Határszéli Ujság, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-04 / 1. szám

II. évfolyam. Ungvár, 1909. január 4. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre..............8 K Félévre .................... 4 K Negyedévre.............. 2 K Egyes szám..............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ , LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TELEKY­ UTCA 2. SZ. telefon 37. B. U. É. K. Az új év első napjait tapossa a világ s mi benne vagyunk munkálkodásunk elkövetkezett új esztendejében. Midőn ezt látjuk s az új esztendő első lapszámát olvasóinknak átadjuk, a boldogabb újév őszinte kívánságát nyújtjuk olvasóink és munkatársaink felé. Nehéz, küzdelmes esztendő lesz az országra az elkövetkezett év, megannyi fontos, nemzetre kiható feladat vár a meg­oldásra. Országunk szűkebb határában, várme­gyénk s városunkra is, eseményekben jelen­tősnek kell lenni az elkövetkezett új évnek. Egy egész sereg feladat vár megoldásra, ha eredményekben gazdagnak akarjuk látni a kö­vetkező évet. S ha erre gondolunk a kötelesség teljesítési vágynak minden ereje lelkünkbe markol. A „Határszéli Újság“ az új év kezdetével má­sodik évfolyamát kezdte meg. Feladatai, mint eddig, ezután is tisztán állanak előttünk s azok meg­valósításán, anyagiakban is megerősödötten, erős akarattal fogunk munkálkodni. Rövid fennállásunk alatt elterjedtségre, népszerűségre tekintélyre tettünk szert. Működésünknek látható eredményei vannak. Ez eredményeket munkásságunk, hírlap­írói készségünk javára írjuk, a közönség szerete­­tének megnyilatkozása pedig újabb tevékenységre, serkent bennünket. Ez ígéretünk reményében tisztelettel kérjük közönségünk további támogatását, a lejárt előfizetések megújítását, hogy a „Határ­széli Újság“ a határszél, Ung megye és Ungvár város kulturális feladatainak, országos politikánk helyi megnyilatkozásának az új évben is hű mun­kása, tolmácsa lehessen, togatva és gyilkolva járták be az utcákat. A sze­rencsétlen városban a legújabb jelentések a ha­lottak számát 200.000-re teszik. Elrémül az egyén e szám hallattára s megremeg lelkében minden ember. A krisztusi béke hetében a keresztényi szeretet részvétével fordul ma az egész művelt világ s vele mi magyarok is a rettenetes sze­rencsétlenség által sújtott Olaszország felé. * AZ ÉRZÉKENY TANÁCS. Tekintélyes vá­rosi polgárok felebbezték meg azt a sérelmes eljárását a tanácsnak, mely az aszfaltjavítási mun­kálatoknak egész terhét rájuk kívánta hárítani. A javítási költségeknek kétharmada a várost illeti, amint ennek rövidesen tudatára is ébredtek, de másrészről erkölcsi kötelessége lett volna a vá­rosnak tájékoztatni polgárait a készülő megter­­heltetésről, hogy kötelességeik mértéke és jogaik terjedelme felől előre tájékozhassák magukat. De ezeken kívül is volt ok a felebbezésre s mit tett a tanács? Rideg, kemény hangon utasította vissza polgárai feljajdulását, s­­pattogott az érzé­keny ta­nács hevesen a felebbezés ellen. Minő lesz a képviselőtestület végső határozata ez ügy­ben azt a jövő tudja, mit ér el a tanács az ily heves megnyilatkozással, azt megállapítani nehéz. De minthogy a képviselőtestület legutóbbi közgyű­lésének feltámadt ereje világosan mutatja, hogy a tanács érzékenysége nem jogosult, a felebbe­­zőket leintő jelentés, elsősorban stílgyakorlatnak tekinthető. Erre pedig, mint a városi akták fo­galmazásából láthattuk, odafenn a városházán nagy szükség van. SZILÁNKOK: 200,000. Krisztus békéjének hetében, amikor a világ fölött a megváltó szeretet árasztja suga­rait, Olaszországból borzalmas szerencsétlenség hírét röpíti szét a táviró. Az az irtózatos föld­rengés ismétlődött meg, a­mely pár évvel ez­előtt romokba döntötte Calabriát. A mostani ka­tasztrófa — ahogy a jelentések írják, — még en­nél is rettenetesebb arányú volt. Nagyobb terü­leten szedte áldozatait emberéletben és a kultúra teremtette kincsekben. Palermóban, Cataniában, Calabriában, Szicília számos helyén, főleg azon­ban Mesiniában pusztított a föld felszabadult há­borgása. Virágzó városokat, városrészeket dön­tött romba és ezer meg ezer embert temetett a romok alá. Elpusztult a romettai alagút, felsza­kadtak a vasúti sínek, megszakadt a táviró-ösz­­szeköttetés. A földrengés pusztította helyekről ré­mült menekülők, hajléktalanná váltak seregei vit­ték a híreket a katasztrófa irtózatos részleteiről. Messinában paloták százai, templomok és a legszi­lárdabb középületek lettek omladékká, felrobbant a gazométer, amely lángokba borította és elham­vasztotta a városnak azt a részét is, amelyet a földrengés elkerült. A földrengéshez tengerrengés is járult, amely elpusztította a kikötői építkezé­seket, és hajó és csónakok százait semmisíttette meg. Az elemek pusztítását fokozta a békáiből fel­szabadult emberi gonoszság pusztítása is. A fegyházakból kiszabadult fegyencek rabolva fosz­ Lapunk mai száma 10 oldal. Nemzeti restauráció. — Két közlemény. — A „Határszéli Újság“ számára irta: Dorzsák Gyula. Az utolsó néhány év alatt több oly jelszó támadt, mi több: vált szállóigévé, amely nem szolgált egyetemleges nemzeti cé­lokat. Nem volt egybefoglaló, hanem részle­ges, nemzetrétegek avagy társadalmi közüle­­tek egyrészt politikai, másrészt erkölcsi avagy egyszerűen anyagi érdekeit írta lobogójára. Ezek közül a nemzetközi szocializmus szóra sem érdemes. Hiszen a legsajátságosabb emberi érzéseket és vonásokat tagadta és tagadja: ő, aki állítása szerint az általános emberiért, az emberi szabadságért stb. stb. küzd! . . . Jogot, politikai befolyást, sőt vezérkedést követel — és nem tiszteli a fennálló állami és társadalmi rendet, a mások meglévő, törvényesen szerzett jo­gait lábbal tiporja s a közügyek intézésé­ben feltétlenül szükséges szellemi szintűt és a politikai iskolázottság megszerzése helyett, melyhez csak hosszú, lázas tevé­kenység, törekvés, tanulás fáradságos mun­kája által lehet jutni: a szakszervezeteiben kiosztja a szerepeket, azután­­ az utcán féktelenkedik. Egész eddigi munkája nem egyéb mint kerékkötés. Sajtójának stílusa elrettentő, megalázó. Sőt a politikai evan­géliuma, a nagy garral hirdetett „Jogot a népnek!“ igéjek sem egyéb mint puszta szólam. Hiszen ezt­ a kétségen kívül szüksé­ges, sőt már 1848 óta tényleg létező (hol voltak akkor a „nemzetköziek!“) népjogo­­kat, ha meg nem volnának, nem a nem­zetköziek módszere által és útján alkot­hatni meg. (Ők bizony soha, még jó Kris­­tóffyék szíves közreműködésével sem sze­rezték volna meg: az a dicső erköl­csű népszabadító még őket, a híres-ne­­ves nemzetközieket is becsapta volna!) Az úgynevezett népjogok teljességének útja­­módja, feltétele: a jogok teljességére való érdemesség. Ehhez pedig nem az izgága fejetlenség, nem a felforgató, hatalmas­kodó és erőszakoskod­ó hányavetiség, nem a szellemi műveletlenség és a politika mesterségének analfabétasága, még csak nem is a nemzet legkomolyabb ellenségei­vel való szövetkezés juttat, hanem a nem­zeti trikolor imádata és az Apponyi gróf népoktatási törvénye, szóval: kultúra, meg­bízhatóság, érdemesség. Több más, egyéb­ként érdemes és tiszteletreméltó társadalmi és erkölcsi közületek zászlóbontását sem díszíti az egyetemlegesség, az általános­ság. A teljes nemzeti egészet illető törek­vések helyett első­sorban csakis a maguk, ismétlem: egyébként érdemes és tisztelet­reméltó eszméik, céljaik kultusza érvénye­sül. Még akkor is, amikor és amelyek egyébként a tiszta hazafiság és izzó ma­gyar nemzeti érzés dolgában elüljárnak. Ezek közül — már kiki a maga elé tűzött célhoz képest — midőn a tudományt, mű­vészetet, a poézist, a felebaráti szeretetet, egy-egy politikai pártfelfogást stb. stb. szolgál tudásával, buzgóságával, lelkese­désével , bár fontos nemzeti munkát foga­natosít, de mégis, első­sorban a maga sajátos törekvéseinek nézőpontja karakte­­rizálja, sőt tölti meg tartalommal műkö­dését. Tehát nem lehet egyetemlegesen egybefoglaló. Sőt még akkor is, amikor a legnemesebb altruizmust hirdeti és fo­ganatosítja a maga módján, a maga cél­jához képest és szerint; sokszor, sőt, ha az egyetemleges tekintetek, a hazai, a nemzeti közérzés nem mérsékelné, nem sza­bályozná tervét, temperamentumát, szen­vedélyét, legtöbbször éppen a nemes al­truizmus mint társadalmilag és erkölcsileg szintén nevezetes egybefoglaló érzelem ellen cselekednék . . . Azért a nemzeti

Next