Bereg, 1888. (15. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

1. szám. XIV. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1888. január 1. hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Bereg­szász, Péter-utcza 732. szám. Kiadóhivatal: hová az előfizetés, hirdetés és nyilt­­tér dijai küldendők: Beregszász, Namény-utcza, 492. szám. Egyes szám ára 10 kr. Nyíl­ttér sora 20 kr. Előfizetési dijak: Egész évre.............4 frt. Félévre..................2 frt. Negyedévre .... 1 frt. Községek s néptanítóknak egész évre 2 frt 50 kr. Hirdetési dijak: 50 szóig 90 kr, 100 szóig 1 frt 40 kr, 200 szóig 2 forint 40 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKI­ HETILAP.­­ BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG. A KÖZMŰVELŐDÉST EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség : 1888-ik évi XIV. évfolyamára. Az újév küszöbén ismét az olvasóközönség elé lépünk, azon kérelemmel, hogy lapunkat to­vábbra is szives támogatásában részesíteni szíves­kedjék. Lapunk az 1888. évvel XIV-ik évfolyamába lépett. Nem vagyunk önhittek, hogy azt mondanák magunkról, hogy megtettünk mindent, mit mint hírlapíróknak s mint hírlapnak a magyar tár­sadalom, a megye és városunk érdekében megten­nünk kellett volna. De ennek nem mi voltunk az okai. S ha talán maradt fenn kívánni való lapunk részéről s minthogy minden igényeket teljesen ki­elégíteni — kivált ily szűk körű lap által, mint a mienk, — nem is lehet; tehát bizonyára maradt is, legalább ha nem általánosan, de egyesek ré­széről mindenesetre, azt ne a mi szerény tehetsé­günknek s igyekezetünknek, mint inkább korlátolt körülményeinknek róvja fel az olvasóközönség. — Úgy hisszük, hogy az önzetlen jóakaratot semmi­képen sem fogja tőlünk megtagadni s ez nekünk elég. Továbbra is igyekszünk a megkezdett utón haladni, habozás nélkül, kitartóan. Programmunk marad a régi: ki Ł adiau s elfogulság is z,éxuz,e.ha'ytás nélkü­l pát-Toíni o elő­­■ma&Sitcmi a*t, a mi jó; kárkoztatni o n­ cóz­ni mind­azt, mit a köztársadalmi, mecs­sei és városi érdekek szem­pontjából e­mít­endőnek tartunk. Kitűzött czélunk : a magyar közművelődést, vallás-erkölcsi nevelést teljes erőnkből előserélni ; egészséges eszméket hirdetni s ajánlani a társa­dalmi, gazdasági és egészségügyi kérdésekben, úgy az egész megyében, mint városunkban, a megye székhelyén, s lehetőleg igyekszünk ezután még több gon­dot­ fordítani a megyei és városi ügyekre. Teljes bizalommal lépünk lapunk olvasókö­zönsége elé, remélvén, hogy már több mint egy évtizeden keresztül tapasztalt becses támogatását ezután sem fogja lapunktól megvonni. — Kérjük az előfizetéseket — legczélszerűb­­ben postautalvány útján — Sallay Gyula nyom­dászhoz czimezve mielőbb beküldeni, hogy a lap pontos szétküldésében fennakadás ne történjék. Egy kis barátnőm emlékkönyvébe. Hallgasd csak, édesem, mily szép mesével Leptek meg egyszer!! S ez komoly való ! — Egy élezés urfi hangzatos nevével Egy hölgy könyvében ez olvasható: „Krix-Krax.!!!“ S czélját elérte a hamis: Nevét emlegetik ma is ! — Nem kell nevetned ezt, édes barátnőm. . . . Sok emlékvers tán még annyit sem mond! És én sok szó helyett csak ezt jegyezném könyvedbe, s tán feledni sem fogod: „Csitt-Csatt. .! !!“ S gondold, átfutva e lapon, Hogy csókom csattan arezodon!! Szabó Károly. Dal egy kis kézről. „Nagyon megbántam!“ — szólt egy szép leány S békítőn nyujta kis kezet. — „Nos még talán el sem is fogadja?“ Enyelgve, játszva kérdezett. Megragadtam kézzel kis kacsóját, S szivem sóhajta kéjesen: „Óh hogyne! bár lehetne tartnom azt, így» igy, — soká! — egy életen! Bodnár István. A Jjájték a szívvel. ^ V Pj (Beszély.) . yjp' 0 .Irta: Pataki István. fi s. V ^ f (Folytatás.) '""­Tv* . • _ —""Mit, Pedlák­, mondja, mit? — szólt Malvin kezéig hajolva az ifjúhoz, hogy az hallotta lélegzet­vételét, s közelről nézhette, csodálhatta szép arczát. A többiek ez alatt Óvári egy érdekes vadász ka­landját hallgatták. — No mit, mondja ? — Szenvedni, asszonyom. — Szenvedni!? Hogy érti ezt uram, hisz mi az ellenkezőt óhajtjuk, akarjuk? — Nem tudom asszonyom megmagyarázni, mit érzek, milyen változás történt én bennem. Beszédes é­vig voltam az előtt, s hogy beléptem e házba, oly változást érzek, a­mi néha boldoggá, néha pedig két­ségbeesetté tesz . . . — Talán komoly hivatása okozza ezt? — szólt közbe Malvin, míg szemeiből látszott, hogy maga sem hiszi, a­mit mond. — Óh nem asszonyom. A­nélkül, hogy termé­szetemben változás történjék, meg tudok felelni elvállalt kötelességemnek. De azt hiszem, valami egyéb . . . Malvin hirtelen felkaczagott. — Maga fiatal ember! ... Mindenki odanézett mintegy kérdőleg. — Ugyan hallják, uraim, hölgyeim — szólt a fel­világosítást várókhoz Malvin — Pedlák­ úr azt állítja, hogy mi, somogyiak, nem ismerjük annyira a vendég . . . Na csak ne mentegesse magát — szólt az elbámuló Kálmánhoz — tudom, hogy a többiek előtt nem merné állítását ismételni, na csak hallgassa előbb vádamat. — Hogy nem ismerjük annyira a vendég­szeretetet­­, hogy nem tudjuk eléggé szórakoztatni ven­dégeinket. Én eddigi netaláni mulasztásaimat helyre­hozandó mindjárt ajánlatot tettem neki, hogy a hol­napra általam tervezett kirándulásban a Balatonhoz, vegyen részt s hogy igaztalan vádjáért megbüntetve is legyen, a vidék szépségeinek szemlélete által szer­­zendő élvezetét akként akartam ellensúlyozni, hogy lovagomul kértem fel, a­mit ő csupa udvariasságból el is fogadott, azonban végtére azzal állt elő, hogy mostani kedves vendégeim az ő kedvéért nem lesznek hajlandók a kirándulásban részt venni! Erre kaczagtam s kiáltottam fel, mert én hiszem, hogy kedves ven­dégeim, a a holnapi napot is körömben lesznek szíve­sek eltölteni. — Megyünk a Balatonhoz! volt az általános fel­kiáltás s elhatároztatott a kirándulás. — De asszonyom — szólt Kálmán a figyelem elfordulása után Malvinhoz — miért tüntet fel engem ilyen követelőnek s nagyjáddal szemben . . . — Semmi, semmi. Igyekezzék tettével megczáfolni állításomat. Vagy talán nem tetszik tervem? — Dehogy! azért ezer köszönet, különösen pedig a büntetésért! . . . s ezzel ajkaihoz emelte a szép nő picziny kezét. IH: Az ujjhegytől — a karig. Sasvártól mintegy félórányira van a Balaton. Somogyi oldalon rónaság vezet a magyar tengerhez, mig szemben látszanak a zalai hegyek s a Kisfaludy Az előfizetési ár marad az eddigi. Egész évre Fél­­évre . 4 frt 2 frt Negyed évre . Községeknek . . . 1 frt 2 frt 50 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal. U­j­ é­v­b­e­n. Elmúltak a szeretet, a békesség, az Egek­ből a földre alászállt mennyei dicsőség kará­csonyi ünnepnapjai s ismét egy új­ év küszöbére jutottunk. Álljunk meg egy kissé e mindnyájunkra nézve oly fontos választó­ponton, mely a múlt és jövő határfalát képezi s tekintsünk szét ma­gunk körül. Figyelmünk természetesen először is a múltra téved. Átfutjuk egy pillantással az elfutott idő napjait, a közelebbieket úgy, mint a távoliakat. S látunk azok közt olyanokat, melyekre vissza­gondolnunk még most is öröm, melyeknek em­léke derűt varázsol újra szemeinkbe, ajkainkra s megédesíti a jelen keserveit is; de látunk — még­pedig bizonyára többen — és hihetőleg többet — viszont olyanokat is, melyek szárnyát szegik emlékükkel melegen érző szívünk kedvesen röpkedő madarainak, élénk kedélyünk vidám­ságot sugárzó derűjének; melyekre emlékezni újabb bánat, gyász és siralom. Azután betekintünk a jövő titkos, rejtett bizonytalanságába, hol merti'mindent Isis fátyola takar el előttünk s hol nem tudjuk: várjon a legközelebbi perez a bánat, vagy az öröm percze lesz-e számunkra s e kétes jövő miatt szorongó kebellel állunk meg, melynek aggodalmait csak az édesen biztató remény szelíd fénye teszi el­viselhetőbbekké. Amott az emlékezet, itt a remény áll vi­gasztaló angyalul mellettünk: e két Géniusz, melyről már a költő megénekelte, hogy éltünk rögös határain ezek vezetnek bennünket. Ez a tudat megnyugtathat bennünket a bi­zonytalan jövő e kinyílt kapujánál, az új­év küszöbén, mert nyilvánvaló előttünk, hogy éle­tünk egész folyama az öröm és bánat örökös váltakozása, e végzet elől nem menekülhetünk, valamint állandó öröm nem létezik, úgy viszont a szomorúság napjai sem tartanak örökké; aman­­m­egóv az elbizakodástól s bölcs mérsékletre tanít, emez megőriz a kétségbe­eséstől s a remény által erősiti sziveinket. Mit hoz reánk a már beállott 1888-ik esz­tendő ? Mit hoz hazánkra, családunkra, magunkra ? . . . Ki tudná azt megmondani gyarló emberi elmével ? . . . Mindnyájan a bölcs gondviselés karjaiban nyugszunk s lehetne-e megbízhatóbb vezért választanunk, a melyben jobban meg­­nyughatnánk ? De hogy jobb jövőt remélhessünk, szük­séges, hogy lelkünk tiszta, öntudatunk, lelki­ismeretünk nyugodt legyen.­­—­ Kit nem bánhat az elmúlt idők vádoló szava, az bizton tekint­het a jövőbe. Ki megtette istene, hazája, ember­társai és önmaga iránt tartozó kötelességeit, az szilárd alapot épített, melyre jövő boldogsá­gának háza állandóan felépülhet. Fenyeget a veszély, zúgnak a viharok sokszor fejünk felett, de a villámló égen ott ragyog a béke és áldás napjai is. Legyen szilárd vallásosság bennünk, tevé­keny, állandó és buzgó: ezzel tartozunk iste­nünknek, kit csak a balgatag tagadhat meg. Legyen határozott kötelességérzetünk: ez mel­­lőzhetlen emberi feladatunk a társadalommal, hazánkkal és önmagunkkal szemben Vallásosság és kötelességérzet lesznek legbiztosabbak irány­mutatóink úgyis mint erkölcsi, úgyis mint tár­sadalmi lényeknek! Ki bölcsen indul, könnyen czélt ér: a pálya­futásnál ez legyen vezérelvünk ez uj­ évben is s nem fogunk csalódni bizonyára, hanem eljutunk a boldogság biztos révpartjához; a boldogság pedig — ki tagadná?— az élet legfőbb kincse. Legyen a beállott új­ év mindnyájunkra a boldogság kiapadhatlan kutforrása!...­­r. Megyei ügyek. Számvevői jelentés folyó évi deczember hó 15-én tartott rendkívüli bizottmányra beterjesztett költségvetések megvizsgálásáról. 739./1887. szám. Mrásolat^1) Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! A megye összes községei részéről beérkezett és számvevőileg megvizsgált 1888. évi költség-előirány­zatokat a kivetendő pótadó százlalijának feltüntetését tárgyazó 1/. alatti részletes kimutatással 274 darabban

Next