Határszéli Ujság, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-54. szám)

1909-07-05 / 27. szám

SZILÁNKOK, AZ UNGVÁRI BANKOK ÉS AZ IPAR­­VÁLLALATOK. Egy ország boldogulása főként és elsősorban kereskedelmének és iparának minél nagyobb arányokban való fejlődésével és kibon­takozásával van kapcsolatban. A magyar impe­­riális politikának alapvető feladatául kell tehát tekinteni azt, hogy ez a kultúrailag rohamlépé­sekben haladó ország minél hamarább érje el az anyagi megerősödésnek azt a fokát és a gaz­dagságnak azt a mértékét, mely lehetővé teszi neki azt, hogy önálló államiságát idegen népek ellenséges törekvései közepette, tisztán önerejére támaszkodva, kiépíthesse. Mástól nem várhatunk segítséget, csak saját magunktól! Ha nincs meg bennünk az az erő és az életnek az a forrása, amikből meríthetünk a szükségnek óráiban, akkor ki vagyunk téve annak, hogy magunkra hagyatva, anyagi eszközeinktől megfosztva, nemzeti egyéni­ségünket sem őrizve meg, elveszünk a népek áradatában. Államférfiaink szerencsére jókor fel­ismerték ezt és szembeszállva szűk látókörű, csak a mának nyugalmával törődő, önző célokat kö­vető, részben jóhiszemű, nagyrészben azonban korlátolt politikusok felfogásával, lépésről-lépésre vezetik be ezt a nemzetet az önállóság Kánaán­jába, Így lendült fel utóbbi időkben a magyar iparpolitika kapcsolatban a kereskedelem fejlő­désével és ez a politikai rációja az önálló ma­gyar bankhoz való szívós ragaszkodásnak, mint amely hivatva van megalapozni gazdasági életünk jövőbeni nagyszerű épületét. Tehát önálló bank kapcsolatban egy nagyszabású kereskedelmi és ipari politikával, ez a legközelebbi idők pro­­grammja. És itt kell felvetnünk azt a szempontot, melyet az ungvári pénzügyi emberek, eddig rész­ben figyelmen kívül hagytak, részben elhanya­goltak­­ iparvállalatoknak a legintenzívebb módon való támogatását, sőt mi több, szervezését, fel­állítását. Ki rendelkeznék például az ehhez szük­ségeltető tőkékkel, ha a bankok nem ? És ki tagadja, hogy egy alaposan előkészített, jó ke­zekben lévő iparvállalat, melyet a magyar kor­mány anyagi és erkölcsi eszközökkel is szívesen támogatna, nem válnék hasznára a részvénye­seknek, akik most a kereskedelmi piac stagná­lását aggódó figyelemmel kísérik? A parcellázá­sok megszűntével a bankok már most is csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudják pénzeiket el­helyezni és váltótárcájuk állományát biztosítani. De mi lesz három, négy, öt év elteltével, ha a kereskedelem Ung megyében csak a mai nyomo­rúságos állapotában marad meg ? Gabonapiacunk nincs, nagy vállalkozóink és kereskedőink, akik hatalmas tőkéket forgatnak, nincsenek, legfőbb szükség van tehát arra, hogy országos szem­pontok egybekapcsolásával is, új üzletágak ho­­nosuljanak meg. Elő tehát azzal az üzleti geni­­alitással, kezdeményező erővel és rátermettség­gel ! Mutassák meg az ú. n. pénzügyi kapacitások, akik a jól dotált igazgatósági tagok jóvoltából olyan bőven teremnek és akik a régi verkliket a régi kerékvágásban forgatják, hogy egyéb is telik tőlük legalább is annyi, amennyi megmu­tatja nekünk az ungvári kereskedelem és ipar jövőjének az útját. * EGY „VÉGREHAJTOTT“ RENDELET. Szabályzatokban, rendeletekben nálunk nincs hiány. Azoknak erélyes foganatosítása azonban csak nagy-nagy ritkán történik. De egy rendele­­tünk van, amelyet bravúros erélylyel foganato­síttat a nemes város. A kutyafogdostatás. A rendőrkapitányi hivatal eziránybani buzgó szerve: a cigányság ugyancsak nagy erélylyel végzi fel­adatát. A kutyákért adót szed a város, fejükre szájkosarat parancsol, pórázra kötteti őket, de ez mind semmi, ha jön a kutyazárlat ideje, meg­­appellálhatatlan erejével ott somfordál a kapu körül a cigányhad. Az utca már nem elég nekik, a kapukon, ajtókon is túlmerészkednek horgukkal mert zárlat idején akár a szobákba is be lehet menni az okos szabályok intézkedése szerint. Reggeli sétájukat, ha megkezdik, napestig be nem érnek vele. S pompás üzleti érzékkel értékes, kedves állatokra vetik szemüket, melyeknél biztos a kiváltás elkövetkezése. Négyszer ötször is meg­kerülnek egy háztájit, hogy egy alkalmas pilla­natban elcsíphessék a kipécézett állatot. S minő, botrányok kisérik ujjukat; állandó zsivaj, orditás gyerekhad ribillója jár nyomukban, mert a meg­fogáson kívül sivár lelke a fogdosóknak egész állatkínzást rendez a kultúra nagy diadalára. Más eseménynél aranyért nem lehet rendőrt ta­lálni, itt három kiséri a ládás szekeret s együtt mulatnak az olcsó színházon az utca népével. Nos­ hát ez az állapot nem való egy haladó városhoz. Ezen segíteni kell. A rendes felelet, hogy nagy közegészségi kérdés fűződik hozzá , hogy nincs más mód, nem lehet kielégítő. Van más mód. Nem szabad a cigányok önkényére bízni, nem szabad engedni, hogy üzletté fajuljon. S ha már a cigányokat nem lehet kioktatni, legalább a kisérő rendőraparátusba kell némi finomságot csöppegtetni, mert a mai állapot csúnya szégyen­foltja a fejlődő Ungvárnak. Modern közigazgatás. — Negyedik közlemény. — A „Határszéli Újság“ számára írta: Dorzsák Gyula. A másik reform a tisztviselőkre vonat­kozik. Első e tekintetben a teljes kvalifi­káció, továbbá az összes tisztviselők vá­lasztása (főispáni kinevezés nélkül) még­pedig élethossziglan; törvényben kimon­dása annak, hogy a járási tisztviselők já­rásuk kulturális, közgazdasági, emberbaráti, népfelvilágosító és népvédelmi ügyeivel hivatalból kötelesek legyenek foglalkozni, hogy ne csupán adminisztráló közeg és ítélkező fórum legyenek; de e mellett egy­szersmind megsegítő, védő, támogató elem is, hogy így a vármegyék közjogi elemei, a választó tagok és a választott fejek egy­mást kiegészítve, harmonikus egységbe ol­vadjanak, kordiális jó viszonyba lépjenek, hogy a törvényt, mint az államrend, a közbiztosság, a népjólét és a nemzeti fel­virágzás ható erőit ne az egyesek érdeké­ben érvényesítsék, úgy gondolkodva, hogy ahol minden egyes boldogul, ott az összes is virul, (ez igy nem is vihető keresztül,) hanem fordítva, t. i. úgy, hogy minden egyes törekvése a köznek, az általánosnak és a hazának javára irányoztatván és gyü­­mölcsöztetvén, a közboldogság elérésében a lelkek összeforrjanak s a közboldogság talajából fakadó jólétben az egyesek is részesüljenek; nemkülönben, hogy bizo­nyos időszak után egy-egy járás úgy val­lás-erkölcsi és szellemi művelődési mint társadalmi és anyagi helyzete a megelőző­höz képest javulást mutasson,­­ebben ter­mészetesen a lelkészi és tanítói karnak lelkesen közre kell munkálkodnia hivatali funkciójában és társadalmilag egyaránt), hogy a néppel való érintkezésben és a hivatali működés fonalán bizalomgerjesztők, barátságosak legyenek a tisztviselők, (ma már jórészt ebből fakad az igazi tekintély és törvénytisztelet, nem a gőgös, fenhéjázó és „kurta“ elbánásból avagy a csilingelő­­csalangáló fogatokból), hogy a törvény­tiszteletben, a kötelesség buzgó, hivatásos, jó példát nyújtó teljesítésében a tisztvise­lők mindig és valamennyien előljárjanak. Ez, mindez a­­ modern közigazgatás. Ez, az ilyen közigazgatás mindenek üdve, boldogsága. Hiszen, miként múltkori cikkeimben említem, a közigazgatás ilye­tén vagy olyatén vonatkozásában minden embert érint, érdekel. Amint a vármegyék az ország, úgy a közigazgatás a nemzeti élet a legtöbb tekintetben. Az ilyetén közigazgatásra csak a rá­termett, érdemes, hazafias tisztviselők ké­pesek. Kétségtelenül igaz, hogy az ország mai közigazgatási tisztikara (középponti, járási és köri) mindeme tulajdonokkal im­már rendelkezik. Az a történelmi dicső múltra visszatekinthető és ma is történelmi fontosságú rendeltetést betöltő tisztikar az ország egyik legtiszteltebb testülete. Méltán rászolgált erre a nemzeti nagy védelem nehéz napjaiban és egyébként is. Ezért a működéséért első­sorban tisz­teletet érdemel. Ez megvagyon. Nemcsak a nép tudatában kiváltságos, tekintélyes állás a vármegyei tisztviselőség, de általá­nosan is. De reprezentacionális is egy­szersmind. Még pedig nem a maga jószán­tából, de tradícióból kifolyólag, szinte az állással járó erkölcsi kötelesség. E tekin- Lapunk mai száma 8 oldal. In­sp' ' ara­t, rt 27. szám, II. évfolyam. Ungvár, 1909. Julius 5. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre.............. 8 K Negyedévre............... 2 K Félévre . .............. 4 K Egyes szám...............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ , LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TELEKY­ UTCA 2. SZ. telefon 37.

Next