Ugocsa, 1898 (14. évfolyam, 1. szám)
1898-01-01 / 1. szám
XIV. évfolyam I. szám Nagy-Szöllös, 1898. január 1. TÁRSADALMI, VEGYES TARTALMÚ, HELYI ÉRDEKŰ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Égési évre 4 frt. — Félévre 3 frt. — Negyedévre 1 írt. — Néptanítók, községek és körjegyzőknek egész évre 3 frt. Egy szám ára 10 kr. — Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Verbőczy utcza 88. sz. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. HELYESDIJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás: Tizennnegyedik évi pályafutását kezdette meg a folyó 1898-ik évben az „UGOCSA“. Túlvagyunk a szerencsétlen számon a 13-an, hisszük, hogy szerencsésebb viszonyok közt küzdhetünk tovább, mint a sajtó szerény munkásai,a vármegyénk közügyeinek támogatásában, legjobb igyekezetünk szerint. Most, hogy a 13-ik év befejezéshez közeleg, érezzük a munka súlyát, melyet magunkra válaltunk, midőn e lap 14-ik évfolyamát is ellátni válalkoztuk. Izzadtunk e munka alatt, de nem csügedtünk el, mert egyfelől erőt adott az a tudat, hogy munkálkodásunk által egyrészt kisebb hazánknak, vármegyénknek teszünk szolgálatot, másfelől biztatott a remény, hogy vármegyénk közönsége támogatni fog. E tudatban és ebben a reményben folytatjuk a munkát, habár fáradt is a kezünk a hosszú munkában. Anyagi haszon nem vezetett minket a végefelé közelgő 13 év alatt, tisztán erkölcsi indokok azok, hogy megmaradtunk eddig is és megmaradunk a jövő évre is az „Ugocsa“ szellemi vezetésénél azért, mert a vidékéki sajtó mai fejleményei között, — amikor már egyes vidéki városoknak is több lapjuk van, — erkölcsi szégyen lenne egy vármegyére, hogy egyetlen lapja se legyen, melyben érdekeinek a sajtó utján kifejezést adhat, mire nézve, hogy e lapot — áldozattal is bár — továbbra is fenntarthassuk, szükségünk van a közönség támogatására. Minket megnyugtat öntudatunk, melyet tisztességes munkálkodásunk ébreszt. Az „Ugocsa“ programmja és iránya nem változik, mely abban áll, hogy minden mellék-, párt- és felekezeti tekintet nélkül szolgálja vármegyénk közérdekeit, miért is reméljük és bizalommal várjuk vármegyénk intelligens közönségének hazafias pártfogását. A szerkesztőség tagjai az eddigiek maradnak, vagyis a lap szellemi ellátásának gondjait Papp Zsigmond felelős szerkesztő, Pilisi Sándor szerkesztőtárs és Nagy Zoltán főmunkatárs fogják megosztani. Munkatársainkat felkérjük, hogy lapunk iránti érdeklődésüket jövőre is tartsák meg és lapunkat közleményeikkel felkeresni szíveskedjenek. Az „Ugocsa“ előfizetési ára ezentúl is egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, tanítók évi 3 frttal fizethetnek elő. A fentiekben röviden jeleztük az irányt, melyben tovább előre haladunk. Magunkat Ugocsa vármegye közönsége és olvasóinak jóakaratába ajánljuk. Az „UGOCSA“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Az újév apotheosisa. Csak úgy jön fel ma is, mint máskor szokott. Arra kelet felé az ég peremén, megpattan a sötét felhők széle. Tündér ujjak tépegetik, bontogatják az ég sötét bakacsinját. Ni! most a fényes csillagokat tépdesik le egyenkint . . . ezrivel! Miért . . . ? Ők tudják ! Szeszélyes tündérek ! Mintha bizony nem volna szép az az ünnepélyesen komoly, csillagokkal hímzett takaró, mely alatt a vén föld álmodik édes álmokat ? — Szép, szép ! szólnak ők. De ébredj föld ! királyod felkelt . . . s már jön ! Öltözz hamar, vedd föl díszruhádat, hogy illőn fogadhasd őt! — Szegény föld ! alig szunnyadott , még álmos is talán ? észre se veszi, teljes díszben áll. Megvirradt, megjött a király ! Ragyogó pompában ül fényes trónusán: a nap. Üdv neked király ! Jöttedet vártuk annyi milliók. Boldogok vagyunk, ha látunk tégedet, üdv, óh üdv neked ! A koldus hő imát rebeg, királyok porba omlanak, sóvárgva néz reád a haldokló beteg s cseng, hogy láthasson a rab ! Ki vagy te oh dicső király? mely ország volt szülő hazád ? honnan jövél . . . ? — Hazám a menny ! Isten küldöttje vagyok. Királlyá jön uralni az ÜTv, jelölök nektek millió éveket, melyek felettetek suhanva szállanak. Én kérem számon tetteiteket. Ha küzd a férfi a jóban előbb , sugárral hintem bátor lépteit. Ha reszkető öreg halad a sir felé, reménycsillaggá változom. Ha szenvedő s ha özvegy, árva sir, jajong , fénynyel borítom életük egét.S midőn a gaz gyilokkal oltja társa életét, óh látom én és számon tartom azt! E szép hazát, a mely fölött egy ezredév óta őrködöm, mig látom azt, hogy nem dúl benne pártviszály, mig látom azt, hogy őrzitek az ősök szentelt hamvait: a boldogságnak fénysugáriban fürösztöm völgy és halmait ! A jó király felett őrködöm s villogtatom jogvédő pallosát; oltárlángként égek Kárpát szent bérczein s hol lakik, a jó király, reszketve csókolom Budának várfokát! És azt a sirt .. . ! tán értitek . . . ? — óh őrzöm azt, mig szét nem pattanok ! Isten birta reám őrizni azt, nehogy feldúlják egykor a gazok ! S ha lenne tán ? — de nem lehet hazánknak olyan gonosz fia! magyar anya csak nem szül árulót ? — s ha lenne tán, ki azt a sirt tapodná sarkival, reszkessen az ! szivét által— ütöm az ég villámival ! ! És most, tudjátok meg — szól a király : a nap, — ma újév napja van országomban utam elöl kezdem s ha látom azt, hogy nem foly benne minden rendiben, meglássátok a földtekét és rajta titeket, hitvány hamuvá perzselem! B. u. é. k. ! Ladányi Endre, ref.lelkész. Nemreessetek. (Németből szabadon.) Csókolj meg kis feleségem, Hadd, hogy fogjam kezedet, Ülj örömbe, csak ezt kérem, Engedd, nézzem szép szemed. Mert mig itt ülsz, a mig csókolsz Énekelni nincs időd . . . S zongorádnak a pedállja: Nem rongálja el czipőd. S mig térdemen elringatlak Nem mehetsz a konyhába. Jó ebéd lesz, — mert ilyenkor Szakácsnéd főz magába’. Komáromy Zoltán: A halmi Casinó-egylet 25 éves története. Irta és az 1897. decz. 18-iki jubiláns közgyűlésen felolvasta: Zoltáni K. Igen tisztelt ünneplő Közggyűlés ! Mélyen tisztelt Hallgatóság ! Az 1897-ik évvel a halmi Casinóegylet elérte negyedszázados fennállását, melynek évfordulóját most ünnepeljük. Casinó-egyletünk választmányának megbízása folytán, mint az egyesület jelenlegi titkára, nekem jutott a megtisztelő szerencse, hogy ezen culturmissiót teljesítő egyesületnek negyedszázados történetét előadjam. — 25 esztendő alatt egy egyesület életében sok, többé-kevésbé fontos esemény adja elő magát, igyekezni fogok azonban, hogy a mélyen tisztelt hallgatóság becses figyelmét a részletezésekkel ki ne fáraszszam s ez okból Casinó-egyletünk történetének csak főbb vonásaira szorítkozom s múlt és jelen állapotának is csak vázlatos képét mutatom be. Törekvésem munkálatom közben az leend, hogy az egyesület életében a 25 év alatt történt fontosabb mozzanatokat egy képpé akként állítsam össze, hogy a 25 évi munkálkodás eredménye mindenki által lehetőleg könnyen áttekinthető legyen. Érzem, hogy ezen magam elé tűzött czélt erőm gyengesége miatt csak fogyatékosan érem el, amiért a mélyen tisztelt hallgatóság szíves elnézését már előre kikérem. A társadalom a maga tagoltságában, hogy ne mondjam szétdaraboltságában számbavehető erő kifejtésére nem képes, szükséges annak lehető összpontosítása. A társadalmi erők ezen összpontosításának keresztülvitelére szolgálnak a Casinó-egyletek, melyek a különböző társadalmi osztályok tagjait egyesítik kebelükbe, azoknak mintegy állandó találkozási helyül szolgálnak s alkalmat szolgáltatnak a különböző társadalmi kérdések megbeszélésére. A Casinó-egyletek minden fontosabb kérdés góczpontjaiul tekinthetők Széchényi szerint: „Kellemes és hasznos dolgok műhelyei“, „Magasabb czélok eszközei.“ A nemzeti casinó a gróf Széchényi István kezdeményezésére és indítványára 1827. május 10-én megalakul. Ezen példát követik a nagyobb vidéki városok is s a létesített casinók tevékeny részt vesznek a vármegyék mellett a közvélemény irányításában, sőt a vármegyéket még túl is szárnyalják annyiban, amennyiben a társadalom különböző elemeit közelebb hozzák egymáshoz s a közművelődésnek valóságos tényezőivé válnak, részint azáltal, hogy az eszmecserét lehetővé teszik, részint pedig az által, hogy a hírlapokat és könyveket megkedveltetik az értelmiséggel. Ezen tény nem csekély hatást gyakorol úgy a hírlap, mint a szépirodalomra, melyek addig nem tapasztalt mértékben lendülnek föl. A halmii Casinó-egylet is ezen hatás folytán — igaz, hogy jóval későbben — alakult meg, melynek főbb történeti adatait bizonyos szempontok szerint igyekszem csoportosítani s ezek szerint sorolom föl. 1. Az egylet megalakulása és szervezete. A halmii Casinó-egylet megalakítására az eszme 1872 előtt már évekkel megpendittetett. Halminak akkor kevés intelligens és értelmes közönsége érezte egy olvasóegylet hiányát s úgy igyekezett segíteni magán, hogy egyes lelkesebb tagjai által ingyenes használatra felajánlott helyiségben, ugyancsak azon tagok által járatott s átengedett lapokat, úgyszintén az ajándékozás által összegyűjtött könyveket olvasta, így 1872 előtt az olvasó-egyletnek helyiséget adtak előbb Haraszty József földbirtokos, később Kállay Mihály r. kath. lelkész. 1872. január 1-én Halmiban a kir. járásbíróság szerveztetek, mi által az intelligens közönség számban tetemesen gyarapodott s az olvasó-egylet létesítésének szüksége is nagyobb mértékben mutatkozott. Az egylet megalakításában főrészt vettek Szentpály István és Haraszty József földbirtokosok és Egry Lajos kir. járásbiró, kikhez mint úttörőkhöz csatlakoztak Liptay Béla, Govrik János, Buttykay Lajos, Halassy Ferencz, id. Nagy József, Szintay János, Kemecsey Antal, Pintér János és még többen. Az alakuló közgyűlés az 1872. szeptember 29-én tartatott meg a Róth-féle házban, (most a kereskedelmi bank épülete) midőn elnökké Szentpály István, jegyzővé Buttykay Lajos, pénz- és könyvtárnokká Govrik János választatott meg. Az alakuló közgyűlés után a Casinó létesülésének örömére bankert rendeztetett. Az ekkér megalakult egylet — mely Halminak akkori összes műveit elemeit magában egyesítette — folytatta csendes munkálkodását egész 1877. október 14-ig, mely év — a régi alapszabályok alapján ugyan — de az ujraalakulás esztendejének méltán tekinthető. — Az 1874. okt. 14-én tartott közgyűlésen ugyanis felhangzott a panasz, hogy a tagok tagsági dijjaikat pon- Megyei élet. A postai küldeményeknek a községekbe való mikénti kézbesitése. E tárgyban a m. kir. kereskedelemügyi minister mult évi 50782. sz. alatt következő rendeletet adta ki. A posta és távirda hivatalok külkézbesitő kerületéhez tartozó községekbe szóló könyvelt küldeményekről kiállított „Értesítő és nyugták“ nyilvántartása. Azon czélból, hogy a posta és távirda hivatalok külkéz