Határszéli Ujság, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-54. szám)
1909-07-05 / 27. szám
SZILÁNKOK, AZ UNGVÁRI BANKOK ÉS AZ IPARVÁLLALATOK. Egy ország boldogulása főként és elsősorban kereskedelmének és iparának minél nagyobb arányokban való fejlődésével és kibontakozásával van kapcsolatban. A magyar imperiális politikának alapvető feladatául kell tehát tekinteni azt, hogy ez a kultúrailag rohamlépésekben haladó ország minél hamarább érje el az anyagi megerősödésnek azt a fokát és a gazdagságnak azt a mértékét, mely lehetővé teszi neki azt, hogy önálló államiságát idegen népek ellenséges törekvései közepette, tisztán önerejére támaszkodva, kiépíthesse. Mástól nem várhatunk segítséget, csak saját magunktól! Ha nincs meg bennünk az az erő és az életnek az a forrása, amikből meríthetünk a szükségnek óráiban, akkor ki vagyunk téve annak, hogy magunkra hagyatva, anyagi eszközeinktől megfosztva, nemzeti egyéniségünket sem őrizve meg, elveszünk a népek áradatában. Államférfiaink szerencsére jókor felismerték ezt és szembeszállva szűk látókörű, csak a mának nyugalmával törődő, önző célokat követő, részben jóhiszemű, nagyrészben azonban korlátolt politikusok felfogásával, lépésről-lépésre vezetik be ezt a nemzetet az önállóság Kánaánjába, Így lendült fel utóbbi időkben a magyar iparpolitika kapcsolatban a kereskedelem fejlődésével és ez a politikai rációja az önálló magyar bankhoz való szívós ragaszkodásnak, mint amely hivatva van megalapozni gazdasági életünk jövőbeni nagyszerű épületét. Tehát önálló bank kapcsolatban egy nagyszabású kereskedelmi és ipari politikával, ez a legközelebbi idők programmja. És itt kell felvetnünk azt a szempontot, melyet az ungvári pénzügyi emberek, eddig részben figyelmen kívül hagytak, részben elhanyagoltak iparvállalatoknak a legintenzívebb módon való támogatását, sőt mi több, szervezését, felállítását. Ki rendelkeznék például az ehhez szükségeltető tőkékkel, ha a bankok nem ? És ki tagadja, hogy egy alaposan előkészített, jó kezekben lévő iparvállalat, melyet a magyar kormány anyagi és erkölcsi eszközökkel is szívesen támogatna, nem válnék hasznára a részvényeseknek, akik most a kereskedelmi piac stagnálását aggódó figyelemmel kísérik? A parcellázások megszűntével a bankok már most is csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudják pénzeiket elhelyezni és váltótárcájuk állományát biztosítani. De mi lesz három, négy, öt év elteltével, ha a kereskedelem Ung megyében csak a mai nyomorúságos állapotában marad meg ? Gabonapiacunk nincs, nagy vállalkozóink és kereskedőink, akik hatalmas tőkéket forgatnak, nincsenek, legfőbb szükség van tehát arra, hogy országos szempontok egybekapcsolásával is, új üzletágak honosuljanak meg. Elő tehát azzal az üzleti genialitással, kezdeményező erővel és rátermettséggel ! Mutassák meg az ú. n. pénzügyi kapacitások, akik a jól dotált igazgatósági tagok jóvoltából olyan bőven teremnek és akik a régi verkliket a régi kerékvágásban forgatják, hogy egyéb is telik tőlük legalább is annyi, amennyi megmutatja nekünk az ungvári kereskedelem és ipar jövőjének az útját. * EGY „VÉGREHAJTOTT“ RENDELET. Szabályzatokban, rendeletekben nálunk nincs hiány. Azoknak erélyes foganatosítása azonban csak nagy-nagy ritkán történik. De egy rendeletünk van, amelyet bravúros erélylyel foganatosíttat a nemes város. A kutyafogdostatás. A rendőrkapitányi hivatal eziránybani buzgó szerve: a cigányság ugyancsak nagy erélylyel végzi feladatát. A kutyákért adót szed a város, fejükre szájkosarat parancsol, pórázra kötteti őket, de ez mind semmi, ha jön a kutyazárlat ideje, megappellálhatatlan erejével ott somfordál a kapu körül a cigányhad. Az utca már nem elég nekik, a kapukon, ajtókon is túlmerészkednek horgukkal mert zárlat idején akár a szobákba is be lehet menni az okos szabályok intézkedése szerint. Reggeli sétájukat, ha megkezdik, napestig be nem érnek vele. S pompás üzleti érzékkel értékes, kedves állatokra vetik szemüket, melyeknél biztos a kiváltás elkövetkezése. Négyszer ötször is megkerülnek egy háztájit, hogy egy alkalmas pillanatban elcsíphessék a kipécézett állatot. S minő, botrányok kisérik ujjukat; állandó zsivaj, orditás gyerekhad ribillója jár nyomukban, mert a megfogáson kívül sivár lelke a fogdosóknak egész állatkínzást rendez a kultúra nagy diadalára. Más eseménynél aranyért nem lehet rendőrt találni, itt három kiséri a ládás szekeret s együtt mulatnak az olcsó színházon az utca népével. Nos hát ez az állapot nem való egy haladó városhoz. Ezen segíteni kell. A rendes felelet, hogy nagy közegészségi kérdés fűződik hozzá , hogy nincs más mód, nem lehet kielégítő. Van más mód. Nem szabad a cigányok önkényére bízni, nem szabad engedni, hogy üzletté fajuljon. S ha már a cigányokat nem lehet kioktatni, legalább a kisérő rendőraparátusba kell némi finomságot csöppegtetni, mert a mai állapot csúnya szégyenfoltja a fejlődő Ungvárnak. Modern közigazgatás. — Negyedik közlemény. — A „Határszéli Újság“ számára írta: Dorzsák Gyula. A másik reform a tisztviselőkre vonatkozik. Első e tekintetben a teljes kvalifikáció, továbbá az összes tisztviselők választása (főispáni kinevezés nélkül) mégpedig élethossziglan; törvényben kimondása annak, hogy a járási tisztviselők járásuk kulturális, közgazdasági, emberbaráti, népfelvilágosító és népvédelmi ügyeivel hivatalból kötelesek legyenek foglalkozni, hogy ne csupán adminisztráló közeg és ítélkező fórum legyenek; de e mellett egyszersmind megsegítő, védő, támogató elem is, hogy így a vármegyék közjogi elemei, a választó tagok és a választott fejek egymást kiegészítve, harmonikus egységbe olvadjanak, kordiális jó viszonyba lépjenek, hogy a törvényt, mint az államrend, a közbiztosság, a népjólét és a nemzeti felvirágzás ható erőit ne az egyesek érdekében érvényesítsék, úgy gondolkodva, hogy ahol minden egyes boldogul, ott az összes is virul, (ez igy nem is vihető keresztül,) hanem fordítva, t. i. úgy, hogy minden egyes törekvése a köznek, az általánosnak és a hazának javára irányoztatván és gyümölcsöztetvén, a közboldogság elérésében a lelkek összeforrjanak s a közboldogság talajából fakadó jólétben az egyesek is részesüljenek; nemkülönben, hogy bizonyos időszak után egy-egy járás úgy vallás-erkölcsi és szellemi művelődési mint társadalmi és anyagi helyzete a megelőzőhöz képest javulást mutasson,ebben természetesen a lelkészi és tanítói karnak lelkesen közre kell munkálkodnia hivatali funkciójában és társadalmilag egyaránt), hogy a néppel való érintkezésben és a hivatali működés fonalán bizalomgerjesztők, barátságosak legyenek a tisztviselők, (ma már jórészt ebből fakad az igazi tekintély és törvénytisztelet, nem a gőgös, fenhéjázó és „kurta“ elbánásból avagy a csilingelőcsalangáló fogatokból), hogy a törvénytiszteletben, a kötelesség buzgó, hivatásos, jó példát nyújtó teljesítésében a tisztviselők mindig és valamennyien előljárjanak. Ez, mindez a modern közigazgatás. Ez, az ilyen közigazgatás mindenek üdve, boldogsága. Hiszen, miként múltkori cikkeimben említem, a közigazgatás ilyetén vagy olyatén vonatkozásában minden embert érint, érdekel. Amint a vármegyék az ország, úgy a közigazgatás a nemzeti élet a legtöbb tekintetben. Az ilyetén közigazgatásra csak a rátermett, érdemes, hazafias tisztviselők képesek. Kétségtelenül igaz, hogy az ország mai közigazgatási tisztikara (középponti, járási és köri) mindeme tulajdonokkal immár rendelkezik. Az a történelmi dicső múltra visszatekinthető és ma is történelmi fontosságú rendeltetést betöltő tisztikar az ország egyik legtiszteltebb testülete. Méltán rászolgált erre a nemzeti nagy védelem nehéz napjaiban és egyébként is. Ezért a működéséért elsősorban tiszteletet érdemel. Ez megvagyon. Nemcsak a nép tudatában kiváltságos, tekintélyes állás a vármegyei tisztviselőség, de általánosan is. De reprezentacionális is egyszersmind. Még pedig nem a maga jószántából, de tradícióból kifolyólag, szinte az állással járó erkölcsi kötelesség. E tekin- Lapunk mai száma 8 oldal. Insp' ' arat, rt 27. szám, II. évfolyam. Ungvár, 1909. Julius 5. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre.............. 8 K Negyedévre............... 2 K Félévre . .............. 4 K Egyes szám...............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ , LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TELEKY UTCA 2. SZ. telefon 37.