázása és megértése tekin­tetében tettek a közönségnek hasznos szolgá­latot, részint ellenőrzéséül szolgáltak a közönség érdekeinek. »Megyei általános tanító-egyesületünk* és a m. kir. tanfelügyelőség hivatalos szakközlönyt nyert a pár év óta dicséretes sikerrel működő megyei laptársunk, a »Beregmegyei Tanügy­­­ben, de azért a megyei tanügyi kérdések elől lapunk azóta sem zárkózott el, sőt a megyei tanügy fejlesztését ezután is kedves hivatásának ismeri. Legközelebb a megyei tisztviselői segély- és kölcsönegylet — úgy is mint fogyasztási szövetkezet — alakítása iránt indult meg sikert ígérő mozgalom városunk tisztviselői közt. — Aligha csalódunk, ha az egyesületi alakulás kiinduló pontját is a lapunkban ez irányban egyes ügybuzgóbbak által közrebocsátott felhívó szózatokban keressük. Szűkebb körben, városunkban és a megye más pontjain alakult egyletek (»beregszászi ön­kéntes tűzoltó egyesület*, »beregszászi szegény gyermekeket segélyző egyesület*, beregszászi kisdedóvó egyesület*, »beregszászi dalárda*, »munkácsi sziirigy gyámolító egyesület*, »mű­kedvelő társulat*, »szolyvai kisdedóvó egyesület, satb. satb.) ügyei szintén nem kerülték ki figyel­münket s általában igyekeztünk e társadalmi intézményeknek nemcsak létesülését előmozdítani házias összejövetelnek az ő jelenléte kölcsönözött élénkséget és humoros színezetet, nemcsak azért, mert élénk szelleme kifogyhatatlan volt az életekben, hanem különösen azért, mert minden társasággal azonosítani tudta magát s eltalálta a hangot és modort, mely a közszellemnek leginkább megfelelt. Eleteit legtöbbnyire a helyzet komikumából me­rítette s kitünően eltalált, közvetlen és könnyed komi­kai színezéssel adta elő, úgy Hogy a közönség azt sem tudta, hogy a vic­czen nevessen-e inkább vagy a ko­mikus előadáson? — Ez az oka annak, hogy a még most is közszájon forgó Erdei Dávid-féle életeken és adomákon legédesebben az nevet, aki ötszemélye­sen ösmerte, s hozzá képzeli az ő páratlan humorisz­­tikus alakítását s komikai játékát. E tekintetben P....r Józsi hasonlít hozzá némileg, kivált férfi társaságban azzal a különbséggel, hogy a mi Dávidunk a ko­mikus modor és bombasztikus megjegyzések közé gyakran finom mely szatírát is vegyített, melynek hegyét önmaga törte le, olyan látszatot adván annak, mintha önmaga ellen irányozná. Sebezni nem akar csak csiklandozni. Volt ezen kívül bizonyos naiv sely­pítő utánozhatatlan komikus modora, melyet többnyire hölgyek és gyermekekkel szemben szokott volt hasz­nálni. Könnyelmű, de jó szivü, szellemes víg czimbora volt. Minden komolyabb munkát került s e miatt ügy­védi diplomájának sem vette semmi hasznát. Egykor bíztak rá egy fenyitó pert, akkor is megtréfálta és za­varba hozta a törvényszéket — mint majd később elő fogom adni. De nem is arra volt­­ teremtve, hogy te­ Beregvármegye régi jó „Dávid“-ja. Ifjú olvasó, ki a fentebbi czim­et e tárczaczikk élén megpillantod, képzelem, hogy fogalmad sincs azon eredeti alakjáról Beregmegye társadalmi életének, kinek viselt dolgairól megemlékezni kívánok egy tárcza­­czikk sorozatban. Kérdezzétek meg csak az öregeket: ki volt az az örök vidor ifjú kedélyű különcz alakja a megyei társas életnek, kit valamennyi rétegében a megyei társadalomnak csak e néven neveztek: „a mi Dávidunk“ — meglátod, miként fog egyszerre kide­rülni az öregek arcza s mint fog az ifjú tűz egy­szerre felvillanni a bágyadt szemekben a kedves ifjú­kori emlékek varázshatalma alatt, s mint válnak egyszerre beszédesekké a hallgatag ajkak, száz meg száz tréfás ötletet és adomát beszélve el a mi Dávi­dunkról, ki nem volt más, mint az 1840—50-es évek kiapadhatatlan humoros bohókás alakja, Erdei Dávid. Igénytelen, vékony, tejképü gimnazista gyerek voltam még, mikor utolszor láttam, öt, — kinek ér­dekes alakján zsenge gyermek korom óta mindig sze­retettel vegyes bámulattal csüggtem, — de még most is élénken emlékszem alig közép termetű szikár alak­jára, olajbarna keleties finom vonású arczára, melyet ér­dekessé tett a kitűnően gondozott gesztenyeszinü ritka szakáll, kissé világosabb vékony hosszú bajusz és a természetű göndörségű dús fekete hajzat, mely re­publikánus módra oly hosszúra volt növelve, hogy vállait verte. Hasonló alakot mai napság ritkán lehet látni. A­kik ismerik Herman Ottót, képzeljék öt fino­mabb és fiatalabb kiadásban s elöttök fog állani a mi Dávidunk.

Next