Kárpáti Hiradó, 1928. október (5. évfolyam, 150-167. szám)
1928-10-02 / 150. szám
szerkesztőség és kiadóhivatal : Munkács, Püspök-u. 4, fiókkiadóhivatal : Körösvég-u. 33. Tel. 161. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Simon Menyhért dr. Megjelenik kedden, csütörtökön, szombton és vasárnap. Egyesszám ára 80 fill. Egy hóra 12, negyedévre 35 ék. Hiába kérünk! A közelgő jubileummal kapcsolatban a polgári ellenzék részéről számtalan kérés ment már a kormány címére, hogy — a jubileum bensőségessé tétele céljából — tegye jóvá az elbocsátások, az állampolgársági tortúra égbekiáltó, irrhumánus igazságtalanságait, adja meg Podkarp. Rus részére a nemzetközi szerződés által biztosított autonómiát, általában tegyen hathatós lépéseket a kisebbségek súlyos sérelmeinek eliminálása céljából. És mi történt? A kormány ismét csak ridegen elzárkózik a demokrácia minimális követelményeinek teljesítése elől, mert nem fontos a cseh pártoknak, hogy a kisebbségek itt jól érezzék magukat. A cseh pártok mintha egyenesen félnének attól, hogy az idezárt kisebbségeknek nem lesznek súlyos panaszai, mintha attól tartanának, hogy választótömegeiket maguk ellen zúdítják akkor, ha itt a magyarság alapjogai birtokában félig-meddig egyenrangú félként lép fel. Nemcsak a cseh lapok, de egyes szlovák egyesületek is igyekeznek kihangsúlyozni híveik felé, hogy amíg ők uralmon vannak, az állampolgársági tortúra tovább tart és nem rendezik azon tisztviselők ügyeit sem, akiket minden emberi érzés és jogszerűség ellenére — éveken sőt évtizedeken át — befizetett nyugdíjjárulékok dacára — az éhhalálásnak dobtak oda csak azért, mert az illetők — magyarok voltak. Még magyar- és zsidógyalázó plakátok jelennek meg olyan magyar vidéken, mint a Csallóköz,még a cseh, sőt ruszin nyelvű kormánylapok okádják a gyűlölet kénköves lángjait, még mindig azt igyekeznek elhitetni önmagukkal, hogy egy kormányrendszert a gyűlölet stabilizálhat. Mit törődnek az uralkodó pártok a mi súlyos sebeinkkel, sérelmeinkkel, azzal, hogy mi komor némasággal fogjuk nézni az ő örömujjongásukat, mit törődnek a kéréssel, az emberi szavakkal, egyelőre ők vannak hatalmon és a hatalom szerintük a gyűlölet-psychózis kiélésének lehetőségét jelenti. Kongresszust tart a ruszinszkói magyar pártok szövetsége A Ruszinszkói Magyar Pártok szövetsége 1928. okt. hó 14-ikén d. e. fél 10 órakor kongresszust tart Beregszászon a Magyar Nemzeti Párt titkári hivatalában, a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztény Szocialista Párt ruszinszkói kerülete összes helyi szervezetei kiküldötteinek részvételével. A kongresszus főpontja Egry Ferenc szenátor és dr. Kolláth Endre képviselő közös beszámolója 10 éves életünkről és szabályszerű vita után határozathozatal az ellenzéki pártok jövő politikáját illetőleg. A kongreszszuson csak delegátusok, ill. delegátus-meghatalmazottak és felszólalási joggal meghívott politikus-vendégek vehetnek részt. A jelentős kongresszust nagy érdeklődés előzi meg. Magyarország megszállja Burgenlandot, ha október 7-én kitört a polgárháború és vérfürdő lesz Ausztriában Bécs. Bécsi politikai és diplomáciai körökben egyre nagyobb aggodalommal néznek az október 7-i események fejleményei elé. A hangulat rendkívül pesszimisztikus, mivel általában lehetetlennek tartják, hogy a szocialisták és a Helmwehr csapatai ne ütközzenek össze, ha mindkét tábor október 7-én a kicsiny Bécsújhelyen megtartja felvonulását. A polgári kormánypártokhoz közel álló „Freiheit!“ azt írja, hogy abban az esetben, ha október 7-én Ausztriában kitör a polgárháború, Magyarország megszállja az elszakított Burgenlandot. A „Freiheit!“ kifejti, hogy Magyarország külpolitikai helyzete jelenleg kitűnő és nem kell külföldi beavatkozástól félnie.Olaszország erőteljesen támogat minden olyan akciót, amely Magyarország megnagyobbodását célozza. Ezzel szemben jelenleg a kisantant nem akcióképes. Jugoszláviát nagy belső problémák emésztik. Zágráb és Belgrád között a feszültség egyre növekedik. A belgrádi kormány semmiféle fegyveres akciót nem kezdhet annak veszélye nélkül, hogy a horvátok ezt a maguk számára ne használják ki, így tehát Jugoszláviától Magyarországnak jelenleg nem kell félnie. Románia sincsen olyan helyzetben, hogy esetleg hátba támadhassa Magyarországot. Szovjetoroszország csak kedvező alkalomra vár, hogy bevonulhasson Besszarábiába. Így tehát a kisantant államai közül egyedül Csehszlovákia jöhet számításba, azonban diplomáciai körökben teljesen kizártnak tartják azt, hogy Csehszlovákia egyedül felvegye a harcot Magyarország ellen, amelynek háta mögött Olaszország áll. Abban az esetben, ha a magyar csapatok csakugyan megszállnák Burgenlandot, a nagyhatalmak, Anglia és Franciaország természetesen nyomban tiltakozó jegyzéket küldenének Budapestre, azonban ez lenne egyúttal minden, akárcsak Vilna megszállása alkalmával, vagyis a tiltakozás után beletörődnének az adott helyzetbe, annál inkább, mivel a magyar kormány joggal hivatkozhat majd arra hogy az esetleges osztrák polgárháború egész Középeurópát bolsevizálással fenyegeti és így Magyarország Burgenland megszállásával nemcsak saját érdekeit védte meg, de egyúttal gátat emelt a zavargások kiterjedésének. Az a tény, hogy a „Freiheit!“ terjedelmes cikkben foglalkozik evvel az eshetőséggel, azt mutatja, hogy az osztrák kormánypártok komolyan számolnak evvel az eshetőséggel, amely minden valószínűsége mellett is kissé fantasztikus. Szeredi Lajos: Az elbocsátottak... Üres szemmel, támolygó, öreges léptekkel nyitotta ki az ajtót. Mint a tolvaj, olyan nesztelenül lapokodott át az ebédlőn a hálószobába. Ott leült az ágyra és maga elé meredt. A cipője sarkát nézte, a gombokat forgatta kabátján és néha szisszenés-féle sóhajtás hagyta el ajkát. Karjai élettelen lomhasággal csüngtek ölébe. A kitárt ablakon át élesen, harsogóan tolakodott be a katonabanda recsegő zenéje, mely lármás, zűrzavaros kíséretévé szegődött gondolatainak. — Milyen nap van máma? — kérdezte önmagától — csütörtök, csak pár napja volt húsvét... igen... akkor lakoma volt nálunk.. a sógor is Itt volt... a bőbeszédű sógor... Istenem, hogyis múlik az idő...imáma csütörtök és hol van már a húsvét... A szomszéd szobából rohanó lábdobogás hallatszott. Az ajtó nagy robajjal lökődött ki és a Gyulus gyerek jelent meg kezében táskával. Arca vörös volt az izgalomtól. — Apa... apuskám, úgy fáj..— nyöszörgött fuldokolva. Báldi Sándor nagy rezzenéssel eszmélt föl. A térdén vonagló gyerekre nézett. — Mi bajod van Gyulus?... — kérdezte ijedten és arcán a mély barázdák táncot kezdtek járni. — Megdobtak kővel.. a fejemet.. Báldi keze szétkutatott a fiú fején, akit heves zokogás rázott. Kis testét az izgalom hányta-vetette és nagy, fájdalmas könnyek gurultak ki szeméből. A könyvekkel teli táska lecsúszott a földre, a gyermeket a sírás egyre jobban hatalmába ejtette és görcsös, nagy öleléssel kulcsolta át apja lábát. — Semmi baj, semmi baj... Gyulus ... Gyuluska nem szabad enyhe megfeledkezni magadról... Anyuci majd tesz rá finom, hideg borogatást. Ejnye, ne sírj már na, ki látott ilyet...? Te, és ki dobott meg téged.. ? — A Jóska... én... én csak csak a karjára ütöttem, mert elvitte a ceruzámat és ő ma várt az iskola előtt és rám dobott egy követ... — Hej, hej...— sóhajtott Báldi Sándor és türelmetlenül simított végig homlokán, de azután eszébe jutott, hogy most vigasztalnia kell és gyorsan összeszedte magát. — Katona dolog, semmi baj, semmi baj. Én mondom neked, az apád. Azután kikiáltott a szobából: — Irma, gyere Idei A feleség feltárt ujjakkal, piros arccal jelent meg. A köténye csupa liszt volt. — Kösd be a gyereknek a fejét. Az iskolában rosszalkodtak és valaki megdobta... Azzal hátat fordított és ismét az ágyra dőlt. Kigombolta a kabátját és karját a feje alá gyűrte. Kiejezéstelen, meredt szemmel vizsgálta a plafont. A szomszéd szobában Gyulus keservesen bőgött. Dühbe gurult és fölpattant. — Hallgatsz el már te kölyök. Nyughassál, mert tőlem is kapsz egyet... A gyerek megszeppent, szipogott és könnyei még nagyobb bőséggel potyogtak. — Na jól van — mondotta, mikor a sírás megszűnt. — Ide gyere! Két kezébe vette a gyermeke arcát és nagy, ideges szeretettel ölelte magához. Úgy szorította, hogy a gyermekben elállt a lélekzet. — Szegény fiam, szegény kis fiam .. — számlálta minduntalan és borostás állával végigszántott a hamvas arcon. Maga mellé fektette a gyereket, aki odabujt apja oldalához most már az izgalomtól kifáradtan, csöndesen... — Ebédelni tessék... — szólott be a cseléd. Mikor az ebédhez ültek, Báldi Sándor végigtekint,a családján. Nézte az asszonyt, aki gyorsan kanalazta a levest, hogy a következő ételt föltálalni ideje legyen, nézte Gyulust, akinek arca összerándult néha a visszatérő fájdalomtól és a legkisebbik gyereket, nagy csenevész, sápadt lánykát, ki hallgatag koravénséggel ült az asztal mellett és alig nyúlt az ételhez. (Folyt. köv.) Elegáns nő VZ1 W^WVT |^W A női ruha‘ Q MUNKÁCS, Masaryk-(Fő)-u. 15. Brand-udvar 9. legújabb divatú ruháit 141 H I |\l I I § \ szalonjában csak VII(il készitteti V Elsőrendű kivitel.