Keleti Ujság, 1934. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1934-01-07 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uzhorods Ungvár Korjatovic tér 19 * Telefon 422 ^ VASÁRNAP, 1934 január 7 Előfizetési dij egy évre 48 ckorona. — Egy szám ára 1 ckorona. XIV. évfolyam 1 szám ROVÁS LEGYEN MÉG egyszer a Keleti Újság olvasóinak az az öröme, hogy az is részesül rovásban, akinek alkalma van mindenkit a tolla hegyére venni és aki a hatalmával él is addig a határig, amíg érdekei megengedik. Legyen rovásban része egyszer a Szerkesztőnek is. A Keleti Újság bemondott és be nem mondott célja: szolgálni a konszolidációt. És mi a konszolidáció? Kiegyezés 99 percentre az állam javára. És mi a konszolidáció szolgálata? Semmiesetre sem a vizet prédikálok és bort iszom elvének az érvényesítése, hanem a gondolat, a szó és a cselekedet alárendelése az állam érdekének. Van a Keleti Újságnak egy becézett szerelmese, akit ő úgy nevez, hogy Golosz. És van a Keleti Újságnak egy elve, amely szerint a konszolidáció szolgálatának lényeges része P. Ruszban az, hogy a ruszin nép nyelvét mentesítsük a nagyorosz és ukrán irányzat befolyásától. A szerelmes névjegye ee- R. rOJIOCK. Miért borul le Szerkesztő úr e névjegy előtt elvének R.dásával is? A ruszin e névjegyet úgy olvassa, hogy Holosz. Szabad a K. Uj.ak .amellett az egy elv mellett ezt másképpen olvasni? Vagy igaz az itt is, hogy: Vak vagyok, szerelem ... (d. e.) ÍGY ROVOTT MEG MINKET lapunk barátja és mi álljuk szavunkat. Kényelmes dolog lett volna ezt a rovást, helyesebben megrovást, rövid úton elintézni. Ez azt jelentené, hogy a rovás nem jelent volna meg az újság hasábjain és mi magánúton adtuk volna meg a válaszunkat. Ezt azonban nem tesszük. Soha nem féltünk a kritikától, a jóhiszemű kritikának meg egyenesen örülünk. Az a vád tehát, hogy vizet prédikálunk és bort iszunk, amikor a ruszin nyelv létezését, elhivatottságát propagáljuk és ugyanakkor a Goloszt mindig »g« betűvel írjuk, holott a ruszin nép »holosz«mik, tehát »h« betűvel ejti ki. A Goloszt mi úgy tekintjük, hogy ez az irodalmi orosz nyelv úttörője Podkarp Ruszban. Mint ilyen az orosz irodalmi nyelvet olyan formában, tehát olyan kiejtéssel is igyekszik nálunk népszerűsíteni és elfogadtatni, ahogyan az orosz irodalmi nyelvet azok ejtik ki, akik azt általában használják. Ez a moszkvai kiejtés. Semmiestre sem készül a Golosz arra, hogy Holosz-nak mondják. Mindez azonban nem is fontos. Mi ugyanis a ruszin nyelv érvényesítésével nem tartjuk egyáltalában kizártnak azt, hogy az orosz irodalmi nyelv is műveltessék Podkarp. Ruszban. Mi éppen objektivitásunkból merít ✓J-% -%OdHsbader*' jMy^derbitter a legjobb gyomorkeserű B^Becs-Drezda jük az erőt és bátorságot ahhoz, hogy a nyelvi kérdéshez hozzászóljunk. Az objektivitás pedig azt parancsolja ebben az esetben, hogy a ruszin nép nyelvének hiányosságait tényként kell elfogadnunk és a fejletteb orosz irodalmi nyelvnek (vagy akár az ukránnak is) éppen az adja meg a jogcímet az érvényesülésre, hogy pótolja a ruszinok nyelvi hiányosságait. Tudjuk, hogy a Golosz nem olyan szó, amely a ruszin nép nyelvében pótlásra szorul, de amikor az orosz irodalmi nyelv napilapját idézzük, tartozunk az objektivitásnak azzal, hogy mi is úgy mondjuk ki a lap nevét, ahogy azt gazdái teszik. Meggyőződésünk szerint egymás véleményének hasonló tiszteletével igen nagy mértékben lehet megjavítani a mai elmrégesedett állapotokat a nyelvi kérdésben. 9 Golosz nem fér a bőrébe Személyeskedő, rosszakaratú támadások Hrabár Konstantin főpolgármester ellen Megemlékeztünk róla, hogy a podkarpatszkaruszi cseh tanítók énekkara turnéra indult Prágába és környékére, hogy hangversenyek keretében propagandát csináljon a ruszin dalnak. A kórust a Közművelődési Szövetség felkérésére elkísérte útjára Hrabár Konstantin főpolgármester is. A bemutatkozás megtör,tént a prágai Smetana-teremben és a megjelent közönség hatalmas ovációban részesítette a kitűnő énekkart. De kijutott a szimpátia megnyilatkozásaiból kitűnő főpolgármesterünknek, Hrabár Konstantinnak is, aki bevezető beszédében a tőle megszokott szónoki készséggel, ősei nyelvén, ruszinul szólott a közönséghez, mint mindig, valahányszor közéleti pályáján a nyilvánosság előtt szót emel. Hrabár Konstantin beszédének a témája önként adódott. Megemlékezett arról a kölcsönhatásról, amelyet a cseh elemek és ruszinok egymásra gyakorolnak Podkarpatszka Ruszban, kiemelte a fejlettebb cseh kultúra jótékony hatását, amelyet a nép körében elsősorban a cseh tanítók hivatottak terjeszteni, de ugyanakkor rámutatott azokra a kulturális kincsekre, amelyeket a ruszin népnek sikerült megőriznie és amelyek magukra irányítják a hozzánk került csehek figyelmét is. Ennek az utóbbi jelenségnek szolgálja igazolását a prágai koncert, amely megszólaltatja a ruszin dalt a cseh tanítók ajkáról. Minden ember, aki a kultúrát őszintén és nem rejtett célok takarójául szolgálja, csak örülni tud annak, ha különböző nemzetiségű elemek együttműködését látja kulturális téren. A Golosz is ezt hirdeti, különösen amikor a szláv egység eszméjét propagálja, de megfeledkezik a kultúráról, a nagy szláv érzésről és elsősorban a jó ízlésről, ha Hrabár Konstantinról van szó. A Golosz urai fejükbe vették, hogy elgáncsolják Hrabár Konstantint és mert erre érdemleges okot nem találnak, haszontalan gyerkőcök módjára nyelvöltögetéssel csúfolódnak. A prágai koncerttel kapcsolatban ugyanis azt írja a Golosz, hogy Hrabár Konstantin meg nem állapítható nyelven beszélt. De még ennél is átlátszóbb tendenciája a koncert programjához fűzött megjenyve, amikor azt állítja, hogy nem ruszin dalokat adtak elő, hanem Kaigl-szerzeményeket és így sikerült meggyőzni a prágai publikumot a cseh és ruszin dalok hasonlatosságáról. Talán mondanunk sem kell, hogy ennek a beállításnak csupán az az alapja, hogy a ruszin dalok mellett a kórus kitűnő dirigensének szerzeményeit is bemutatták. És mert ezek az oktalan fecsegéssel előráncigált dolgok aligha csinálnak hangulatot, mert hiszen célzatosságukat mindenki átlátja, a Golosz kitűnő koncertkritikusa még tovább hordja össze a tücsköt-bogarat és nem átallja Hrabár Konstantinnak szemére vetni azt, hogy szegény ember és nem lesz módjában lemondani — kineveztetése esetén — a kormányzói fizetésről, mint ezt egy másik, bizonyára gazdagabb jelölt kilátásba helyezte, persze a verhovinai insegakció javára. Az egész cikk annyira rosszakaratú, hogy ennek nyomán Hrabár Konstantin személyét megvédeni nem is szükséges. Nem lehet feltételezni olyan züllött erkölcsi felfogást közvéleményünkről, hogy ilyen hangú és tartalmú cikkektől irányíttassa magát. A Golosz cikkével ezúttal csupán azért foglalkozunk, mert az oroszul nem értő közönség tájékoztatása a célunk: hadd tudja meg, hogy Puskin és Tolstoj nyelvének propagálásának ürügye alatt micsoda jelentéktelenség és nívótlanság él vissza nálunk a sajtószabadsággal.. . Sose érje Hrabár Konstantint roszszabb támadás, mint a Goloszé. Aki a közélet terén működik és mégis szegény ember marad, az kibír minden támadást, mert a tömegek tisztelete és becsülése ezekkel szemben megsebezhetetlen vértet jelent. Habár anyagilag mindig független ember volt és közéleti szereplésére csak ráfizetett, nem úgy, mint sok más kárpátaljai közéleti férfiú, Podkarpatszka Rusz és elsősorban Ungvár közönsége meg is mutatja majd, hogy a Golosz sötét munkája csak hívatlan kritikusok jámbor óhaja ...