Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

1. szám. XVIII évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1892. január 3. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE, HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr, Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: matavovszky Béla Szerkesztői iroda : Beregszász, barát-utcza 25. sz. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 503. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. A KfR. TANFELÜGYELŐSÉG­, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK Olvasóinkhoz! A jelen számmal a „Bereg“ XVIII. évfolyamába lépett. Ez idő alatt kétségtele­nül nagy szolgálatokat tett a megyei társa­dalmi élet, a közművelődés s a magyar nem­zeti összetartás fejlesztésének, munkálta a megye két városának s Bereg vármegyének sajátlagos ügyeit. A szerkesztésnek a XVI. évfolyam alatt történt átvételével a fent jelzett fontos kö­telességek ügybuzgó munkálása mellett kü­lönösen arra törekedtünk, hogy az ugyan­olyan közgazdasági, kulturális és nemzeti­ségi viszonyok között levő Északkeleti Ma­gyarország ügyeit, — saját megyénk kellő figyelemben részesítése mellett — hatható­sabb gondozásba vegyük, annál inkább, mi­után a magyar állameszme erősítése czéljából főfontosságú feladat, hogy e végvidék értel­misége a szellemi és politikai gondolkodás tekintetében egyesíttessék. Miként feleltünk meg eddig e feladat­nak, azt a nagy közönség ítéletére bízzuk, de önérzettel reméljük, hogy buzgó s fá­radtságot nem kímélő igyekezetünk a t. Olvasó közönség megelégedésével találkozott. Munkatársaink ígéretét bírjuk, hogy közlönyünket a jövőben is felkeresik és támo­gatni fogják, sőt biztosítást nyertünk az iránt, hogy hozzájuk még más, a hazai sajtóban jól hangzó névvel bírók is fognak csatlakozni. Munkatársaink díszes­ névsorát, kiknek e helyütt is meleg köszönetünket fejezzük ki, ezennel bemutatjuk : Aigner Ferencz, Baka Elek, Burányi Antal, Barta Ödön, Bary Sándor, Bay Ilona, Benécs Gusz­táv, Beregi Bor Balázs, Bodnár István, Bornemissza Zoltán, Csajághy­ Imre, Csegei László, Csighy Sán­dor, Czeiner Nándor, Dalmady Győző, Dóka Imre, Ekkel Elemér, Erdélyi Gyula, dr. Fedők István, Felsővégi P., dr. Könyvessy Ferencz, Gárdonyi Géza, Gáthy Bálint, dr. Gidófalvi István, Görömbey Ba­lázs, dr. Gulácsy Isván, Heltai Jenő, Hitter Fe­rencz (belmunkatárs), Hoffmann Márton, Hunyady Béla, Janka Sándor, Kabáczy Szilárd, Kallós Ti­vadar, Kálmán Jenő, Kisfaludi Atala, Kiss Imre, Kóródy Sándor, Kóródy Zoltán, Kása Barna, F. Kovács Gyula, Tury Köpe Zoltán, Lakos Gyula, Lang Kálmán,, Lehoczky Tivadar, Linder György, Lukács Béla, Lukács Dániel, Malonyay Dezső, Ni­­zsalovszky Endre, Pataky István, Palányi Aladár, Pósa Lajos, Pám József, Radics Mihály, Beöthy­­Simon, Robi Vilmos, Rudnyánszky Gyula, Sarkady­­Elemér, Stenczel Mihály, Sütő Áron, Szabó Károly,­­Szabolcska Mihá­ly, Szalay Fruzina, Szécsi Imre, Szeles Elek, Szikszay Károly, Szilágyi Zsigmond, Színi Péter, Tábory Róbert, Tájnel Ödön, Takács Gyula, Törös Sándor, Zágoni Károly, Zatkovics K.­­György. Valamint a múltban, úgy a jövőben is teljes erővel rajta leszünk, hogy lapunk szellemi színvonala emelkedjék, de tekintet­tel a nagy anyagi áldozatra, melylyel la­punk kiadása jár, kérjük e tekintetben az értelmiség meleg pártolását. Lapunk előfi­zetési dija negyedévre 1 frt, egész évre 4 frt, mely a kiadóhivatalba, Beregszász, Na­mény­ utcza 503. sz. a. küldendő. A közönség meleg pártolásába vetett bizalommal, viszont magunk részéről a lap szellemi színvonala emelése iránti határozott ígérettel vagyunk Beregszászban, 1891. január hó 3-án. Matavovszky Béla, a „Bereg“ felelős szerkesztője és tulajdonosa. A polgári olvasó-egyletről. Az uj évben ismét beköszöntünk ol­vasóinkhoz! A boldog újév kívánás mellé emlékezetbe hozzuk azt a magyar közmon­dást, hogy „Segíts magadon, az Isten is se­gít.“ Mert magyar társadalmunk sok tekin­tetben kifejlesztésre, támogatásra, segélyre szorul. Valljuk az önsegély eszméjét, miután tudjuk, hogy a lét küzdelmében csak az a nemzet állja meg győzelmesen helyét, a­mely­nek körében saját jó arja és fejlődése iránt, a kellő érzék meg van. De tudjuk, hogy a tétlenség fizikai törvénye sok haladás gát­ját képezi, azért mozgató elemre, irányadóra, buzdítóra még az önsegély eszméje mellett is mindig szükség van és lesz. Magyar társadalmunk sajátságos jelen­ségeket mutat fel. Eltekintve a literátus osz­tálytól, — a­mely bár szintén kívánni va­lót hagy e tekintetben — a polgári osztály térfoglalása, kifejlődése nem annyira az el­méleti képzettség által emelkedett, mint in­kább saját természete, józan esze és tapasz­talata által. És mégis tagadhatatlan, hogy a gyakorlati munkásság ezen egyéneinek, az iparosoknak, kiskereskedőknek, sőt hozzá so­rolva a csekélyebb díjazású tisztviselői ele­met, elengedhetlen a mai európai világné­zetre való felemelkedés, miután egyrészről mint állampolgárokra fontos kötelességek s politikai jogok vannak rájuk bizva, s miután e jogok kellő elméleti ismeret s a haza ál­lapotáról való olvasgatás nélkül holt kincs maradnak, más oldalról pedig saját élethi­vatásuk mai fejlődéséről másként tudomást nem szerezhetnek, olvasgatás nélkül elpar­­lagosodnak, hanyatlanak. A mai korban szakközlönyök közük a hasonló pályatársaknak a hivatásbeli szük­séges ismereteket nemcsak a nagyobb, tudo­mányos képzettséget igénylő foglalkozások­nál, de a kereskedésnél, a földmivelés, bo­rászat, az ipar s annak egyes ágai, az asztalosság, fodrászat, szabászat stb. terén is. Csakis ezek által és így fejlődhetik ki az illető, ez tarthatja európai színvonalon az egyes társadalmi osztályok jobb meg­becsülése csak úgy jöhet létre, ha lát­ja az ember az illető testület hatalmas fej­lődését, lendületét, munka­erejét, így lesz lassanként a munkás saját hivatása mű­vé .Szükséges tehát, hogy polgári osztá­lyunk ily irányban találja meg fejlődését. Tagadhatatlan, hogy erre szükség van, hiszen valóban alig hihető, hogy polgárságunk kö­rében milyen kevés az olvasgató elem. Any­­nyira, hogy saját helyi közlönyeink olva­sói között daczára, hogy a polgárság ér­dekei azokban első­sorban műveltetnek, alig akad a polgár elemből valaki. A Könyv s más folyóirat nem jut kezükbe Ez adja a ki­áltó szükség szavát, hogy a támogatás sürgős és nemzetünk ez osztályának emelése hazafias kötelesség. Természetes, e haladásnak gátjai van­nak. Pénzbe kerül s az nagyon csendes fo­­lyama a mai időben. Ha nem segít ezen az egyesülés, a kiadások felaprózása. Az egye­sülés képezi a mai haladás legnagyobb erejét. Először itt ismerkednek meg az em­berek jobban egymással, — nemes időtöltés közepett s nem a korcsma asztalnál — itt tanulják szeretni egymást, sőt így fogják becsülni és tisztelni egymás hivatását és fel­ismerni, hogy a társadalom szövevényes gé­pezetében valamennyi elengedhetetlen és fon­tos feladatot végez. Sőt innen ered saját pályájuk szeretete és megbecsülése az ed­digi kicsinylés helyett s innen ered ama kívánatos, de ma még csak a jövőre tar­tozó állapot, hogy az egyes munkásság egyéneit, az iparosokat, kereskedőket és ős­termelőket kicsinylő fitymálás teljesen meg­szűnjék s ezek helyébe a tisztes, megérde­melt becsület nyilvánítása, a társadalmi egyen­lőség lépjen. De magyar nemzeti szempontból is nagy ennek fontossága. Fontos különösen itt az északkeleten, hol polgáraink egy része nem magyar, sőt hol még a valláskülönbség is fitymálás tárgyát képezi. Az egyesületek volnának hivatva e tekintetben is a valódi igaz egyenlőséget, testvériséget megterem­teni. Dicsérettel emlékezhetünk meg e tekin­tetben Beregszász város polgárairól, kik már a múltban, évtizedekkel ezelőtt felis­merték a kor intő szavát s igen jól szer­vezett, látogatott „Polgári Kaszinót“ létesí­tettek. A várost ért borzasztó tűzvész azon­ban megemésztvén a bútorzatot és könyve­ket, ennek jóformán sírját ásta és a fontos hivatásu egyesület sok éven át csak tengő­dött. Látva a szomorú hanyatlást, a mege­lőzött éveken át többször felszólaltunk a polgári kaszinó újjá­szervezése iránt s hála Beregszász város hatóságának, mely meleg­­támogatásában részesítette az egyletet, most már annak szervezete teljesen kifogástalanná lett s a fejlesztést eszközlő ügybuzgó tiszt­viselők és polgárság együttes fáradozásai által immár oda jutott, hogy hatását széle­sebb körökre kiterjeszti. Igaz ugyan, hogy

Next