Kárpáti Hiradó, 1928. szeptember (5. évfolyam, 133-149. szám)
1928-09-01 / 133. szám
szerkesztőség és kiadóhivatal : Munkács, Püspök-u. 4, fiókkiadóhivatal: Körösvég-u. 33.Tel. 161. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Simon Nenyhért dr. Megjelenik kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap. Egyesszám ára 80 fill. Egy hóra 12, negyedévre 35 ék. A podkarp. rusi numerus clausus Végre elérkeztünk ahoz, hogy cseheket támogató ruszin kormánypárt lapjait, habár átlátszó és egyáltalán ki nem elégítő formában is, centralista-ellenes ruszin frontról és a podkarp. rusi numerus claususról, amelyről bölcsen hallgatott eddig a magyarországi numerus clausust oly gyakran ócsároló kormánysajtó. Numerus clausus van itt a tanítóképzőkben, legújabban pedig egy parallel-osztály nem-engedélyezésével a munkácsi keresk. akadémia ruszin részében, numerus clausus van az őslakosság rovására minden előnynél, ami az államtól származik. És a podkarp. rusi numerus clausus igazán veszedelmes, a legveszedelmesebb, amelyet kormány nép ellen alkalmazhat. Megakadályozza pl. azt, hogy az őslakosságból kellő számú népiskolai tanító legyen s mivel egy készülő rendelettel állítólag a gör. kath. egyházi szeminárium képesítésével sem lehet ezután állami iskolai tanító az őslakó ifjúság, rövid idő alatt, ha Podkarp. Rus őslakossága össze nem fog s ha a jogainkat garantáló nagyhatalmak nem segítenek, nagyrészt idegen kezekbe kerül Podkarp. Rus népoktatása, mint ahogy állami hivatalainkban már évek óta nem az őslakosságé a döntő szó, mint ahogy a cseh centralisták mindent nélkülünk és ellenünk csinálnak. Kétségbeesett segélykiáltásaink vájjon mikor törnek maguknak utat a megkérgesedett lelkiismeretekhez, vájjon mikor fogja a pusztuló őslakosság egyeteme és a világközvélemény megérezni, hogy itt valóban sok százezer, szenvedő őslakó élethalál harcáról van szól? A horvát koalíció ülésezik Zágráb. A parasztdemokrata koalíció képviselői klubjának tagjai ma délelőtt tíz órakor tartották már régen bejelentett teljes ülésüket, amelyen fontos határozatokat hoztak. A határozatokat még nem hozzák nyilvánosságra, mert Pribicsevics és Macsek dr. ma kijelentette, hogy a koalíció, nem szándékozik kártyáit idő előtt felfedni. A belgrádi sajtó legújabban engedékeny húrokat penget. Állítólag a horvát demokraták is engedékenyek, de Korosec tudni sem akar a parasztpárt házfeloszlatási kívánságáról, nem akar együttműködni Pribicseviccsel s igy a harc tovább fog folyni. A cseh agrárpárt „gazdálkodik“ Podk. Rusnak csaknem egyeduralkodója a cseh agrárpárt, amely mindent a sovinizmus és a párthatalom szempontjából intéz. Ez a cseh párt a magyar falvakat sorra csapja be: kolonistáknak adja a kiosztásra kerülő földek túlnyomó részét s a földnélküli magyarságot az orránál fogva vezeti. Bátyú, Szalóka, Eszeny, Salamon, Bótrágy stb. kolonizációja már jól ismert az őslakó közvélemény előtt. Mint most értesülünk, Csongor község szegény magyar lakossága sem járt külömbül. Ennek a községnek 1925-ben a Schönborn-libertínus egyezmény alkalmával szintén földet biztosítottak. A szerződést a földhivatal jóváhagyta, Csongor község szegény lakossága várja a földet, amelyet az erdők kitermelése után kellene kapnia, azonban az erdők hét évre engedélyezett kitermelését most hirtelen beszüntették azzal az „indokolással“, hogy a termelést csak 3 évre engedélyezték, ami persze, enyhén szólva, valótlanság. A cseh agrárpárt szívtelen diktatúrája mértéktelenül elkeserít Podk. Rusban minden látó őslakót, de reméljük, hogy a békához hasonlóan túl nagyra puffadt párt és vele a cseh pártdiktatúra hirtelen össze fog omlani. Volosinék „fenyegetik“ a kormányt Az álellenzékieskedő Volosinék már látják, hogy morzsákon kívül semmit sem kapnak s mivel minden eszközzel ragaszkodnak Sramekék húsosfazekához, a cseh néppártnál hatalmasabb cseh agrárokat most már a ruszin egységes front régóta vajúdó eszméjének lanszírozásával próbálják céljaik érdekében megpuhítani. Tudják ugyanis, hogy a cseh agrárok úgy félnek az egységes orosz s még inkább az egységes őslakó-fronttól, mint a tűztől. Lapjuk legújabb számában leszögezik, hogy Podk. Rust mindenben ignorálják, sőt provokálják, amig a köz Serédi Jenő: Tóbiás, a fűszeres — Tóbiás, ismét a bolondját járod? Tóbiás, soha nem jön meg már az eszed? Tóbiás Barnabás, nem lesz annak a firkálásnak se vége, se hossza? A kicsiny, gömbölyű asszony csípőre tett kezekkel állott az ura előtt, arca kipirosodott, majd elhalványult, szemei villogtak s tele szájjal ontotta a szót. — Tóbiás, én itthagylak... Tóbiás megszököm még ma... Tóbiás Barnabás, soha nem jövök vissza... Az ember, a fakó, szürke ember ott a szűk, poros boltban, a sok kis fiókos állvány melletti zugban, a pult végén, az asztalnál, félénken emelte szemét az asszonyra, letette a tollat, s nagyon csendesen, alázatosan kérlelte: — De édesem... drágám... Az asszony haragosan szakította félbe: — Tudom... már tudom... Ismerem a nótádat... „Ezt nem lehet tűrni... a szerkesztő figyelmét fel kell rá hívni... nem égnek a petróleumos lámpák.. a szemetet nem viszik el... az utcát nem locsolják“... Ugye ezt írod ismét a szerkesztőnek... Azt hiszed, hogy neki nincs más dolga, mint a te leveledet olvasni?... És a polgármester mindjárt arannyal fogja kirakatni a járdát a kedvedért? Tóbiás, azt mondom neked, bevisznek a bolondok házába... Az ember mosolygott... — Tubicám... galambom... — Galambod a hektikás — majd megmondom, kicsoda — vágott ismét szavába az asszony, — nézzél körül te szerencsétlen... egy lélek se jön ide... üres a bolt...nincs egy vevő se.. . ott... ott... nézd csak a „Zöld macská“-t, egyik ember a másiknak adja a kilincset...regedtől estig tele van, persze, mert ott van válogatni való... ott van ember, aki tudja, mi kell a közönségnek, de te... te... te... csak firkálsz egész nap a szerkesztőnek, hogy erre meg arra hívja fel a hatóság figyelmét, a boltodban meg az egerek rágják a pókhálót, maholnap csak az lesz benne, más semmi s én... én... meg a gyerekünk.. akár éhen is veszhetünk, az ember zavartan mosolygott... — De kérlek szépen... — Kérhetsz akár csúnyán is. Azt mondom neked, Tóbiás, vége a türelmemnek... Itthagylak... elmegyek... És majd megírhatod ezt is a szerkesztődnek... Az embernek nem volt ideje a válaszra, mert az asszony hátat fordított neki, bement a szobába s úgy becsapta maga után az ajtót, hogy Tóbiás ijedten dugta be a fülét. — Ejnye, de mérges, — gondolta az asszony után nézve. — De hát miért? Nem, nem, nincs oka a haragra. Csak jót akar, amikor a helyi lap utján felhívja a figyelmet a tűrhetetlen állapotokra. Micsoda Ázsia ez az ő utcájuk! Se járdája, se éjjeli világítása. Most is egész szemétdombok halmozódnak össze az utcán. Igen... igen... ismét megírja, hogy csináljanak itt végre rendet. Jaj, ha ő városi képviselő lenne! Olyan beszédet mondana közgyűlésen, hogy bizony azonnal volna foganatja! Vagy ha ő szerkesztő volna! Milyen cikkeket imna a lapba! Busan horgásztatta le a fejét. Sóhajtott. Az életére, a sorsára gondolt. Hiába, nem tehet róla, hogy csak fűszeres, nem, nem, még ez se, csak amolyan kis falusi szatócs lett belőle. És itt kell élnie, ebben az eldugott utcában, méricsélni a szegény, mocskos asszonyoknak a sót, paprikát, kínálni a subrekot, pedig ő úgy szeretne mindig csak írni, írni, szépet, jót, okosat, hogy az emberek tisztelettel néznének rá, mikor végigmegy az utcán s halkan mondanák egymásnak: Ni, ez Tóbiás, az író!... Végigsimította a homlokát. A fiókokra nézett. Bizony kopottak, szegények, nem sok portéka van bennük... De mikor nincs kedve, utálja a mesterségét, immel-ámmal végzi a dolgát... Inkább ima... mindig csak ima... És a szeme csillogott. Igenis, most inni fog. Ha már ilyen életet szánt neki a sors, legalábbis megint a szerkesztőnek... Milyen öröme van, ha másnap olvassa az újságban: „A következő levelet kaptuk.“ Igen, és következik az ő levele, az ő közérdekű levele, az „ismét tűrhetetlen állapotról“. Mert az „állapot“ mindig tűrhetetlen volt. Hiába közölte a szerkesztő a levelet, hogy az „Aranyvirágutca“ ilyen, meg amolyan pocsék állapotban van, a helyzet nem javult, a füle botját se mozdította senki a panaszos levelekre, de ő azért írta, mert nagy volt az öröme, hogy a nevét nyomtatásban olvashatta. És igen, most is megírja, hogy az utcai egyetlen petróleumlámpának az üvegje hiányzik, pótolni kell... Az asszony haragszik? Majd megbékül. Édes, aranyos asszonyka, tudja ő, hogy szeret irni, ez az egyedüli öröme, miért fosztaná meg ettől? (Folyt, köv.) társaság többi részeiben ünnepi, békés hangulat uralkodik. A kormány nem rendezte a szlovák ruszin határkérdést, olyan elnököt nevezett ki, aki protestált egy ruszinnak alelnökké kinevezése ellen s aki az országos hivatal hat ügyosztályának élére cseheket nevezett ki.A vallásharc likvidálása helyett templomokat vásároltak a sizmatikusok részére s gyorstalpaló kurzusokat rendeznek a batyuskáknak, hogy kongruát kaphassanak és vallást taníthassanak az iskolákban. A ruszinok ellen csinálnak mindent, cseh iskolákat építenek a zsidóknak s a ruszinok részére egyetlen iskola sem épül. A félhivatalos sajtó éretlennek tartja a ruszinokat, amely ellen a választásoknál a zsidók összefognak a csehekkel.. Ilyen provokációk — írja a lap — fel kell, hogy nyissák minden öntudatos ruszinnak a szemét s az állandó és brutális provokációra csak egy gesztussal lehet válaszolni: vallási és nyelvi orientációra való tekintet nélkül meg kell teremteni az egységes orosz pártot, amely már a tartományi választások-