Határszéli Ujság, 1912. július-december (5. évfolyam, 31-57. szám)

1912-07-01 / 31. szám

V. évfolyam. Ungvár, 1912. julius 1. 31. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre.............. 8 K Negyedévre............ 2 K. Félévre .................... 4 K Egyes szám .... 10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TELEKY­ UTCA 2. SZ. telefon 37 LAPKIADÓTULAJDONOS: SZILÁNKOK. A HIPOKRITÁK. Az országnak mai súlyos helyzetében bátor emberekre volna szüksége, igazi hazafiakra, akik lelkük minden idealizmusát, hitük és meggyőződésük lángoló erejét vinnék bele a küzdelembe, mely egy letiport és meg­­becstelenített nemzet örök igazáért folyik. De az emberek gyávák és meghunyászkodók és még arra is képtelenek, hogy szint valljanak. Aláza­tosak, kislelkűek és férfiatlanok. A hallgatás me­zébe burkolóznak és a komédiások álarcos szo­morúságával csüggesztik le fejüket, hogy azt a látszatot keltsék, mintha a haza gondja és sze­rencsétlensége bántaná őket. Micsoda lelket iz­gató és vért felkorbácsoló kétszínűség ez! Óh, hipokrita kisvárosi nagyságok! Egy beteg köz­szellem korcs hajtásai. Íme tükröt tárunk elétek, ismerjétek meg az elvtelen alkalmazkodás, a si­lány opportunizmus szégyenét, mely a nemzet gyalázata. Anatol France, ez az emberi böl­csességben elmélyült francia elme, a nagy gondolkozó és lángeszű iró aláz meg titeket ra­vasz kis emberkék, tyúkeszü politikusok, mikor „A pingvinek szigete“ c. művében véres szatírá­val ostorozza nemzetének bűneit: „Ó, pingvinek, hagyjátok abba a testvérgyilkos harcot, ne szag­gassátok anyátok keblét — kiáltanak föl a kép­mutatók, a megveretéstől félve. Mintha az em­berek vitatkozás és veszekedés nélkül tudnának élni és mintha a polgári egyenetlenkedések nem a nemzeti élet és erkölcsök haladásának szük­séges feltételei lennének, a gyáva hipokriták al­kut ajánlottak fel az igazság és az igazságtalan­ság között, megsértvén így az igazságot jogaiban és az igazságtalanságot bátorságában!“ Mintha a magyar nemzet igazságában rejlő jogairól és az alkotmánytipró császári cselédek bátorságáról volna szó ! * EGY VENDÉGSZEREPLÉS KÖRÜL. Utóbbi napokban sok szó esett Márffy Károly úrnak és színtársulatának itteni vendégszereplése felől. Ál­talában tájékozatlanságot tapasztaltunk a ven­dégszereplés tényének megítélésében, mely kü­lönösen abban nyilvánult meg, hogy egyesek messzemenő konzekvenciákat vontak le egy alap­jában véve jelentéktelen ügyből. Voltak olyanok is, akik megállapították, hogy illegalitás Márffy dr. részéről, Krémer Sándort az ungvári—mun­kácsi szinikerület igazgatóját egy pár új darab­bal megelőzni s akadtak néhányan, kik Márffy­­ban, vendégszereplésével kapcsolatban, a jövő színigazgatóját látják. Mi, akik a dolgokat lé­nyegükben ismerjük, felvilágosíthatunk mindenkit, hogy itt csak egy egyszerű művészi vállalko­zásról van szó, melynek főleg anyagi oldala érinti a színigazgatót. Hogy erkölcsi eredményei is lehetnek Márffy háromnapi ittlétének, nincs kizárva, de minek célzatosságot keresni szándé­kaiban és utópisztikus dolgok fölött vitatkozni ? Az ungvári munkácsi szinikerület igazgatója , Krémer Sándor. Márffy Károly dr. is csak mint nyári állomásra pályázott annak idején Ungvárra és elállott a pályázattól, amint megtudta, hogy itt egy téli szinikerület sorsáról van szó. Vájjon vannak-e céljai a jövőre nézve, lehetséges, de csak hízelgő reánk nézve ha színigazgatók vetekednek a kerületért és nem sajnálnak ezért költséget és fáradtságot, hogy bemutathassák társulatukat. Ami a Krémer szempontját illeti, az ő érdekei sincsenek megsértve a 3 napi vendég­­szereplés által. Hol van még október? És két új darabnak egyszeri előadása anyagilag valóban meg nem károsíthatja őt. Hisz ha jók a darabok, szinte kerülhetnek azok többször is, telt házak mellett, az ősz folyamán, új erőkkel és új kiállí­tással. És utóvégre itt a közönség érdeke esik döntő súllyal a mérlegbe. A közönség pedig, amint a hangulatot ismerjük, szívesen látta az imént lefolyt három színvonalas előadást: szó­rakozott. S ha így ítéljük meg a kérdést, amint­hogy helyesen csak így ítélhető meg, nincs oka panaszra senkinek. Kapuzárás után. A „Határszéli Újság“ számára írta: Gábor Mózes dr. Bezárultak már a képviselőház kapui. A munkapárt nem gyülekezik immár többé össze benne, hogy ezernyi­ ezer katonaság, csendőrség, rendőrség és detektívsereg szu­ronyainak és puskáinak fedezete alatt a tör­vények és alkotmány egyenes arculcsapásá­­val „Törvényeket“ hozzon. Egyelőre vége azoknak a botrányos jeleneteknek, amelyek­nek a parlamenti kötelességüket híven tel­jesíteni akaró ellenzéki képviselők szenvedő részesei voltak. A meleg nyári napokban, — úgy remélik a kormánypárti tájakon — el­enyhül az ország felzúdulása, amely a munkapárt alkotmánysértéseit szerte ez or­szágban mindenütt követte és mire ősszel újból összegyűlnek, minden vétkük meg lesz nekik bocsátva. Csakhogy ez egyetlen esetben csalódni fognak, mert az ország mai elkeseredése nem hasonlatos azokhoz a szalmalángszerű fellobbanásokhoz, amelyeket a hazai törté­nelemből oly jól ismerünk. Ma már a nem­zetet át, meg áthatotta az a tudat, hogy a mai parlamenti állapot tovább egy percre sem tartható fenn; hogy mai alkotmányunk nem egyéb az abszolutizmusnak többé-ke­­vésbbé sikerült elpalástolásánál, hogy azon mielőbb okvetlenül változtatni kell, hacsak nem akarjuk magunkat az osztrák császári vagy talán inkább katonai hatalomnak tel­jesen kiszolgáltatni. Június 4-ike megmutatta, hogy a mai magyar parlamentben minden törvénytelen­ségre nemcsak egyes cinkosok és segítők, de sőt egész pártok kaphatók; megmutatta, hogy a magyar alkotmány legszentebb sza­bályainak felrúgására, sőt az e­rész alkot­mánynak elkobzására nem kell a hatalom­nak pusztán katonai erejére támaszkodnia, mert ha segítőtársat tud ő teremteni ma­gának magában a parlamentben is. Jól tudjuk ugyan, hogy hogyan terem­tődnek ezek a többségek. Nem hisszük, hogy volna egyetlen ember ez országban, aki el­hinné, hogy ennek a pénzen vásárolt, pres­­sióval és pálinkával a választóktól kierő­szakolt mandátummal bíró többségnek a a nemzet valódi akaratához csak fikarcnyi köze volna. Ha pedig ez úgy van, amint eziránt kétség egyáltalán nem is lehet, akkor mekkora cinizmus és orcátlanság kell ahhoz, hogy ez a többég magát mindennen túltéve, ami a magyar alkotmányban eddig szent és sérthetetlen volt, a nemzet vállára oly hallatlan vér és adóterhet rójjon, amekkorát az talán egyáltalán el sem fog bírni. Ha csakugyan múlhatatlan szükség volna a haderőnek oly mérvű megerősíté­sére, mint ahogy azt a katonai körök reánk erőszakolni akarják, akkor is gazda nélkül csinálták a munkapárti urak a számadásu­kat, mert az utolsó szót ebben a kérdésben nem a munkapárt, de még csak nem is a képviselő vagy főrendiház fogja kimondani, hanem a nemzet Mert hiába hoz a mun­kapárt a képviselőházban egy oly értelmű határozatot, hogy ezentúl ennyi meg ennyi katonával fog többet szedetni, hiába fo­gadja azt az ugyan törvénytelenül létrejött határozatot a főrendiház országos határo­zatnak, hiába szentesíti azt a király és je­lenti ki törvénynek, ha a nemzet nem akarja vagy egyáltalán nem képes annak az újonc­­létszámnak kiállítására. Itt van a hadsereg legnagyobb téve­dése, mert a haderő erősségét csak a lét­számban látja, holott a történelem számta­lanszor, sőt a közelmúltban is az orosz-ja­pán, vagy olasz-török háborúban is bebi­zonyította, hogy nem mindig a nagyobb számú hadsereg az erősebb. Már­pedig, ha a had­sereg az eddigi létszámnál is, kénytelen volt a sorozásoknál igényeit a lehető legalacso­nyabbra leszállítani, nem tudjuk elképzelni, hogy kinek fog imponálni a nagy magyar­osztrák hadsereg, ha az eddigieknél még százszorta silányabb elemekből fog állani. Hiú erőlködés tehát a nemzet akarata ellenére ily nagy horderejű dolgokat elha­tározni, mert annak keresztülvitelét nem­csak a nemzet fogja minden rendelkezésére álló erejével megakadályozni, de legfőképen maguk a tényleges viszonyok. Ez fogja ébren tartani a hosszú par- Lapunk mai szama 8 oldal.

Next