Kárpáti Hiradó, 1928. július (5. évfolyam, 100-116. szám)
1928-07-01 / 100. szám
V. évfolyam 100. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkács, Püspök-u. 4, fiókkiadóhivatal : Körösvég-u. 33. Tel. 161. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Simon Menyhért dr. Megjelenik kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap. Egyesszám ára 80 fill. Egy hóra 12, negyedévre 35 fk Négy év után Engedtessék meg nekünk, hogy független lapunk alapítása negyedik évfordulóján — július elsején — kissé magunkkal is foglalkozzunk- P. Bus életjogai, tisztult közviszonyai szempontjából. A „Kárpáti Híradó“, mint minden száma bizonyítja, pártokon felül állva megindulása óta változatlanul küzd Podkarp. Rus egész elnyomott, háttérbe szorított őslakosságának demokratikus összefogásáért, nemzetközileg biztosított, széleskörű önkormányzatáért, a tisztult közéletért, a népek igazi közeledéséért, a letiport igazságnak minden vonalon való győzelméért. Mi nem köntörfalaztunk soha, hanem azzal a természetes nyíltsággal, amely a jobb jövő alapja, a legélesebben elitéltük mindig a jogfosztó, abszolutisztikus centralizmust s rámutattunk és rámutatunk mindenkor a magasabb ideálokra. Megbékélést, összefogást, testvéri megértést hirdettünk és hirdetünk minden magyar és őslakó testvérnek s gyáva meghunyászkodás, kormány iránti görnyedő, morzsákra leső lojalitás helyett kiegyenesített gerincet, teljes emberi öntudatot várunk mindnyájunktól. Ami a magyar testvériességet illeti, kimondhatatlan örömmel fogadunk minden hirt, amely a magyarság nagylelkűségéről, kultúránk nívójának emelkedéséről, szociális haladásunkról, nevünknek a kulturvilág előtti fokozódó tiszteletéről, tragikus sorsunk nagyobb meglátásáról ad hirt s ez ad nekünk erőt arra, hogy higgyünk és hitet ébresszünk az emberiség szebb, tisztultabb jövőjének elkövetkezése iránt. Valóban, ha nem tudnók feltétlen bizonyossággal, hogy a magyarság van predesztinálva arra, hogy hatalmas példát mutasson a tisztult demokrácia eszményeinek megvalósítása tekintetében, ha nem látnák fejlődésünk, haladásunk ezernyi jelenségét, talán olykor magunk is meginognánk szent hitünkben mély megalázottságunk, hihetetlen szenvedéseink, rettenetesen sivár közviszonyaink, vergődésünk közepette. De így, emelt, tiszta homlokkal döngetjük a pusztító abszolutizmus falát, idézzük tetemre azokat a népeket, amelyek széleskörű önkormányzatunkat biztosították és haladunk egy vonalban a lelkiismeretes, öntudatos testvéreinkkel. Ehez a szent munkához várjuk a Teremtő és az őslakosság további segítségét. rrsborod Ungvár-per, Hush Vasárnap, 1928. júl. 1 Ismét kísért 20 község Szlovenszkóhoz csatolása Mint beavatott forrásból közült velünk, a centralisták ismét azon spekulálnak, hogy a szlovák-ruszinszkói határnak népszavazással való megállapítása helyett a centralista közigazgatási reform abszolutisztikus végrehajtása során 20 községet Szlovenszkóhoz csatoljanak. Kérdés, hogy a podk. rusi közhangulatra és a Népszövetség erélyes fellépésére való tekintettel megvalósítják e ezt a szándékot. Podk. Rus autonomista pártjainak mindenesetre jó résen lenni és haladéktalanul a Népszövetség elé kell tárnia ezt a várhatóintézkedést" is. Podk. Rusban cseh cég is fizetésképtelen! Lapunk figyelmét felhívták arra a tényre, hogy Podk. Rusban csak őslakó cégek fizetésképtelenek, amit főként a hihetetlenül abszurd adórendszer idéz elő (Munkácson ma már társzekérrel járnak a végrehajtók s a horribilis adókat kifizetni nem tudók áruit, bútorait nyakra-főre viszik el az üzletekből, a lakásokról.) Legújabban fizetésképtelenséget jelentett be a „Tanitói könyvkereskedés“ c. cseh cég, amelynek pedig a neve is olyan, hogy árt az őslakó papírkereskedéseknek s amellett állami megrendelésekben is részesül. Igazán hősies önmegtagadás, harc szükséges ma ahoz, hogy a ruszinszkói őslakó cégek tartsák magukat a súlyos gazdasági krízis közepette... De ha a pénzügyi hatóságok nem térnek jobb belátásra, ez a harc hiábavaló... Kik hagyták ismét cserben Podk. Rus életjogait Az álellenzékieskedő Volosinék, akik az őslakosság és a cseh pártok kegyéért egyszerre versengenek, ha „Svoboda“ legutóbbi számában „támadják“ az ellenzéket is, mert szerintük az kevesebb megértést mutatott a tartományi elnökség ruszinnal való betöltése iránt, mint a kormánypártok is (a Szamek-párt kivételével!) Ezért feladták az elnökségért a harcot Volosinék, akik bejelentik, hogy az alelnökség tekintetében elfogadta a kormány a ruszin jelölt jogosultságát (igazán szép és nagylelkű cselekedeti A szerk.), de még nem biztos, hogy őszinte ruszin (az ő jelöltjük: dr. Brascsajkó Mihály) vagy kirakat-ruszin (valamelyik agrár,) kerül-e ebbe a pozícióba. (Mikor ezeket a sorokat írjuk, csak Csehország, Morvaország és Szlovenszkó tartományi elnökeit nevezték ki Kubát, Cserny és Drobny személyében). Hogy Volosinék mennyire valótlant állítanak, amikor az ellenzéket támadják (ami egyébként nem árt az ellenzéknek), azt minden őslakó tudja. Az ellenzék a leghatározottabban leszögezte magát az autonómia azonnali megvalósítása mellett s tiltakozott a Podk. Rusra nézve alkotmánytörvényellenes közigazgatási reform életbeléptetése ellen. így legutóbb Kurtyák képviselő a parlamentben követelte, hogy a kormány népszavazás útján haladéktalanul állapítsa meg a szlovák—ruszin határt s gondoskodjék a kormányzóval együtt az autonómia azonnali megszervezéséről. Kurtyák képviselő, aki az agrár-terror, csebesítés, abszolutizmus, korrupciók ellen is tiltakozott, kijelentette, hogy a közigazgatási törvényt Podk. Rus nem tartja magára nézve kötelezőnek és a ruszinság e törvény életbeléptetése után a jubileumkor gyászt öltve kell sirassa jogait és szabadságát. Dr. Rapaport Samu: A lelki élet a tudatalatti mélységekben A világ annyiszor teremtődik, valahányszor azt egy nagy zseni revelálja. (Proust.) Az emberek már a 15 század végén új világrészeket fedeztek föl és alig 10 éve, hogy kezdik fölfedezni magát az embert. A civilizáció történetéből azt látjuk, hogy az emberiség előrehaladását célzó zseniális reformok föltalálóinak állandóan óriási harcot kellett vívniük eszméik megvalósításáért, az emberi társadalom mindig az a rakoncátlan, vakságban szenvedő gyermek volt és az ma is, aki nem látta be, hogy a nagy reformátorok átalakító eszméi az előrehaladásnak, fölvilágosodásnak, az emberi életnek zavartalanabbá és boldogabbá való tételének csirái. Minden reform, amely a világosság éles sugarával világította meg a társadalom egy-egy betegségét, óriási harcokat indított. E. Renan mondja Jézus élete c. munkájában, hogy az emberiség legnagyobbjai azok, kiket keresztre feszített. Az emberiségnek ezer és ezer hályog van a szemén és csak a letűnt távlatokon keresztül tudja meglátni a zseniális újítók nagyságát, eszméik értékét. A reformátorok mindig szembe találják magukat a társadalommal, mert eszméikkel fölborítják az évszázados szokásokat, amiket mindenki elfogadott és követett. Az új eszmék adaptálása csak a régieknek revíziójával történhet és ettől az emberek több oknál fogva irtóznak. Egyrészt, mert nevelésük magában hordja a tradíciók tiszteletét, másrészt a kritika fáradságos agymunkája megzavarja életük csendes vakságát. Még ma is megvan az indulat, a kapálódzás az új dolgok ellen, csak az eszközök változtak meg, amin keresztül ez az animozitás kifejezésre jut. S ha ma nem is kell tartani Galileihez hasonló inkvizíciós perektől, sem az autodafék borzalmas kínhalálától, a gúny, a megnemértés és mellőzés nem kevésbé igazságtalan és fájdalmas mártíromságot kell elszenvednek a reformátoroknak. Az utolsó három évtized egyre-másra produkálja a technika csodáit és gyors egymásutánban következő fölfedezéseivel új és új ámulatokba ejtette az emberiséget. Dolgok, melyek azelőtt profectáslátású írók regényeiben éltek, anyagba öntődtek, megvalósultak. Ezen csodaszámba menő találmányok szülőatyja az ember, aki kicsi méreteivel és múlandó életével ily kolosszális dimenziójú dolgokat épít, produkál. Azonban nem a fiziológiai értelemben vett ember, hanem annak láthatatlan dinamója, a lélek, ami eszméket szül és csodákat önt a valóságba. Fiziológiai értelemben a legrégibb időktől fogva kutatás tárgya az emberi test. Az emberi lélek teljesen kivül esett a vizsgálódások köréből és az idők folyamán többféle meglehetős misztikus értelmezést nyer a népek mithológiáján és vallásain keresztül. A szociológusok is, kik az eugenetika neve alatt a fajfejlesztés tudományos mozgalmát megindították, annyira hatása alatt voltak a természettudományok óriási sikereinek, hogy az ember megtisztulását és tökéletesedését csakis fiziológiai faktoroktól várták és teljesen figyelmen kívül hagyták a lélek vizsgálatát. Alig néhány évtizede, hogy akadtak orvosok, akiket a lelki betegségek kóros tünetei arra vezettek, hogy az emberi lelket tudományos vizsgálódás tárgyává tegyék. Francia idegorvosok rájöttek, hogy „az emberi lélek nem egységes, hanem szövevényes szerkezetű építmény, melynek a tudat csak a felületét mutatja, míg a lényeges mozgató erőket és erőszerkezeteket a tudatalatti mélységekben kell keresni.“ Ők azonban ezt még beteges produktumnak vélték. Még a hipnotikus jelenségek vizsgálata sem vezette rá a kutatókat a lélek megosztott voltára. Freud Zsigmond bécsi orvos az igazi zseni ösztönösségével egyszerre megtalálta az emberi lélekhez vezető utat. Ő volt az, aki a psyche terra inkognitást meglátta és felfedezte az embernek az embert.