Görög katolikus szemle, 1933. január-december (5. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-08 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Szigetvári u. 6/a. I. 9. Postatakarékpénztár csekkszámla MAGOSz: 44.980. Megjelenik kéthetenkint. Főszerkesztő: GROH ISTVÁN Felelős szerkesztő : MIKULICH KÁROLY V. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1933. január 8. A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Kedves hittestvéreinknek, akik — ez alkalommal különösen nagy számban — jókívánságaikkal fölkeresni szívesek voltak, hálásan mondunk köszönetet kedves megemlékezésükért. Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P MAGOSz tagjainak egész évre 5 P. Egyes szám ára 20 fillér, Amerikában 40 fillér- Évfordulón.. Ötödször változván fölöttünk az évszám, ennek a görög-katolikus szempontból matuzsálemi kornak határán megkockáztathatjuk a kísérletet: számot adni magunknak és másoknak arról, amit eddig elértünk. A lapok általános tradíciója és a magunk eddig követett szokása egyaránt köteleznek erre, ha a számadási végösszeg nem bizonyulna is valami nagyon tekintélyesnek. Négy év — és olyan négy év, amely az egyre súlyosbodó gazdasági válság példátlan dühöngésével esik egybe — nem jelent abszolút értelemben olyan nagy időt, hogy akár saját magunknak is jogunk lenne nagyon tekintélyes végösszegekre tartani igényt. Az alól az általános csökkenés alól, mely a lapok olvasótáborában nemcsak nálunk, hanem mondhatjuk, az egész világon mutatkozik, különös csoda lett volna, ha éppen mi tudtuk volna magunkat kivonni. Inkább még örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a csökkenés nem lett olyan nagyarányú, mint amilyen talán lehetett volna. Kialakult lassan egy kis gárda, mely gondolkodásának megfelelő kifejezőjét, a görög-katolikus érdekek szíve szerinti védelmezőjét látja bennünk. Erre a gárdára valószínűleg biztosan számíthatunk a jövőben is — és ez a gárda csekély száma dacára is elégséges ahoz, hogy anyagilag a lehetőséget, erkölcsileg a jogosultságot megadja nekünk: kitartani az eddig követett irány mellett és nem tartani szem előtt semmi mást, mint ami legjobb hitünk, tudásunk és meggyőződésünk szerint görögkatolikus érdek. Pedig talán éppen ebben kereshetjük okát, hogy ez a gárda a nehéz idők dacára nem számosabb, mint aminő. Az egyetemes görögkatolikusság legegyetemesebb érdekeinek igyekezvén szószólói lenni, nem igen volt lehetséges, hogy akár egyik, akár másik kevésbbé általános érdeknek határozottak védelmére keljünk, mint amennyire azt az egyetemessel való viszonya megengedte. Ez gyakran és sokfelé keltette azt a téves nézetet, mintha ellenségesen állottunk volna szemben velük. Viszont nehéz a tárgyilagosságot azzal elhitetni, aki csak a szűkebb érdeket tartva szem előtt, könnyen hajlamos annak a közérdekkel való összecserélésére. Mégis, azt hisszük, helyes volt az út, allelyet követtünk és amely egyik-másik esetben nézetek revideálását, állásfoglalások megváltoztatását vagy legalább kevésbbé kategorikus védelmezését eredményezte. Meg vagyunk róla győződve, hogy ennek a görög-katolikus Egyház és társadalom egyaránt csak hasznát fogja látni. Egy ponton viszont olvasóközönségünk jelentős megszaporodását állapíthatjuk meg: ha bizonyos jeleket jól magyarázunk, nemgörög-katolikus olvasóink száma sokkal nagyobb ma, mint akármikor is az elmúlt négy év alatt. Nagyon jelentős egyéniségek és körök figyelme fordul ma már a Szemlén keresztül a magyar görög-katolikus élet felé, akár egyházi, akár társadalmi vonatkozásaiban nyilvánul meg. Elégtétellel, de minden büszkeség nélkül veszünk erről tudomást és csak egyetlen kötelességet vonunk le magunkra belőle. Nem takargatni a görög-katolikus társadalom életének semmiféle megnyilvánulását , de még szigorúbban őrködni afölött, hogy a hang a görög-katolikus társadalom méltóságának és jelentőségének megfelelően nobilis legyen. Hisz ebben a pillanatban — sajnos — jóformán mi vagyunk az összes görög-katolikus sajtó. Katolikus akció és a mi akciónk. Újságjainkban, folyóiratainkban, társadalmi érintkezéseinkben sokszor olvasunk, hallunk a katolikus akcióról, vagyis a tevékenykedő, a szorosan vett egyházi személyek — püspökök, papok — apostoli munkájában résztvevő kereszténykatolikus életről. Tulajdonképen nem valami új dolog ez. Hiszen az első keresztények nemcsak névleges, hanem tényleges, cselekvő keresztények, voltak, az apostolok igazi munkatársai. Máskép nem is terjedt volna oly gyorsan a krisztusi vallás, nem virágzottak volna a krisztusi erkölcsök, melyek áldást, boldogulást jelentettek az emberiségre. Akkor nem volt külön meghatározás, név a keresztény tevékenységre, szinte mindenki, aki csak megismerte az igazi, a krisztusi, vagyis keresztény hitet, keresztény lett, maga volt a cselekvés. Nem rejtette véka alá a drága kincset, az éltető világosságot, hanem arra törekedett, hogy ez a világosság másokban is világoskodjék. Mert a cselekvő katolikusság nemcsak abban áll, hogy igazán vallásos életet élek, hanem, hogy az igazi vallásos szellemet terjesztem kifelé is magam körül, hogy mindig többen és többen, valamennyien ezen szellemben éljenek, hogy ez a szellem érvényesüljön az élet minden vonalán. És ebben a munkában felhasználok minden eszközt, szolgálatomba állítom az emberi tudás és kutatás minden eredményét, melyek e cél elérésére vezetnek. Dicsőségesen uralkodó XI. Piusz pápa Őszentsége az őskeresztények buzgóságát, tevékenykedését akarja a katolikus akció sürgetésével. Hogy éppen ő és most sürgeti ezt hathatósabban, azt az idő, illetőleg a jelen helyzet magyarázza. Most, a XX. században, benne vagyunk a magas műveltségű, de a keresztény szellemtől elfordult, tulajdonképen pogány, léleknélküli civilizációban. Ez a pogány, — de nem is az, hisz a pogányok is a maguk felfogása szerint vallásosak, hanem helyesebben teljesen vallástalan szellem terpeszkedik a vén Európa felett és mindenütt, ahova az úgynevezett kultúra eljutott. Ez a rossz szellem óriási felkészültséggel, szervezettséggel, erővel, sőt erőszakkal dolgozik. Egyes helyeken nyíltan — Oroszország, Mexikó, Spanyolország — másutt, így nálunk is titokban, de állandóan. Amikor ezt látjuk — csak a vak nem látja — kell, hogy hasonlókép szervezetten, a modern kor minden eszközét felhasználva lépjenek fel és álljanak csatasorba mindazok, kikben a világot éltető, krisztusi szellem él. Nagy harc ez, nagy munkáról van itt szó. Erre hív, erre szólít mindnyájunkat Krisztus földi helytartója. Mert miként a rendes harcok megvívására nem elégségesek csak a tisztek, hanem a közlegénységre is szükség van, úgy ebben a harcban is a püspökök és papok, vagyis a tisztek mellett a világiakra is szükség van. A világiaknak is tevékeny részt kell venniök az apostoli munkában, hogy a győzelmet biztosítsuk. Igen, a győzelmet, mert győznünk kell. Ez a tudat, ez a remény hasson át mindnyájunkat. Azért is, mert mind világosabban látjuk, hogy a világnak kátyúba jutott kerekét — az istentelen, szellem juttatta oda! — nem a sátáni, nem az új pogány szellem és erkölcs, hanem csak a krisztusi, a keresztény szellem és erkölcs képes kiemelni. Ezért óriási fontosságú a katolikus akció. Mi, magyar görögkatolikusok, ezt az akciót nagyon szépen és idejében megkezdettük. Tulajdonképen mindjárt az erkölcsöket elvadító háború, az országot elherdáló sor-