Zsidó Néplap, 1920. július-december (1. évfolyam, 15-36. szám)

1920-07-02 / 15. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR/I.K : Égész évre............10 K II Negyedévre...............13 K Félévre....................25 K || 1 szám...................... 1 K lEBerzs-szálon. I. évfolyam Uzshorod (Ungvár,1 5680. Thamusz hó 16.) 1920. július 2. 15. számi ZSIDÓ TÁRSADALMI, POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI HETILAP. Főszerkesztő : Dr. JUSZKOVITS MÓR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchhenyi-tér . Megjelenik minden hét péntekjén. HERZL: Mi jitén et rosi Majim v’éni m'kor dimaot v'evke jomam v'lajla &1 ehal'Ie Bat Ami. Az évezredes zsidó nép négy galatjában, imidőn rabszolga élete már elviselhetetlenvolt, mindig volt egy férfi, aki a szabadság Leszméjétől áthatva, kiváltotta szenvedő testvéreit az exiliumból. így váltotta ki Mózes a zsidó népet az egyiptomi gailíból és így ■karta kiváltani Herzi a jelenlegi 2000 éves ■iaspórából. Mint annak idején Mózes, aki Pharao házában nevelkedett, csak akkor ébredt tudtára zsidó mivoltának, midőn látta, hogy „Joch Miári maho Ioehlow,egy egyiptomi ember egy hébert bántalmazott. Herzi az assimilansban, a zsidó népi és vallási élettől távol álló férfiúban is a Dreyfus-affér lobbantotta lángra zsidó érzését. Attól a pillanattól kezdve nemes lelkének minden energiájával a zsidó nép felszabadítására vetette magát. Mint a szerető anya nem ismer fáradságot beteg gyermekének ápolásában, úgy nem ismert fáradságot Herzl sem beteg nemzetének gyógyításában. A bécsi újságok ünnepelt novellistája s népe rabszolgája lett. Önzetlen harcosa egy feljövendő szebb jövőnek, melyet ő már nem láthatott. A próféták szelleme áthatotta és új működési körbe "szólitotta, ahol az idegesítő rosszakarattal és félreismeréssel kellett megvívnia. Gyakran kellett hallania a „mi szamba L’isch?“ gonoszízű kérdést. De ő törhetetlenül haladt kitűzött célja felé. A skepticizmussal és iróniával fogadott terve és eszméje, melyet annyi gonddal és szeretettel bevetett, utópisztikus látszata dacára lassan csírázni kezdett és a néplélekbe eltörölhetetlen nyomokat vésett. A nagyhatalmakkal folytatott kisebb nagyobb sikerű tárgyalásai politikai faktorrá, diplomatává predesztinálták és mármár úgy látszott, hogy merész álma, mely a zsidó nép elnyomott rétegeiben mindinkább nagyobb és nagyobb tért hódított a megvalósulás stádiumába kerül, midőn egy forró júliusi napon (Tamáz hó 20-án) a zsidó népért való küzdelmében szerzett szívbaja ledöntötte a sudár fenyőt és „im eskachéch Jerusolájim tiskah Jemini“, száradjon le a jobbom, ha elfelejtlek Jeruzsálem — kiáltással kilehelte nemes lelkét. ’ A nap egy pillanatra elsötétült. . . A zsidó lelket földrengésszerű megrázkódtatás érte. .. A világ kereke meg állani látszott.. . Herzi meghalt! Mi lesz most velünk, kérdezték a zsidó nép ezrei ? Ki egyengeti nekünk tovább is az utat Erec Izráelba ? És Izrael népe gyászba borult. Ám a tol mód szerint a szent emberek szelleme a nép között marad. Herzla meg- halt, de szelleme, fenkölt eszméje halhatatlan maradt. Halála után műve tovább élt. A zsidó nép felszabadításának eszméje a legtávolabb világrészekbe is elhatolt. Az elnyomott zsidó nép Herzi eszméjétől új életreményt, új bizalmat merített. Az eszme, mely Herzi életében még utópiának látszott most már a megvalósulás jellegét viselte magán. Követői, áthatva páratlan akarata és energiájától elosztották maguk között a szerepeket. A praktikus cionizmus virágzóbbnál virágzóbb gyarmatokat teremtett, a kulturcionizmus egy ifjú zsidóságot nevelt, mely magasan hordozza válla felett a zsidó népeszme magasztos jelszavát. És a politikai cionizmus megérlelte a cionista programmot. Herzi álma a sanremoi határozattal a valóság stádiumába lépett. Megletődéssel gondolunk nagy vezérünkre, aki mint Mó-zes, nem mehetett be az ígéret földjére. Nem áldozhatunk jobban emlékének, mintha Palesztina újjáépítésében tovább is minden erőnkkel kivesszük részünket. Ugye legyen Judi jehudi. Megemlékezés Herzlről. 44 éves korában halt meg Herzl Tivadar, telve szorgalommal, lelkesedéssel, népének hagyva lelkét, melyért mindenét feláldozta: családját, szerencséjét, életét. Voltak Herzlnek híres előhirnökei, de ezeknek egyike sem látott úgy a zsidó tömegek lelkébe mint ő. Herzl értette a módját annak, hogyan kell egy új eszmét a tömeggel megismertetni, megkedvelni. Költői utópisztikus mesét irt a zsidó népnek, mely szinte lázba hozta az egész zsidóságot. Nagy művét", következőképp fejezi be: „Ha akarjátok, úgy nem lesz mese!É s a nép akart! A nép, melyet a próféta reményt nyújtó szava hipnotizált, altáradva a szenvedéstől és a 2000 éves iga burkolásától, bebizonyította, hogy ez többé nem mese! Herzi Tivadar Budapesten 1860- május 2 án 5020. nyár 10.) született. Szülei nemsokára Bécsben telepedtek le, ahol Herzl tanulmányait végezte. Jogi tanulmányainak befejeztével az újság és dráma írásnak szenteli magát. 1889-ben megnősül, házasságából 3 gyermek örvendeztette meg. 1891 ben a bécsi „Neue Freie Pressernek párisi tudósítója ”t, ahol 1895-ig tartózkodik. Ebbe az időbe esik Dreyfus-ügy, melynek hullámai szenvedéllyel ölték be az egész világot. Herzi, az assimiláns adó, a híres író, a szellemes nagyvilági ember a Dreyfus port gyorsan megértette. Megértette, hogy hiábavaló a zsidók törekvése az assimilálódásra, a zsidó úgy is csak zsidó marad. Nem ábrándozott többé arról, hogy a zsidósággal felhagyjon társadalmi positiók elérése végett. Elzárkózva szobájába, izolálva a világtól, magasztos eszméje sugallatát követve, megírta a „Judenstaat“ ot. A zsidó nép öntudatra ébredése már akkoriban amúgy is folyamatban volt, ő csak elősegítette azt. 1789-ben, midőn a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjének diadalával minden megváltozott. A gettó falai leomlottak ugyan, a zsidó nép felszabadult, a sárga foltot azonban tovább is viselte. A felszabadított zsidók, elsősorban a francia zsidók, igyekeztek származásukat megtagadni s országuk jó polgáraivá lenni, ami részben, sikerült is nekik. A nép azonban, amely szabadságot és egyenlőséget hirdetett, mégsem volt hajlandó a zsidókat egyenlőeknek elismerni s idegen elemnek — külön nemzetiségnek tartotta őket. Hosszú ideig a zsidóság nem látta be helyzetének fonákságát s csak mikor már nagyon éreztetni kezdték velük idegen voltukat, látták be, hogy az assimiláció nem más, mint a szolgaság, a megalázkodottság egy fajtája. Belátták, hogy az az állandó meggörnyedés nem fog jóra vezetni, lerázták tehát az assimiláció által reájuk erőszakolt igát s felemelt fővel léptek az emberek színe elé. Megértették, hogy saját nemzetükhöz kell hűnek lenniük, nem pedig más teljesen idegen népek szolgálatába állítani minden tehetségüket, hogy ahhoz a néphez kell visszatérniük, melynek szívesen látott igazi fiai. Ha voltak egyesek, akik azt hitték, hogy a felszabadulás által a zsidó nép bele fog olvadni a befogadó népekbe, úgy ezek erősen csalatkoztak, mert a zsidók az emancipáció után a többi népektől megtanulták, hogy nekik is a saját népi kötelességüket kell teljesíteniük. Herzl ebben az időben kezdte meg működését. Mindenfelé eljárt, hogy az eszme* fűrdélÉl Mesélt a zsidóknak harcokról, üldöztetifesekről, 2000 éves galuthról, beszélt egy szép Verszá^, mely a zsidók tulajdonát képezi, termékeny szási földekről, szép nyájakról, a föld felelevenítő insáról; azoknak szólott, akik még mindig a gett sötét sikátorai között vegetáltak. Mesélt a ti édess zengzetes nyelvünkről, az iskolákról, ahol a gyermekek majd szabadon tanulhatnak s még sok mindenféle szépről és jóról. És amikor a hallgatók szemei fénnyel, füleim csodálatos zenével teltek meg, akkor mondta nelkik: „És ha akarjátok, nem mese!" Azonban Herzlnek alig volt ideje azt az óriási művet vezetni s fejleszteni, melynek alapjait ő rakta le, a hálát elragadta fiatalon munkatársai köréből, kik az általa megkezdett munkát hiven tovább folytatták. A jóakarat, az önfeláldozás nem hiusul meg, de Herzl itt nem létét látni és érezni lehet mindenütt, azonban a lankadatlan szorgalommal folytatott munka igy is szép eredményeket mutathat fel s mindnyájunknak vállvetve kell dolgoznunk a nagy és szent cél elérésére. Herzl emléke örökké élni fog, ameddig csak egy zsidó lesz a föld színén számára korona.