Görög katolikus szemle, 1933. január-december (5. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-08 / 1. szám

Szerkeszt­őség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Szigetvári u. 6/a. I. 9. Postatakarékpénztár­ csekkszámla MAGOSz: 44.980. Megjelenik kéthetenkin­t. Főszerkesztő: GROH ISTVÁN Felelős szerkesztő : MIKULICH KÁROLY V. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1933. január 8. A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Kedves hittestvéreinknek, akik — ez alkalommal különösen nagy számban — jókívánságaikkal fölkeresni szívesek voltak, hálásan mondunk köszönetet kedves megemlékezésükért. Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P MAGOSz tagjainak egész évre 5 P. Egyes szám ára 20 fillér, Amerikában 40 fillér- Évfordulón.. Ötödször változván fölöttünk az évszám, ennek a görög-katolikus szempontból matu­zsálemi kornak határán megkockáztathatjuk a kísérletet: számot adni magunknak és má­soknak arról, amit eddig elértünk. A lapok általános tradíciója és a magunk eddig kö­vetett szokása egyaránt köteleznek erre, ha a számadási végösszeg nem bizonyulna is valami nagyon tekintélyesnek. Négy év — és olyan négy év, amely az egyre súlyosbodó gazdasági válság példátlan dühöngésével esik egybe — nem jelent ab­szolút értelemben olyan nagy időt, hogy akár saját magunknak is jogunk lenne nagyon te­kintélyes végösszegekre tartani igényt. Az alól az általános csökkenés alól, mely a la­pok olvasótáborában nemcsak nálunk, hanem mondhatjuk, az egész világon mutatkozik, különös csoda lett volna, ha éppen mi tud­tuk volna magunkat kivonni. Inkább még örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a csök­kenés nem lett olyan nagyarányú, mint ami­lyen talán lehetett volna. Kialakult lassan egy kis gárda, mely gondolkodásának meg­felelő kifejezőjét, a görög-katolikus érdekek szíve szerinti védelmezőjét látja bennünk. Erre a gárdára valószínűleg biztosan számít­hatunk a jövőben is — és ez a gárda cse­kély száma dacára is elégséges ahoz, hogy anyagilag a lehetőséget, erkölcsileg a jogo­sultságot megadja nekünk: kitartani az eddig követett irány mellett és nem tartani szem előtt semmi mást, mint ami legjobb hitünk, tudásunk és meggyőződésünk szerint görög­­katolikus érdek. Pedig talán éppen ebben kereshetjük okát, hogy ez a gárda a nehéz idők dacára nem számosabb, mint aminő. Az egyetemes görög­­katolikusság leg­egyetemesebb érdekeinek igyekezvén szószólói lenni, nem igen volt lehetséges, hogy akár egyik, akár másik ke­­vésbbé általános érdeknek határozottak vé­delmére keljünk, mint amennyire azt az egyetemessel való viszonya megengedte. Ez gyakran és sokfelé keltette azt a téves né­zetet, mintha ellenségesen állottunk volna szemben velük. Viszont nehéz a tárgyilagos­ságot azzal elhitetni, aki csak a szűkebb ér­deket tartva szem előtt, könnyen hajlamos annak a közérdekkel való összecserélésére. Mégis, azt hisszük, helyes volt az út, allelyet követtünk és amely egyik-másik esetben né­zetek revideálását, állásfoglalások megváltoz­tatását vagy legalább kevésbbé kategorikus védelmezését eredményezte. Meg vagyunk róla győződve, hogy ennek a görög-katolikus Egyház és társadalom egyaránt csak hasznát fogja látni. Egy ponton viszont olvasóközönségünk jelentős megszaporodását állapíthatjuk meg: ha bizonyos jeleket jól magyarázunk, nem­­görög-katolikus olvasóink száma sokkal na­gyobb ma, mint akármikor is az elmúlt négy év alatt. Nagyon jelentős egyéniségek és kö­rök figyelme fordul ma már a Szemlén ke­resztül a magyar görög-katolikus élet felé, akár egyházi, akár társadalmi vonatkozásai­ban nyilvánul meg. Elégtétellel, de minden büszkeség nélkül veszünk erről tudomást és csak egyetlen kötelességet vonunk le ma­gunkra belőle. Nem takargatni a görög-kato­likus társadalom életének semmiféle meg­nyilvánulását , de még szigorúbban őrködni afölött, hogy a hang a görög-katolikus társa­dalom méltóságának és jelentőségének meg­felelően nobilis legyen. Hisz ebben a pillanatban — sajnos — jó­formán mi vagyunk az összes görög-katolikus sajtó. Katolikus akció és a mi akciónk. Újságjainkban, folyóiratainkban, társadalmi érintkezéseinkben sokszor olvasunk, hallunk a katolikus akcióról, vagyis a tevékenykedő, a szorosan vett egyházi személyek — püs­pökök, papok — apostoli munkájában részt­vevő kereszténykatolikus életről. Tulajdonképen nem valami új dolog ez. Hiszen az első keresztények nemcsak név­leges, hanem tényleges, cselekvő kereszté­nyek, voltak, az apostolok igazi munkatársai. Máskép nem is terjedt volna oly gyorsan a krisztusi vallás, nem virágzottak volna a krisztusi erkölcsök, melyek áldást, boldogu­lást jelentettek az emberiségre. Akkor nem volt külön meghatározás, név a keresztény tevékenységre, szinte mindenki, aki csak meg­ismerte az igazi, a krisztusi, vagyis keresz­tény hitet, keresztény lett, maga volt a cse­lekvés. Nem rejtette véka alá a drága kin­cset, az éltető világosságot, hanem arra tö­rekedett, hogy ez a világosság másokban is világoskodjék. Mert a cselekvő katolikusság nemcsak abban áll, hogy igazán vallásos éle­tet élek, hanem, hogy az igazi vallásos szel­lemet terjesztem kifelé is magam körül, hogy mindig többen és többen, valamennyien ezen szellemben éljenek, hogy ez a szellem érvé­nyesüljön az élet minden vonalán. És ebben a munkában felhasználok minden eszközt, szolgálatomba állítom az emberi tudás és ku­tatás minden eredményét, melyek e cél elérésére vezetnek. Dicsőségesen uralkodó XI. Piusz pápa Őszentsége az őskeresztények buzgóságát, tevékenykedését akarja a katolikus akció sürgetésével. Hogy éppen ő és most sürgeti ezt hathatósabban, azt az idő, illetőleg a je­len helyzet magyarázza. Most, a XX. század­ban, benne vagyunk a magas műveltségű, de a keresztény szellemtől elfordult, tulajdon­képen pogány, léleknélküli civilizációban. Ez a pogány, — de nem is az, hisz a pogány­ok is a maguk felfogása szerint vallásosak, ha­nem helyesebben teljesen vallástalan szellem terpeszkedik a vén Európa felett és minde­nütt, ahova az úgynevezett kultúra eljutott. Ez a rossz szellem óriási felkészültséggel, szervezettséggel, erővel, sőt erőszakkal dol­gozik. Egyes helyeken nyíltan — Oroszor­szág, Mexikó, Spanyolország — másutt, így nálunk is titokban, de állandóan. Ami­kor ezt látjuk — csak a vak nem látja — kell, hogy hasonlókép szervezetten, a mo­dern kor minden eszközét felhasználva lép­jenek fel és álljanak csatasorba mindazok, kikben a világot éltető, krisztusi szellem él. Nagy harc ez, nagy munkáról van itt szó. Erre hív, erre szólít mindnyájunkat Krisztus földi helytartója. Mert miként a rendes har­cok megvívására nem elégségesek csak a tisztek, hanem a közlegénységre is szükség van, úgy ebben a harcban is a püspökök és papok, vagyis a tisztek mellett a világiakra is szükség van. A világiaknak is tevékeny részt kell venniök az apostoli munkában, hogy a győzelmet biztosítsuk. Igen, a győzel­met, mert győznünk kell. Ez a tudat, ez a remény hasson át mindnyájunkat. Azért is, mert mind világosabban látjuk, hogy a világ­nak kátyúba jutott kerekét — az istentelen, szellem juttatta oda! — nem a sátáni, nem az új pogány szellem és erkölcs, hanem csak a krisztusi, a keresztény szellem és erkölcs képes kiemelni. Ezért óriási fontosságú a ka­tolikus akció. Mi, magyar görög­katolikusok, ezt az ak­ciót nagyon szépen és idejében megkezdet­tük. Tulajdonképen mindjárt az erkölcsöket elvadító háború, az országot elherdáló sor-

Next