Bereg, 1900. (27. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

_ ICXVI. évfolyam. Megjelenik minden Beregszász, 1900. január 7. B­E­RE­G «IP­STTÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETI LAP BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELÖK­EZE­TESI ÁRA: Egész évre 8 kor, félévre 4 kor, negyedévre 2 kor. — Egyes szám 20 fll. Nyilt tér sora 40 ül. — Hirdetési bélyegdíj 00 ill. — Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. -----­Felelős szerkesztő: JANKA SÁNDOR. Főmunkatárs : KOSÁRI ISTVÁN. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fü­rda-utcza 720. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász Arde­ntera 222. szám, hol az előfizetés, hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. ------ Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltetnek. ____ Egy századnegyed után. Az emberi képzelet hatalmas erő , nem ismer maga előtt korlátokat s képességgel bir beláthatatlan időket és tereket lelki szemeivel áttekinteni. Szállj hát te is, már megnyirbált szárnyú képzeletem, ha nem épen a ködös múlt regés homályába, az időnek történelmi emlékek nélkül való korába is, hol még történelmet is magad­nak kell alkotnod, hogy eligazodhass az idők és emberek bí­rálatában ; de mindenesetre jól hátra, egy egész negyedszázad­dal vissza a mult időkbe, 25 évvel ezelőtt történtekre, mely idő — ha az idők végtelenségében elenyésző csekélység is — de egy emberöltő időben mégis számottevő korszak ! . . . Szállj vissza 25 évvel ezelőtti időre, midőn igénytelen sze­rény lapunk született s állj meg, tarts kis pihenőt bölcsőjénél s tekints körül, hogy egybe vethesd az akkori viszonyokat a jelen körülményeivel s igy megbírálhasd : várjon nem ok nél­kül született e, volt-e valami magasabb, nemesebb hivatása, szükség volt-e reá s betöltötte-e híven és lelkiismeretesen azon megbízatást, mely születése perczétől egy negyedszázad súlyos, nehéz napjai között reá várakozott, s igazságos bírálatod sze­­rint tails ítéletet! . .* * * Huszonöt év előtt! . . . . Mily állapotban volt vármegyénk, városunk, társadalmi életünk egy negyed századdal előbb ? ! Minden elfogultság s blaszfémia nélkül mondhatjuk, hogy megyei és városi közigazgatásunk általában véve elhanyagolt állapotban volt. A „jog, törvény és igazság“ hármas szent jel­szavát keresve sem találtuk volna fel a közszolgálat ez ága­zataiban , ment minden úgy, a­mint mehetett, az egyéni meg­győződés, vagy a közvélemény nem találta meg orvoslását sokszor a legnagyobb méltánytalanságnak sem: nem volt tér, hol bárkinek joga legyen a visszaélések ellen hangos szavát felemelni. Kulturális életünk is nagy hátramaradást mutatott. A köz­művelődés veteményes kertjei, az iskolák, úgy a népnevelés, mint a magasabb fokú oktatás tekintetében nem állottak azon színvonalon, hogy a közművelődés szent ügyét kifogástalanul szolgálhassák. Az egyesületi élet, a szövetkezeti, társulati eszme hódító ereje csak nagyon csekély gyökeret volt még képes verni úgy a közgazdasági, mint a szellemi kultúra ügyeinek kívánatos felvirágoztatása végett. Irodalmi téren pedig 25 évvel ezelőtt pláne oly csekély eredményt mutathattunk fel, hogy arra csak szégyennel emlékezhetünk vissza. Az idő pedig haladt. Rohanó árja­­ magával ragadta s enyészetbe sodorta azt, ki vele haladni nem akart. Minden té­ren uj, gyökeres reformokra volt szükség e hazában s igy ná­lunk is, hogy a haszon nélkül eltűnt idők mulasztásait foko­zott erővel pótolhassuk. A jobbak, a gondolkozóbbak vezér­igéinek a közönség körébe utat kellett találni, hogy azon, mint szócsövön át terjedjenek az egészséges eszmék s gyöke­ret verve a nép összes rétegeiben, erős közvéleménynyé ala­kuljanak s hatalmukkal, erejükkel igy mozgásba hozzák a tes­­pedésre hajlandó világot. Beregszász, 1900. január 1. A viszonyok követelték tehát ezelőtt 25 évvel egy szellemi orgánum létre­jöttét e vármegyében is, midőn még egyetlen ily orgánuma nem volt vármegyénknek, sőt a sok tekintetben akkor még velünk közös érdekkel biró Ugocsának sem, sőt a körüttünk fekvő vármegyéknek is vajmi kevés. Ezzel megfeleltünk azon kérdésre : volt-e szükség a „Bereg“ születésére ezelőtt egy századnegyeddel s volt-e valami fon­tosabb hivatása? . . . igenis, volt. És igy nem ok nélkül jött létre az idő mé­­héből. Betöltötte-e magasztos hivatását a „Beteg“ e 25 év alatt? E kérdésre kellene még megfelelnünk. Ezt azonban mi, kik e lapot keresztvízre tartottuk, kik böl­csőjénél állottunk ápoló gonddal és szeretettel tehetetlen cse­csemő korában s tanítottuk eleinte gyügyögni, majd később tisztán, határozottan, érthetően beszélni; kik részesei voltunk az in­haia­k gondjának, gyakran vádoltatásának, legjobb m­­ai­ félremagyarázásának, máskor azonban gyönyört találtunk sikerében, hangjának, eszméinek győzeelmében: mi, mondjuk, a­kik annyira össze voltunk forrva a lap egész éle­tével, bármily elfogulatlanok akarnánk is lenni, e feltett kér­désre választ adni nem tartjuk illetékeseknek magunkat, ugyan­azért annak eldöntését a jóindulatú közönségre bízzuk. Annyit azonban mondhatunk és erre a legilletékesebbek vagyunk, hogy a lap szerkesztőségeit a 25 év alatt mindig a legjobb indulat vezérelte s a közérdek előmozdítása volt — az egyéni érdekek kizárásával — állandóan működésük iránytűje. Pedig: In magnis voluisse sat est! Ha talán egy némelykor té­vedtünk, ha felfogásunk, nézetünk nem egyezett is meg egye­sek nézetével, vagy az idő megc­áfolta néha igaznak és helyes­nek tartott véleményünket: ebben sem a rosszakarat, hanem az emberi gyarlóság nyilvánulását kell keresni, mely minden­ben tökéleteseknek lennünk nem enged. De hogy a lap működése nem volt haszontalan, legfénye­sebben bizonyítja örvendetes haladásunk azóta minden téren, úgy a vármegyei, mint a városi közélet, társadalom, kultúra és egyesületi tevékenység bármely ágazatát tekintjük is. Nem állítjuk, hogy a haladás lapunk érdeme , még azt sem, hogy a haladás előmozdításában e lap főtényezője volt; de hogy azt elősegítette és a reformok létesítését különösen a társadalmi és egyesületi téren megkönnyítette és siettette, azt már határo­zottan s minden szerénytelenség nélkül állíthatjuk. Jövőben is ez lesz czélunk s programmunk. Egyesíteni az erőket a jó czelű törekvések támogatására; munkálni a közér­dek javát a szó, a szellem fegyverével; ápolni a hazafiságot, a műveltséget; irtani a gyomot, mely a nemes törekvések út­jában áll! Isten segítségét s a jók támogatását kérjük munkánkhoz , s ezzel megnyitjuk a „Bereg“ uj negyed századát, a XXVI. évfolyamot i­ ­­­s.

Next