Határszéli Ujság, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-07 / 27. szám

VI. évfolyam. Ungvár, 1913. julius 7. 27. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve. Egész évre ........... 8 K Negyedévre ........... 2 K. Félévre ... . . 4 K Egyes szám .... 10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FŐSZERKESZTŐK: FELELŐS SZERKESZTŐ : CSUHA ISTVÁN és BERNÁTH ZOLTÁN. BÁNÓ VILMOS dr. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, TELEKY­ UTCA 2. SZ. telefon 37 SZILÁNKOK. A BIZALMI SZAVAZAT. Meglesz. Minden bizonnyal meglesz. Akik álmatlan éjszakákon őszülve töprengenek törvényhatósági bizottsá­gunk szeszélyesnek éppen nem mondható han­gulatán, akiket netalántán gyötrő kétség bánt, hogy a nemes vármegye a „lehívásra“ pontosan szállít-e majd, akik vacogó foggal, rémülten mérlegelik egy lehetetlen eshetőség borzalmas következéseit, azokat megnyugtathatjuk. A bi­zalmi votum meglesz. Természetes, hogy meg­legyen. Mivelhogy azonkívül illik is, a leiratra — felirat jöjjön. Ha Tisza István bemutatkozik a vármegyének, jóravaló sógorával egyetemben, már a tisztesség uián is szükséges, hogy a vár­megye se titkolja kilétét. Nincsen abban szé­gyeim való. Megmondhassa akárki, hogy mi mindig vagyunk, akik voltunk. Jóban, rosszban mindig vallottuk, hogy nekünk kormány kell, nem pedig elvek. írva vagyon, hogy: principiis obsta! Hát ha már a vármegyének mindenáron ellentállni kell, miért tegye ezt éppen a kormány­nyal szemben ? EGY HELYETT KETTŐ. A politika szám­fejtőinek igazuk lehet. Kettő mindig jobb, mint egy. Ha Ungvár önálló választókerület lesz, — s a jelek odamutatnak, hogy lesz is, — akkor bővül a leltár. Akkor még egy „hallgatót“ kül­dünk a mameluk-univerzitásra. Remélhetőleg szintén államköltségen. Elvégre nem kívánhatja tőlünk senki, hogy egy elhamarkodott dissideá­­lásért, vagy azért, mert valamelyik szellemdús követünknek a léghuzat miatt pont három szóra nyílik meg évtizedek óta mereven csukott ajaka, mi fizessük az alkotmányos költségeket. Sőt. De vájjon bizonyos-e, hogy azok a számfejtők nem tévednek? Bizonyos-e, hogy „egy helyett kettő“ nem annyi, mint „egy sem“? A politikai mathé­­zis tételei nem mindig alapigazságok. Vagy any­­nyira bíznak benne azok az urak odafönt, hogy a városi csürhét is kincstári csőszökkel terelhe­tik össze? * ELMENTEK A TÖRÖKÖK. Tudja az Ég, szinte kívántuk is már, hogy menjenek. Úgy voltunk velük, mint a házigazda, aki a túl hosz­­szúra nyúlt látogatás alatt azon kapja magát, hogy­­ megelégelte a vendégeskedést. A testvéri rokonszenv, a szerencsétlenségükön való sajnál­kozás, a hősi múlt csodálata már eleve biztosí­totta számukra a szívélyes fogadtatást s nem csökkentette a vendéglátás melegségét az a korai tapasztalat sem, hogy bizony nagyon, de nagyon balkáni volt az a népség, tisztje csak úgy, mint közlegénye. Idővel aztán megszoktuk őket. Kö­zönyösen néztük az utcákon csoportosan őgyelgő, lerongyolt alakokat, a szánalom egy nemével, mit a balsors látása önkéntelenül ébreszt. De ezt a szánalmat később a megbotránkozás vál­totta fel. A vendég kezdett tolakodó lenni s nem egy úriasszony, vagy úrileány vette kellemetlenül tudomásul, hogy az elegáns aszfaltbetyár imper­­tinenciája majdnem tűrhetőbb, mint egy kiéhe­zett, buja albán paraszt állati berzenkedése. Szó­val éppen ideje volt már, hogy elkerüljenek innen. * Miég is! De szépen is hangzottak azok a nyilat­kozatok, amelyek a vármegye közbékéje ér­dekében a politikai sivár küzdelmek pusztító viharzását elhárították fejünk felől. Megnyugvás kell nyomukban és lehet­séges volt minden tényezőnek a közéleti te­vékenység áldásos területén maradva szol­gálni a közt, megtartani a lelkek egyen­súlyát, s úgy a társadalmi, mint a hivata­los vármegyei élet nemes összhangját meg­őrizni. Az itt ott felhangzó ugratások termé­keny talajra nem találtak s a vármegye vezetősége épúgy megőrizte bölcsességen alapuló nyugalmat, mint a függetlenségi és 48-as párt vezető emberei, akik sok ha­zafias keserűséget, sok az ajkakra kérődző szót nyomtak el, hogy itt ennek a szegény vármegyének területén, mely végre sem a politikai problémák megoldásainak perdöntő fóruma, megszerezzék, megtartsák a békés, a nyugodt együttélés lehetőségét. Nem tudjuk és nem keressük mi okból szűnt meg vezető motívum lenni a vár­megye békéjének megtartása. Nem tudjuk megérteni könnyen, micsoda ellenértéke le­het az odadobott drága áldozatnak,­­ de tényként kell megállapítanunk, hogy ime kezdődött hát itt is a harc. A kocka el van vetve, a törvényhatósági bizottságé hó 11 én­tartandó gyűléséből bizalmat akar szállítani a Tisza kormánynak. Soha senki sem vethette és legkevésbé vetheti szemére a vármegye területén szer­­vezetettel beiró egyetlen ellenzéki pártnak, a függ­­és 48-as pártnak, hogy a törvényha­tósági élet fórumán, a vármegye önkormány­zati tevékenysége közben a politikai ellenté­teket kiélezni törekedett volna. Ez a párt­ok és szükség nélkül, a párt­hoz való tartozás hangoztatását sem tar­totta helyénvalónak a vármegyeház gyűlés­­termében. És ha van benne érdem, hogy a politikai élet lázas harcai nem zavarták az önkormányzati tevékenység rendes menetét, hogy a vármegyei tisztviselők nyugodtan élhettek hivatásuk és kötelességeiknek a köz­javára,­­ akkor ebből az érdemből az oroszlánrész az itteni függetlenségi és 48- as pártot, annak meggondolt nemes önmeg­tartóztatásra képes vezetőit illeti. Nem lehet eltagadni, a vármegye fő­ispánja a pártnak ily feltétlenül korrekt és minden elfogulatlan bíráló által kellően is értékelt magatartását eddig honorálta azzal, hogy viszont igyekezett azon politikai vo­natkozású kérdéseket, amelyeknek belevitele a törvényhatósági életbe kényszerítőleg kö­telezte volna a függ­ és 48-as párthoz tar­tozó törvényhatósági bizottsági tagokat az eddigi diskréten tartózkodó álláspontot el­hagyni , távol tartotta lehetőleg a törvény­­hatóság fórumától. Úgy látszik azonban minden nemes tö­rekvés, minden igaz jó akarat hajótörést szenved és a hatalmi lázban égő kormány még arra az olcsó dicsőségre is utazik, hogy ennek a vármegyének háromnegyed­részében függő elemekből álló törvényható­sági bizottsági tagjainak, kénytelen kelletlen bizalmi szavazataival is növelje kétes dicső­ségét. Hát meg lehet nyugodva a t. kormány. Ung vármegye mint mindig, úgy most is fogja szállítani a bizalmat. Egyszer nem tette ezt Ungvár a darabont kormány ide­jén, de ezt a hazafias határozatot is visz­­szaszívta pár hét múlva. Most is fogja szál­lítani a bizalmat visszavonhatatlanul. Egy­szer már határtalan bizalmának a jelenlegi miniszter­elnök úr személye iránt kifejezést is adott, miért ne tenné meg most is ha parancsolják. Azonban ezen bizalmi nyilatkozat után frapánsul következett a miniszterelnök úr bukása is. De ne bocsájtkozzunk céltalan jóslá­sokba, hiszen tények előtt állunk, a­melyek cselekvésre hívnak és köteleznek. A függetlenségi és 48-as párt számbeli győzelemre a vármegyeház termében amúgy sem számított és számíthatott soha. De az igazság, tiszta meggyőződés, a hazafias lel­kesedés fegyvereivel nemes és erkölcsi dia­dalokat nyújtó harcokat már vívott. Ettől a kötelességtől most sem fog visszariadni a párt, sőt meg fogja ragadni az alkalmat, melyet elég helytelenül reá kényszerítettek, hogy elmondja mindazt, amit elhallgatott volna, hogy reá mutasson ama tisztátalan forrásokra, ama nemzeti vesze­delmeket sejtő rendszerre, amely a mai hely­zetet, a nemzet vállaira reá­erőszakolta, hogy az alkotmányában, a törvények erejében, a közéleti tisztaság nemzetfenntartó erejében való hitet a lelkekből kiirtsa teljesen. Ha az ungvármegyei függetlenségi párt a nem keresett harcot állja, elveihez ra­gaszkodásáról, önzetlen hazafiságáról, er­kölcsi felfogásának tisztaságáról, a közgyű­lésen, 11-én tanúságot tesz felszólalásaival és tiltakozásával, akkor kötelességének ele- Lapunk mai száma 8 oldal.

Next