Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)

1921-04-14 / 15. szám

P­ODKARPATSKA-RUSI NEMZETKÖZI SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA. Ujhorod (Ungvár), 1921. április hó 14. IIi. évfolyam. 15. szám. A Habsburg kaland vége! A magyar trónról már egyszer elkergetett élősdi ismét vissza akart mászni a királyság kényelmes jó­létébe. A több mint két eszten­deje garázdálkodó munkás­­gyilkosok és herélők egy koronás bitang vezetése alatt óhajtották tovább foly­tatni förtelmes gazságaikat. A Prónaiak, a Héjasok, az Ostenburgok és Lehárok király után vágytak. A kísérlet nem sikerült. Az agyalágyult Habsburg eltakarodott magyar földről, el­parancsolta onnan az az egységes tömegakarat, mely az utódállamokban kialakult, amellyel egyetért az el­nyomott magyar közvé­lemény is. A kísérlet arra volt ala­pítva, hogy a magyarság egységesen fog leborulni az agyalágyult Habsburg bálvány elé. Ez esetben állítólag nem fejtett volna ki sem a kis, sem a nagy antant nagyobb ellenvetést a kísérlettel szemben. Lehet hogy igaz. Nem tudjuk Nincs is kizárva, hogy a titkos diplomácia ravasz kis játékai esetleg támogat­ták volna Lehárék király­fogását. Egy azonban egé­szen bizonyos. A Habsbur­gok évszázados gyilkos uralmát sem a magyar földön, sem az utódállamok­ban többé visszaállítani, vagy állandósítani nem le­het. A tömegeknek nem király, nem hadúr, nem ud­vari pompa, hanem a kapi­talista járom alól való fel­­szabadulás az ideálja. Ezt a királyok nem szok­ták hozni. A királyok lát­ható fejei dísszel és pom­pával felruházott reprezen­tálói a kapitalista államha­talomnak. A Habsburg visz­­szatérésével a magyar for­radalomnak a fejlődése visz­szatolódott volna. Változást annyiban hozott volna e pucs sikere a magyar munc s­kásság életébe, hogy most­ már nemesek a király ne­vében, hamm a király je­lenlétében gyilkoltak, akasz­tottak és heréstek volna­­ tovább. Nem is lett volna indo­kolt Horthy urat ebben a і munkájában felváltani. Meg і is értjük az ő felháborodá­sát és abból folyó tiltako­zását. Nálánál még egy Habsburg sem lehet elve- s­temültebb és gonoszabb,­ tehát a királyi jogokat és kötelességet, dacára a csa­ládi hagyományoknak, ő sem töltheti be jobban. Ő éppen eleget gyilkolt, elég könnyet ontott ahhoz, hogy Magyarországon király le­hessen. Büszke és dicső magyar nemzeti király Nem is értjük ezt a hülye Habs­burgot. Hagyja csak Horthyt. Majd végeznek vele azok, illetve azoknak testvérei, akiknek eddig ő fonta a nyakára a kötelet. Az egész világ munkás­ságának szemmel látható forradalmasodása közepén milyen szánalmas otromba kis komédia ez a trónfog­lalási operett-komédia. A Habsburg kísérlettel egyidejűleg leplezi le egyik bécsi újság azt az irredenta összeesküvést, melyet Szlo­­venszkó és Ruszinszkó el­len készítenek elő a heré­­lőkés lovagjai. Kész tervvel kerülnek napfényre, ame­lyet tiszti betyárok készí­tettek el támadás esetére. Úgy látszik a húsvéti kísér­letezés és a támadási terv között okozati összefüggés van. Hát csak próbálkoz­zanak. Dacára annak mások inzultusnak és szenvedés­nek, amely a munkásságot az itteni reakciótól érte a munkásság teljesen egysé­gesen fog fellépni annak a célnak az érdekében, hogy ezt a mostani magyar betyár világot kiirtsa a föld színéről. Jól tudják ezt itt is, ott is. Oda­át jó lesz ha számolnak a munkás­szolidaritás erejével, ideát pedig okos dolog lesz, ha ezzel a tuddattal nem él­nek vissza. Malone — az angol Liebknecht. Angliának is megvan a maga Liebknechtje. Az angol parla­mentben, melyben nemcsak az angol, hanem úgyszólván az egész világ munkássága számára kovácsolják a bilincseket, ime szintén akadt egy munkáskép­viselő, aki bátran szembeszállva az egész úgynevezett közvéle­ménnyel, az uralkodó osztálynak bátran az arcába merte vágni, a kezigűt­és tetteivel merte hir­detni, hogy a parlament tényleg csak fecsegő bódé, hogy igazi forradalmár a képviselői immu­nitást nem saját biztonságának növelésére, hanem forradalmi munkájának hatékonyabbá téte­lére használja fel. „Az orosz forradalom meg­mutatta nekünk"­ — állapította meg Malone elvtárs, egy az Al­bert Hallban, a „Kezet el,Orosz­országtól“ bizottság által egybe­hívott népgyűlésen,­­j—■ hogy mi­lyen a ..humbugparlament“. De nemcsak a parlamentről mondotta el Malone elvtárs őszintén, hogy nem alkalmas a speciális kérdés megoldására, ha­nem mindjárt meg is jelölte a megoldás egyetlen lehetőségét. „Kapitalizmus és szocializmus sohasem köthetnek békét sem nemzetközileg, sem ebben az az országban. Csak a kapitaliz­mus megsemmisítésének árán szabadulhat fel az ország mun­kásosztálya.“ Malone elvtárs iradalmi sze­replése azt mutat hogy a for­radalmi feszültség bizonyos fo­kán minden ország munkásosz­tálya felszire hozza a maga bátor szószólóját és előharcosát, a maga Liebknechtjét. Malone elv­társ pere és elítélése — hat hó­napot kapott — viszont azt bizo­nyítja, hogy a burzsoáziának mindenütt csak egyetlenegy esz­köz áll rendelkezésére a forra­dalom bátor előhírnökei elleni harcban: a nyílt erőszak, eleinte a börtön, később mikor a for­radalmi veszély növekszik, az orgyilkoss­ág. Úgy mint Liebknecht vértanú­­sága a német forradalom mene­tét csak meggyorsította, Malone elvtárs börtönbevetésének is ép az ellenkezője lesz az eredménye, mint amit az angol „demok­rácia“ remél. Lapunk mai száma 4 oldal. Miért kell összekötte­tés Oroszországgal ? Oroszországot a hároméves imperialista háború, majd utána a forradalom romboló viharai gazdaságilag a legnehezebb hely­zetbe juttatták a föld összes ci­vilizált országai között. A fiatal fejletlen oroszországi kapitaliz­mus ipari és mezőgazdasági fel­szerelése úgyszólván teljesen tönkrement. Ilyen körülmények között látszólag logikus az a következtetés, hogy ennek­­az országnak, amely azonkívül óriási belső megrázkódtatásokon ment keresztül, el kell veszítenie gaz­dasági és politikai függetlenségét, a legszánandóbb sorsú kolóniába kell sülyednie. És mi történt a valóságban ? Az, hogy ma Orosz­országban a szociális termelés sorra győzi le a nehézségeket; az, hogy Tanácsoroszország ma az összes államok közül egyedül független a tőke hatalmától és mint félelmetes ellenség áll vele szemben. Ugyanekkor a „győző“ és a „legyőzött“ országokat a hűbéri­ viszonyoknak olyan kibogozha­tatlan szálai tartják összekötözve, hogy függetlenségükről beszélni utópia. Százával zárják be az ipari üzemeket, a raktárak tömve vannak áruval és nincs vevő , a

Next