Kárpáti Hiradó, 1928. október (5. évfolyam, 150-167. szám)

1928-10-02 / 150. szám

szerkesztőség és kiadóhivatal : Munkács, Püspök-u. 4, fiókkiadóhivatal : Körösvég-u. 33. Tel. 161. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Simon Menyhért dr. Megjelenik kedden, csütörtökön, szom­bton és vasárnap. Egyesszám ára 80 fill. Egy hóra 12, negyedévre 35 ék. Hiába kérünk! A közelgő jubileummal kapcso­latban a polgári ellenzék részéről számtalan kérés ment már a kor­mány címére, hogy — a jubileum bensőségessé tétele céljából — tegye jóvá az elbocsátások, az állampolgársági tortúra égbekiáltó, irrhumánus igazságtalanságait, adja meg Podkarp. Rus részére a nem­zetközi szerződés által biztosított autonómiát, általában tegyen hat­hatós lépéseket a kisebbségek sú­lyos sérelmeinek eliminálása cél­jából. És mi történt? A kormány ismét csak ridegen elzárkózik a demokrácia minimális követelményeinek teljesítése elől, mert nem fontos a cseh pártok­nak, hogy a kisebbségek itt jól érezzék magukat. A cseh pártok mintha egyenesen félnének attól, hogy az idezárt kisebbségeknek nem lesznek súlyos panaszai, mintha attól tartanának, hogy választó­­tömegeiket maguk ellen zú­dítják akkor, ha itt a magyarság alapjogai birtokában félig-meddig egyenrangú félként lép fel. Nemcsak a cseh lapok, de egyes szlovák egyesületek is igyekeznek kihangsúlyozni híveik felé, hogy amíg ők uralmon vannak, az ál­lampolgársági tortúra tovább tart és nem rendezik azon tisztviselők ügyeit sem, akiket minden emberi érzés és jogszerűség ellenére — éveken sőt évtizedeken át — be­fizetett nyugdíjjárulékok dacára — az éhhalálásnak dobtak oda csak azért, mert az illetők — ma­gyarok voltak. Még magyar- és zsidógyalázó plakátok jelennek meg olyan ma­gyar vidéken, mint a Csallóköz,még a cseh, sőt ruszin nyelvű kormány­lapok okádják a gyűlölet kénkö­ves lángjait, még mindig azt igye­keznek elhitetni önmagukkal, hogy egy kormányrendszert a gyűlölet stabilizálhat. Mit törődnek az uralkodó pár­tok a mi súlyos sebeinkkel, sérel­meinkkel, azzal, hogy mi komor némasággal fogjuk nézni az ő öröm­ujjongásukat, mit törődnek a ké­réssel, az emberi szavakkal, egye­lőre ők vannak hatalmon és a ha­talom szerintük a gyűlölet-psychó­­zis kiélésének lehetőségét jelenti. Kongresszust tart a ruszinszkói magyar pártok szövetsége A Ruszinszkói Magyar Pártok szö­vetsége 1928. okt. hó 14-ikén d. e. fél 10 órakor kongresszust tart Be­regszászon a Magyar Nemzeti Párt titkári hivatalában, a Magyar Nem­zeti Párt és az Országos Keresztény Szocialista Párt ruszinszkói kerülete összes helyi szervezetei kiküldötteinek részvételével. A kongresszus főpontja Egry Fe­renc szenátor és dr. Kolláth Endre képviselő közös beszámolója 10 éves életünkről és szabályszerű vita után határozathozatal az ellenzéki pártok jövő politikáját illetőleg. A kongresz­­szuson csak delegátusok, ill. delegá­tus-meghatalmazottak és felszólalási joggal meghívott politikus-vendégek vehetnek részt. A jelentős kongresszust nagy ér­deklődés előzi meg. Magyarország megszállja Burgenlandot, ha október 7-én kitört a polgárháború és vérfürdő lesz Ausztriában Bécs. Bécsi politikai és diplomáciai körökben egyre nagyobb aggodalom­mal néznek az október 7-i események fejleményei elé. A hangulat rendkívül pesszimisztikus, mivel általában le­hetetlennek tartják, hogy a szocialis­ták és a Helmwehr csapatai ne ütköz­zenek össze, ha mindkét tábor október 7-én a kicsiny Bécsújhelyen megtartja felvonulását. A polgári kormánypár­tokhoz közel álló „Freiheit!“ azt írja, hogy abban az esetben, ha október 7-én Ausztriában kitör a polgárhábo­rú, Magyarország megszállja az elsza­kított Burgenlandot. A „Freiheit!“ ki­fejti, hogy Magyarország külpolitikai helyzete jelenleg kitűnő és nem kell külföldi beavatkozástól félnie.Olaszor­­szág erőteljesen támogat minden olyan akciót, amely Magyarország megna­gyobbodását célozza. Ezzel szemben jelenleg a kisantant nem akcióképes. Jugoszláviát nagy belső problémák emésztik. Zágráb és Belgrád között a feszültség egyre növekedik. A belgrádi kormány semmiféle fegyveres akciót nem kezdhet annak veszélye nélkül, hogy a horvátok ezt a maguk számá­ra ne használják ki, így tehát Jugosz­láviától Magyarországnak jelenleg nem kell félnie. Románia sincsen olyan helyzetben, hogy esetleg hátba támadhassa Ma­gyarországot. Szovjetoroszország csak kedvező alkalomra vár, hogy bevo­nulhasson Besszarábiába. Így tehát a kisantant államai közül egyedül Csehszlovákia jöhet számí­tásba, azonban diplomáciai körökben teljesen kizártnak tartják azt, hogy Csehszlovákia egyedül felvegye a har­cot Magyarország ellen, amelynek há­ta mögött Olaszország áll. Abban az esetben, ha a magyar csapatok csakugyan megszállnák Bur­genlandot, a nagyhatalmak, Anglia és Franciaország természetesen nyom­ban tiltakozó jegyzéket küldenének Budapestre, azonban ez lenne egyút­tal minden, akárcsak Vilna megszál­lása alkalmával, vagyis a tiltakozás után beletörődnének az adott helyzet­be, annál inkább, mivel a magyar kor­mány joggal hivatkozhat majd arra hogy az esetleges osztrák polgárhá­ború egész Középeurópát bolsevizálás­­sal fenyegeti és így Magyarország Burgenland megszállásával nemcsak saját érdekeit védte meg, de egyúttal gátat emelt a zavargások kiterjedésének. Az a tény, hogy a „Freiheit!“ terje­delmes cikkben foglalkozik evvel az eshetőséggel, azt mutatja, hogy az osztrák kormánypártok komolyan szá­molnak evvel az eshetőséggel, amely minden valószínűsége mellett is kissé fantasztikus. Szeredi Lajos: Az elbocsátottak... Üres szemmel, támolygó, öreges léptekkel nyitotta ki az ajtót. Mint a tolvaj, olyan nesztelenül lapokodott át az ebédlőn a hálószobába. Ott leült az ágyra és maga elé meredt. A cipő­je sarkát nézte, a gombokat forgatta kabátján és néha szisszenés-féle só­hajtás hagyta el ajkát. Karjai élettelen lomhasággal csüngtek ölébe. A kitárt ablakon át élesen, harsogóan tolako­dott be a katonabanda recsegő zenéje, mely lármás, zűrzavaros kíséretévé szegődött gondolatainak. — Milyen nap van máma? — kér­dezte önmagától — csütörtök, csak pár napja volt húsvét... igen... akkor lakoma volt nálunk.. a sógor is Itt volt... a bőbeszédű sógor... Istenem, hogyis múlik az idő...imáma csütörtök és hol van már a húsvét... A szomszéd szobából rohanó lábdo­bogás hallatszott. Az ajtó nagy robajjal lökődött ki és a Gyulus gyerek jelent meg kezében táskával. Arca vörös volt az izgalomtól. — Apa... apuskám, úgy fáj..— nyöszörgött fuldokolva. Báldi Sándor nagy rezzenéssel esz­mélt föl. A térdén vonagló gyerekre nézett. — Mi bajod van Gyulus?... — kér­dezte ijedten és arcán a mély baráz­dák táncot kezdtek járni. — Megdobtak kővel.. a fejemet.. Báldi keze szétkutatott a fiú fején, akit heves zokogás rázott. Kis testét az izgalom hányta-vetette és nagy, fáj­dalmas könnyek gurultak ki szeméből. A könyvekkel teli táska lecsúszott a földre, a gyermeket a sírás egyre job­ban hatalmába ejtette és görcsös, nagy öleléssel kulcsolta át apja lábát. — Semmi baj, semmi baj... Gyulus ... Gyuluska nem szabad enyhe meg­feledkezni magadról... Anyuci majd tesz rá finom, hideg borogatást. Ejnye, ne sírj már na, ki látott ilyet...? Te, és ki dobott meg téged.. ? — A Jóska... én... én csak csak a karjára ütöttem, mert elvitte a ceruzá­mat és ő ma várt az iskola előtt és rám dobott egy követ... — Hej, hej...— sóhajtott Báldi Sán­dor és türelmetlenül simított végig homlokán, de azután eszébe jutott, hogy most vigasztalnia kell és gyor­san összeszedte magát. — Katona­ dolog, semmi baj, semmi baj. Én mondom neked, az apád. Azután kikiáltott a szobából: — Irma, gyere Idei A feleség feltárt ujjakkal, piros arccal jelent meg. A köténye csupa liszt volt. — Kösd be a gyereknek a fejét. Az iskolában rosszalkodtak és valaki megdobta... Azzal hátat fordított és ismét az ágyra dőlt. Kigombolta a kabátját és karját a feje alá gyűrte. Kiejezéstelen, me­redt szemmel vizsgálta a plafont. A szomszéd szobában Gyulus keservesen bőgött. Dühbe gurult és fölpattant. — Hallgatsz el már te kölyök. Nyug­hassál, mert tőlem is kapsz egyet... A gyerek megszeppent, szipogott és könnyei még nagyobb bőséggel po­tyogtak. — Na jól van — mondotta, mikor a sírás megszűnt. — Ide gyere! Két kezébe vette a gyermeke arcát és nagy, ideges szeretettel ölelte ma­gához. Úgy szorította, hogy a g­yer­­mekben elállt a­ lélekzet. — Szegény fiam, szegény kis fiam .. — számlálta minduntalan és borostás állával végigszántott a hamvas arcon. Maga mellé fektette a gyereket, aki odabujt apja oldalához most már az izgalomtól kifáradtan, csöndesen... — Ebédelni tessék... — szólott be a cseléd. Mikor az ebédhez ültek, Báldi Sán­dor végigtekint,a családján. Nézte az asszonyt, aki gyorsan kanalazta a le­vest, hogy a következő ételt föltálalni ideje legyen, nézte Gyulust, akinek arca összerándult néha a visszatérő fájdalomtól és a legkisebbik gyereket, nagy csenevész, sápadt lánykát, ki hal­l­gatag koravénséggel ült az asztal mel­lett és alig nyúlt az ételhez. (Folyt. köv.) Elegáns nő VZ1 W^WVT |^W A női ruha‘ Q MUNKÁCS, Masaryk-(Fő)-u. 15. Brand-udvar 9. legújabb divatú ruháit 141 H I |\l I I § \ szalonjában csak VII(il készitteti V Elsőrendű kivitel.

Next