Munkás Ujság, 1927 (9. évfolyam, 9-17. szám)
1927-11-06 / 9. szám
Világ proletárjai egyesüljetek. A CSEHSZLOVÁKORSZÁGI KOMMUNISTA PÁRT XXIV. KÁRPÁTALJAI KERÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. таят VIII. évfolyam. Ujhorod (Ungvár) 1927. november 6. 9. szám. A 10 éves szovjethatalom a világ dolgozóihoz ! A szovjetunió központi végrehajtó bizottságának kiáltványa. A szovjetunió munkásaihoz, dolgozó parasztjaihoz és vörös katonáihoz ! — A világ összes proletárjaihoz és elnyomott népeihez! Az októberi forradalom tizedik évfordulója a proletariátus nemzetközi forradalmi mozgalmának legnagyobb vívmányát jelenti. Tíz évvel ezelőtt a kapitalista világ az imperialista háború lángjaiban állt. A burzsoázia rabló érdekeinek erős hajtóerői hallatlan népgyilkoláshoz vezettek, a világháború az egyik országot a másik után rántotta be a véres fergetegbe és mint megsemmisítő ragály pusztított végig. A világtörténelem legdurvább, legpiszkosabb, legvéresebb, legszégyenteljesebb és legborzalmasabb lapjai elfakultak az imperialista világmészárlás barbársága előtt, amelyet Anglia imperialista rablóbandái, a Hohenzollerok militarizmusa, Franciaország uzsorásai, Oroszország rendőrabszolutizmusa s a fiatal, de makacs japán imperializmus végzett. Az amerikai burzsoázia ravaszul megfontolt és kiszámított, hazug frázisokkal leplezett beavatkozásával a háborúba, amely az európai temetők véres harmatát tiszta arannnyá változtatta és ezzel a bankok páncélszekrényeit töltötte meg, az amerikai technika legújabb vívmányait, a rettenetes tömeggyilkolás szolgálatába állította. A tőke uralma így első ízben az egész emberiséget egy dicstelen összeomlás, pusztulás, minden kultúra megsemmisítésének szélére sodorta. Ebből a véres ködből, a mérges gázfelhőkből az ágyuk szakadatlan dörgése közepette — mialatt a háborúnak az egész polgári sajtó által megénekelt, az áruló szocdem pártok által az aljasság minden eszközével támogatott pusztító gépe teljes gőzzel dolgozott — a háború borzalmas káoszából felszállt az orosz forradalom jeltadó rakétája. A proletariátus a legelkeseredettebb harcban ellenségei ellen bolsevik érckorszakának, hallhatatlan Leninünk lángeszű vezetése alatt mozgósította erőit és tíz évvel ezelőtt 1917 októberében (régi orosz időszámítás szerint) a munkások, parasztok és katonák felkelése lecsapott az uralkodó osztályokra és az összes dolgozók élén a proletariátus döntő éket vert az imperialista frontba. Az elnyomott osztályok ezen legnagyobb felkelését, a proletárforradalom ezen első nagy és tartós győzelmét, a jövendő nemzedékek kétségtelenül történelmi fordulópontnak fogják tekinteni, amellyel az emperi történelem legújabb korszaka kezdődik, mert az imperialista vadállatok között, a kapitalista nagyhatalmak között, melyek vérig szipolyozzák ki a proletáriátust, amelyek tönkreteszik a parasztságot, elnyomják a gyarmati népeket — megalakult egy munkásállam, a legelnyomottabb osztály diktatúrája, a proletárforradalom diktatúrája, a kommunizmus egy zászlaja, egy viharharang, amely a világ összes proletárjait szabadságra hívja, egy nagy proletárállam, amely népét a szocializmus felé vezeti. Az orosz parasztság évszázadokon keresztül újból és újból megkísérelte, hogy lerázza a feudális nagybirtok igáját. Hányszor lázadt fel a nemesség ellen és tette a legkétségbeesettebb erőmegfeszítéseket, hogy lerázza a cárista feudális bandát, ahogy a „bárótól“, a „nagyságos urtól“ elragadja a paraszt verejtékétől és véres könnyeitől áztatott földet! De minden esetben a földbirtokosok állama kiküldte legkeresztényibb csapatait. Kartácsokkal csapott le, a paraszt földjét vérrel áztatta, a fellázadt falvakat porrá égette. A cári Oroszország lefejeztette Ruzin Stepánt. A cári Oroszország vaskalitkájába zárta Pugacsev Emiliánt és felnégyeltette. A parasztháború hőseit azonban a cári Oroszország nemcsak kivégeztette, hanem életükben „tolvajoknak“ és „rablóknak“ is bélyegezte. Az 1905 évi forradalom után is a cári Oroszország a szó legszorosabb értelmében nyúzta a parasztságot, mert baltákkal és villákkal felfegyverezve újra érvényesíteni merte jogát a feudális nemessség földjére. Földet! — kiáltotta a parasztság. „Golyókat! Patronokkal nem kell takarékoskodni! — válaszolt a parasztságnak a cár abszolutisztikus hatalma. Az imperialista háborúban a paraszt fegyvert kapott a kezébe. A város a proletáriátussal és pártjával vezért és szervezőt, barátot és szövetségest adott a parasztságnak. A proletáriátus, a városi munkásság a parasztmozgalom élére állt és a proletáriátus vezetése alatt a munkások és parasztok harci szövetségese elseperte a földbirtokosokat és gyökerestül kiirtotta a nemességet. Az egész abszolutisztikus gépezet, a tábornokok és „iszpravnyikok“ (intézők), a kormányzók, a cárok és a nemesek, az egész rendőrség összeomlottak. A föld a parasztok kezébe került, a feudális cárok egykori birodalmában a hatalom a szovjeteké lett. Az abszolutiszkus Oroszország elnyomott népei már évszázadok óta igyekeztek lerázni a cárok gyűlölt igáját. Több, mint száz különböző nemzetiség lakta az országot. A cárizmus kegyetlen kettős sasa vaskarmaiban tartotta őket. Az úgynevezett „dicsőséges hadjáratok“, „hódítások" stb. nem voltak egyebek, mint a rablóhadjáratok, amelyek folyamán óriási területeket fosztottak ki és pusztítottak el. Nyomorúság, nyers erőszak, a lakosság jogfosztása, nemzetiségi elnyomás — ezek voltak az orosz feudalista uralom ismertetőjelei. „Inorodcik“-nak (idegeneknek) nevezték az orosz birodalomhoz tartozó alávetett népeket. Mindennemű szabadságtörekvésre, minden tiltakozásra, az egyenlőség puszta gondolatára is a cárizmus csak hallatlanul véres üldözéssel válaszolt. A büntető-expedíciók a Balti-tartományokba, Lengyelország, Finnország, Georgia és Turkesztán gúzsbakötése 1905-ben, a zsidópogromok, a rablógazdálkodás az összes orosz gyarmatokban még élénk emlékezetünkben élnek. Minden nemzet teste tele van mély sebhelyekkel. Ezek a sebhelyek az elvetemült abszolutista uralom emlékei. Aproletárfelkelés az összes népeknek szabadságot adott. A szovjethatalom a cári Oroszországot, a népek ezen börtönét, ezen kínzókamráját a nemzetek önkéntes acélkemény testvéri szövetségévé alakította. A népek egyenjogúsága, nemzeti fejlődés, mindennemű nemzeti elnyomás megszüntetése, népösszetestvériesülés — ezen jelszavak alatt vitte a proletáriátus a régi Oroszország elnyomott népeit felszabadulásuk felé. A felkelés vezetője, a győzelem szervezője, a felépítési munka irányítója a proletáriátus, a munkásosztály volt. A nagyipar fejlődésével nőtt fel a munkásosztály és kénytelen volt kezdettől eltűrni a rendőri abszolutizmus csinyjeit. A hazai burzsoázia a legdurvábban kizsákmányolta, az állam kifosztotta. Minden