Ugocsa, 1896 (12. évfolyam, 3-39. szám)
1896-01-19 / 3. szám
XII. évfolyam. 3. szám. Nagy-Szőllős, 1896. január 19. UGOCSÁI TÁRSADALMI, VEGYES TARTALMÚ, HELYI ÉRDEKŰ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 frt. — Negyedévre 1 frt. — Néptanítók, községek és körjegyzőknek egész évre 3 frt. Egy szám ára 10 kr. — Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Főutcza 685. sz. Mindennemű díjak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltétnek. bélyegdíj minden hirdetés után зо-кг. Kéziratok nem adatnak vissza. Ambuláns falusi könyvtár. Ugyan mi a csodabogár lehet ez? — kérdezheti a nyájas olvasó. Könyvtár és ambuláns ! Hát bizony ez olyan szükségtől jó valami, ami határozottan többet érne, ha megvolna, mint a mai semmi. De ismerkedjünk meg vele közelebbről. Lássuk az eredetét. Eredetének szála a vármegye lakosai zsebeihez vezetne; tehát — magyarán mondva — pumpolna, még pedig: egy egész krajczárig. Ezen az utón, ha Ugocsa megye 75,461 lakosa közül csak 10°/o adna évenkint 1 — 1 krajczárt, kitenne 7546 krt, vagyis 75 frt 46 krt »jópénzben«. Ebből beszereznénk egy 50 frt értékű könyvtárt az ifjúság és a nép számára; a többi pénz, levonva a beszerzési költségeket, maradna tartalék alapja. Az így létrejött könyvtárt aztán első évben odaadnánk használatra egy, a magyarság tekintetében legexponáltabb községnek leltár és szabályzat mellett. A következő évben újból kérnénk 1—1 krajczárt s megalakitnánk a második 50 frt értékű könyvtárt. Most az elsőt adnánk tovább egy másik községnek, emennek pedig adnánk a második, vagyis újabb könyvtárt. És igy minden évben létesítve egy-egy könyvgyűjteményt, tovább-tovább haladhatnánk mindig más-más községbe szállítva a már egy helyen kiolvasott könyveket s helyettök adnánk újakat minden téli idényre. Ehhez semmi más egyébb nem kell, csak a megye minden tizedik lakossának akarata és egy krajczárja És ugyan ki ne adna szívesen egy krajczárt, tudva, hogy azt a haza oltárára teszi, mert hisz a magyar kultúra, a magyarosodás fejlesztésére adja. Igaz, hogy így csak ónlábakra építjük az ügyet, mely lassan halad ; de, mégis — halad meg ma?............bizony csak marad. Most az a kérdés, hogy hogyan szedjük össze a krajczárokat ? Ennek lehetne többféle útja. De válasszuk, az egyes intézetek által már eddig is gyakorlatba vett módot, t. i.: krajczáros szelvények elárusítása útján. Hát ezeket ki adja el? Az önkényt vállalkozók és mások! A kezdet mindenesetre a központból induljon ki a megyei hatóság ellenőrzése mellett. Bizassék meg valaki ezen ügy kezelésével. Ezen megbízott átvesz évenként a vármegyei hatóságtól 75 frt értékű szelvényt. Ezt a községi lakosok anyagi erejéhez mérten szétosztva megküldi az illető az egyes iskoláknak. Itt a gyermekek 2— 5 —10 darabjával átveszik, a községben elárulják s a pénzt a tanitó uraknak átadják s ők lesznek szivesek azt rendeltetési helyére juttatni. Az igy begyűlt pénzből az illető központi ügykezelő beszerzi évenként a könyvtárt, amiről évenkint számadást terjeszt a megyei hatósághoz. Ilyen formán ingyenes olvasmányhoz juttatjuk az iskolából kikerült ifjúságot, alkalmat nyújtunk nekik a továbbképzésre, leszorítjuk a mételyező ponyva irodalmat, támogatjuk az erkölcsnevelést, tanítunk és magyarosítunk, anélkül, hogy valakitől érzékeny áldozatot kívánnánk, mert azt az egy krajczár adományt évenként: ki tekintene tehernek? Senki! Tegyünk tehát kísérletet! Immolitalitas. і. Mind meghalunk. Meg kell nyugod- Ez ellen tenni nem lehet: Éltunk, Ki adta el is fogja venni Tőlünk e földi életet. Es gyarló testünk szerte porlad A föld keblén terülve el, S a gyászos végzetet betöltvén: „Porból levél, porrá leszel“! De emberré minket mi teszen ? Mi az, mi bennünk emberi ? Nem, nem a test; az embert bennünk Csupán a lélek képezi. S mig testünk porrá omlik össze S a sír sötét ölébe száll, A szellem s lelkünk él örökké, Annak nem árthat a halál! ”. rr Az „Ő“ emlékkönyvébe. Szeretni! a nőnek ez a hivatása; Érezzed hát te is, drága ifjú lányka Bűbájos hszél az égő szerelemnek; Én csak azt kivánom: a jó Isten adja Hogy ne pazaroljad soha méltatlanra Tiszta, szent érzelmét szerető szivednek. Komáromy Zoltán: A korpusz delikti. (Egy vén kisasszony visszaemlékezése.) Volt nekem egy nagyon hercig unokanővérem. Lány volt kérem. (Remélem, a „hercig“ jelző után nem is hittek egyebet) Elegáns szőke leány volt, de nem valami szellemes. Ez utóbbit azért következtetem, mert még mint intézeti fruska megbotránkoztam azon, hogy nem tudta, merre fekszik Genf. Ezóta, bár sokkal fiatalabb és közönségesebb voltam nála, valami rejtett fölényt éreztem vele szemben. Utólag beismerem, hogy mégis ő ért többet nálam, mert az apjának háza, villája s nagy hivatala volt Pesten. Hja, sok év múlt el az én naiv korom óta! Elég az hozzá, hogy az én hercig cousincom menyasszony lett. Tisztán emlékszem a jegyváltás napjára. Szerencsém volt: ünnepnapra esett s engem elengedett az igazgatónő. Micsoda öröm ! Sohse láttam még eljegyzést, hogyne lettem volna hát a legfokozottabb mértékben kiváncsi. Meg azután roppant fontos dolog az s én jobban vágytam azt megtanulni, mint a neveléstant, pedig egész bizonyos, hogy a könyv még akkor inkább illett énhozzám. A nagy nap délelőttjén megismerkedtem a vőlegénynyel; nem tetszett valami különösen, bárha katonaruhát viselt is s , úgy köszönt (nekem !), hogy: „kezét csókolom.“ Roppant lassan telt aztán az idő , a vőlegény elment s a többi vendéget is csak t estére várták. Rengeteg idő volt még addig hátra. Mit csináljak ? Beszélni sincs kivel, mindenkinek ezer a dolga. — Uzsonna után aztán legalább sétálni hívott a bácsikám, meg az unokabátyám. A Gellérthegyre készültek s alig bírtak megnyugtatni, hogy nem késünk el a fontos családi ünnepélyről. Jártunk körülbelül három óra hoszszat, — nem állítom biztosan, de hiszem, mert a Vízivárosban laktunk. Nekem végtelen hosszúnak és unalmasnak tetszett az egész promenade. De hát végre is csak hazaértünk. A menyasszony ezalatt szép fehér ruhába öltözött s ott himbálódzott a hintaszékben. Lopva nézegettem, nincs-e valamiképp elváltozva? De nemvolt, sőt egész kedélyesen felelgetett a köréje gyűlt vendégek beszédjére. Talán foppolták is egy kicsit — már nem tudom. —De azt bizonyosan tudom, hogy minden kapacitáló képességével igyekezett azt elhitetni, hogy —! — ő bizony meg nem csókolja a vőlegényét s a vállára, a mellére nem támaszkodnék egy kicsi királyságért. Sokáig bizonyozott a lelkem, de kevés eredménynyer. Talán nem is győzött meg, csak engem. — No, mert én szentül hittem is, amit a szép cousine mesélt. Ezenközben mind összekerültek a meghívottak s a hosszú asztal is megterült az ebédlőben. No most mindjárt lesz, ami lesz! s újra azon töprengtem, hogy milyen is lehet hát egy eljegyzés ? Hát egyszer csak azon veszem magam észre, hogy a zöld szalonból kifelé jön néni, bácsi, meg a jegyespár egymás karján. — Ennyit láttam az eljegyzésből, no meg, hogy aztán mindenki gratulált Loncikának s a katonájának. Úgy éreztem, hogy megcsalódtam. Azért sem kívántam szerencsét nekik ! Talán rám sem hallgattak volna, de azért sem tettem, mert a többi mind egymásután elszujkolta ugyanazt a mondókát. A társaság csoportokra szakadt. Zongoráztak, hegedültek a hozzáértők, a többiek meg ezeket zavarták a fecsegéssel. Loncika és avőlegény nem volt köztük. Talán más ezt észre se vette, én azonban, mint afféle kis spion, velük törődtem leginkább. Végigjártam a szobákat, sehol sem voltak. Bizonyosan kint lesznek a kertben! (A Vízivárosban még vannak kertek, nem állítom, hogy sok, de ez az egy határozottan megvan még ma is.) Javában tűnődtem, mikor vacsorázni hívtak. Ekkor aztán előkerült a boldog pár is. Loncika éppen szembe ült velem. Rántotta szemét a lámpafény a külső sötétség után, bunyorgatott, hát ránéztem s elkiáltottam magam: — Jó Loncika! mi van az arczán? Megyei élet. A közigazgatási bizottság az új ezredév első évében, folyó január hó 11-én tartotta első ülését. A tisztújítás után az ülés képe annyiban változott, hogy Becsky Emil mint alispán, Kornis István mint árvaszéki elnök e minőségekben e napon szerepeltek először. Az új választott tagok Szentpály István és Fogarassy Zsigmond szintén ma vettek részt először ily minőségben a bizottság ülésén. Az ülésen Lónyay Sándor főispán elnökölt, ki üdvözölve ez évben első ülésen a bizottság tagjait, az ülést megnyitja. A napirend előtt felállott Becsky Emil alispán jelzi a bizottságnak, hogy jelen hivatalos állásában ma szerepel először a közigazgatási bizottság ülésén, mindenek előtt nehéz feladata teljesítéséhez kéri a bi-izottság tagjai jóakaratú támogatását, törekedni fog, hogy a közigazgatási bizottság határozatai pontosan végrehajtassanak, igyekezni fog tiszta látképet nyújtani mindazon fontosabb ügyekről, amelyek a bizottság köréhez tartoznak ; kiváló gondja lesz arra, hogy úgy az útadó, mint a vármegyei egyéb alapok követelései a lehetőségig behajtassanak, hogy ezen alapok fizetésképes állapotba ehelyeztessenek, gondja lesz a közúti és összes adminisztráció fejlesztésére, végül megköszöni a bizottságnak ez előtti állását ,m ngolcz éven keresztül tapasztalt jóindulatát, ismételten kéri a jövőre is, jelen állásában szíves támogatását. A bizottság éljenzéssel adott kifejezést a felszóllaló alispán iránti jóakaratú támogatásának. Ezután következett a napirend. Az alispáni jelentésben Becsky Emil alispán mindenek előtt felemlíti Szentpályi István volt alispánnak a lefolyt tisztujitás і során szerzett érdemeit, mely szerint a köz-j óhajnak megfelelően simán lefolyt tisztujitás — vármegyénk főispánja tapintatos eljárása mellett — főleg az önként nyugalomba vonult alispánnak tudhatok be, ki félre téve pártszempontokat és saját érdekét, egész önzetlenül a vármegye nyugalmát tartvaj s szem előtt, járt el s ebből kifolyólag indítványozza, hogy a közigazgatási bizottság 1877. év óta szakadatlanul tagjának s Its év óta helyettes elnökének, Szentpály Istvánnak érdemeit szíveskedjék jegyzőkönyvben elismerni. Ezen indítványt közhelyesléssel fogadta a bizottság és Szentpály István nyugalmazott alispán, mint a közigazgatási bizottság 18 éven át volt helyettes elnökének érdemeiért elismerését jegyzőkönyvileg kifejezte. Szentpály István megköszönve a róla való megemlékezést, rokonszenvesen búcsúzik el a közigazgatási bizottságtól mint alispán, köszöni a bizottság tagjainak egyenként és összesen a múltban tapasztalt támogatását s igéri, hogy mint választott tagja e bizottságnak szorgalommal és tárgyilagossággal fogja teljesíteni megbízatását. Az alispáni jelentés folytatólag felemlíti a hivatalok átadását, bemutatja a pénztár állapotának kimutatását s rámutat a közúti pénztár helyzetére, mely körülbelül 15000 forinttal adós vállalkozóknak, ami annak fizetésképtelenségét igazolja, ennélfogva indítványozza, hogy az útadó miatt egyes jegyzők és községi elöljárók ellen kimondott felelősség szigorúan alkalmaztassák. Az alispáni irodába az 1895. évben beérkezett tisztán közigazgatási ügydarab 12000, melyek mind elintéztetek. A többlet az 1894. évi forgalomhoz képest 550 drb. A közigazgatási bizottsághoz a múlt évben 1631 darab érkezett, hátralék 87 drb., forgalom szaporulat 166 darab. Kihágási érkezett le6 darab, elintézve mind. Jelzi továbbá hogy az alszámvevői állás dotácziója úgy a belügyi, mint a kereskedelemügyi miniszterek által engedélyeztetett. Külföldi a múlt hónapban vármegyénkbe nem telepedett. Az alispáni jelentés egyéb részeiben tudomásul vétetett, az útadó behajtása, illetve a felelősség behajtása illetve a felelősség alkalmazása iránt a jelentésben foglalt indítványához képest a beregszászi kir. pénzügyigazgatóság megkerestetetik. Ezután megalakittattak az egyes albizottságok, melyekről hírrovatunk számol be. Több szakelőadó beterjesztő jelentését az 1895. év II. feléről, minthogy azonban a m. kir. miniszterelnök már az 1895. évre visszamenőleg is 3896/1895. évi. sz. rendeletével egész évi jelentést kíván s ezen jelentések uj alakját szabja meg, ezúttal a féléves jelentésekre nem reflektálunk. Főorvos jelentése szerint a deczember havi közegészségügyi viszonyok, ha nem is Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. "Ми