Zsidó Néplap, 1928. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1928-06-29 / 26. szám

Postfeaaekk 8*JT1 kUntettsi árak a túr­­dettsi rá&£m­egfBz­oláaimo mjelvtdhl 350 fíí, negyet­otdal KO Re,­­hmhaftyd­oldal 60 Kf,fter­­mibckettedotdal 35 Re. Szövegrészben 25% -kal drágább. Bankok és intézetük­­nek 50 % ■ al drágább. A cionizmus elmélete írta: Hamburger Ervin A cionizmus a zsidókérdés megol­dásának egyik kísérlete. Ha meg akar­juk érteni a cionizmust, legyünk tisz­tában a zsidókérdéssel. A zsidókérdést rendszerint az antiszemitizmussal hoz­zák kapcsolatba. Herzl szintén az an­tiszemitizmusból indult ki. Hogy a zsi­dókérdést megoldja, azaz az antiszemi­tizmust megszüntesse, szükségesnek lát­ta, egy «otthon»-t, egy «medencést létesíteni, ahová minden ország fölös­leges zsidóját elhelyezhessük. És épen azért eleinte nem is gondolt Erec Jisz­­ráelre. Napjainkban is látjuk, hogy a zsidó sajtó túdon­túl sokat foglalkozik az antiszemitizmussal. Mintha bármely közösség belső életkérdése az volna, hogy a külvilág miféle érzelmekkel vi­seltetik iránta. Ez helytelen : egy nép — minden ellenséges gyűlölet dacára —fen­­marad,ha életképes, viszont ha eljátszotta szerepét minden pártfogás dacára letűnik.­­ Annyi igaz, hogy az antiszemitizmus egy része a zsidókérdésnek, a tulajdon­­képeni zsidókérdés azonban nem ez. Az a mi nagy problémánk, hogyan mentsük meg a zsidóságot az asszimi­láció nagy veszedelmétől? Gyermeke­inket a fullasztó asszimilációs atmosz­féra veszi körül és a szombat helyett *13 vasárnapot, peszach helyett húsvétot ünnepelnek; zsidó értékekről nem hall, annál többet görög-római kultúráról; zsidó erkölcsök és szokások idegen­­szerűek előttük — ezek és ehez ha­sonlók súlyosan veszélyeztetik a zsi­dóságot. A zsidóság egységének fönntartása, a zsidó élet kimélyítése, a zsidó szel­lem újjáélesztése — ez a zsidókérdés. A zsidóság egységét az antiszemi­tizmus bizonyítja a legfényesebben. A legvéresebbszájú antiszemita is hajlan­dó egyes zsidókról kedvezően véleked­ni/ csak a zsidóság mint egység és kö­zösség gyűlöletes előtte. Viszont ha baj ér bennünket, ha pogromoznak, ha egy testvérünk bűnt követ el, ha va­laki kikeresztelkedik — bármely párt­­árnyalatú zsidónak megremeg a szíve. Lelkünkben él még az összetarto­­zandóság érzése őseinkkel, Ábrahám, Jákob és Izsákkal, Istenhez imádko­zunk, testünkön a Berit-Kodes jelvé­nyét viseljük, prófétáinkra büszkék va­gyunk, mártírjaink lelkesítenek bennün­ket. Még a vallástalanoknál is megta­­láljuk mindezt. Ámde az asszimiláció ereje mindezt foly­tonosan legyengíti, a zsidó összetarto­­zandóságának érzése kezd kiveszni a lelkekből, egymástól izolált országos csoportok keletkeznek, akik asszimilá­lódnak a környezethez és annak szem­szögéből értékelik a többi zsidóságot. Bensőleg minden egyéni érzést, vágya­kozást elnyomnak, ha azt „zsidósnak“ hiszik. Az ifjúság a zsidóságtól eltávo­lodik, de a külvilághoz sem alkalmaz­kodik teljesen, mert a lelki transplanta­tion nincsen, így lesz az asszimilált zsidó «Luftmensch». És e probléma nemcsak vallási és nemzeti jellegű. Nem! Általános em­beri fontossága is van. Egy embercso­portnak visszaadni egységét, harmóni­áját, életstílusát, lelki nyugalmát oly feladat, mely minden humánusan érző embert kell, hogy érdekeljen. Ámbár tagadhatatlan az anyagi és szociális nyomor, különösen Keleten, — ámde minden nemzetben feltalálható az ilyesmi. A lelki sínylődés és vesze­delem, amelyet v­ázoltunk sokkal tágabb­­körű és tulajdonképen a zsidóság élet­kérdése. Meg kell tehát teremteni a palesz­tinai zsidó otthont, hogy ott oly sok­oldalú és oly pezsgő zsidó élet len­düljön fel, mely alkalmas lesz a zsidó­ságnak centrumot adni, képes lesz él­tető nedvet bocsátani az elsenyvedt zsi­dó csoportokba, képes lesz a zsidó egy­séget a legmagasabb hatványra emelni. Vili évio­yum 26. szám K­on­o hsmn Szerkesztéses es kiar­dóhivatal ozswrod, Roskevitova nr. 1. Nyomda Vargasor mnden pénteken. Lapzáras Szerda est. 1 órakor.­­ Ér­lelési dijak: egész évre 50 Re, félévre 26, negyedévre 13 Ki. UZSHOROD-MUNKACS­KALZA, 1928. június 29. ZSIDÓ TÁRSADALMI, POLITIKAI, KULTURÁLIS ÉS GAZDASÁGI HETILAP Két törvénytervezet, mely a zsidókat sújtani fogja A szlovenszkói kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete memorandumot nyújtott be a kereskedelemügyi minisztériumhoz, melyben a kötelező, teljes vasárnapi munkaszünet elren­delését követeli. A kereskedelemügyi minisz­ter válaszában kijelentette, hogy a kötelező vasárnapi munkaszünetet — előbb utóbb — okvetlenül be fogják vezetni és pedig nemcsak a történelmi országokban, hanem P. Ruszban és Szlovenszkón is. A demokles kard tehát ismét ez élére for­dult. A teljes vasárnapi munkaszünet elren­­delése a szlovenszkói és ruszinszkói zsidó kereskedők és iparosoknak megadja majd a kegyelemdöfést.­­ Ugyancsak nem kis mér­tékben fogja sújtani a zsidó kereskedőket az a készülő törvény is, amely a zárt palac­kokban való italárusítást koncesszióhoz akar­ja kötni. A súlyos ipar­törvény után még csak ez hiányzott, hogy a zsidó kereskedők és iparosok a kezükbe vehessék a vándorbotot. A zsidó lélek értéke Lewinsohn, az ismert skót misszionárus, akit — nagy érdemei elismeréséül, amit a zsidó lélekfogdosás körül szerzett magának — csak nemrégen nemesi rangra emeltek, annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a missziós költségvetést jelentékenyen emeljék. A budget emelésével — mondotta — inten­zívebbé lehetne tenni a zsidó lélekfogdosási tevékenységet. Ez alkalomból elárulta azt is, hogy egy egy zsidónak kereszténnyé való kon­vertálása átlag 37 angol fontba (ca 6000 Ke) kerül Pedig ekkora összegekkel sokkal hasznosabb tevékenységet lehetne kifejteni,, mint a zsidó lelkek «megtérítése» . Zsidó jótékonykodás Lapunk hasábjain már sok zsidó jótékony­­sági kuriozitásról számoltunk be és rámu­tattunk, hogy ezeknek a zsidó jótékonyko­­dóknak, akik milliókat adományoznak nem­zsidó, sőt antiszemita célokra, egy fillérül­, sincsen zsidó kulturális, vagy palesztinai cé­­­lokra. Ezúttal egy újabb, furcsa jótékony­ságról számolhatunk be. Lewi Izai, egy ró­ -­mai zsidó nagyiparos 1 millió lírát adomá­nyozott a torinói királyi palota restaurálá­sára és további egymillió órát a palota kar­­bantartására. Ezen nagylelkűségért termé­szetesen kitüntetés jár. Meg is kapta a leg­magasabb olasz kitüntetést, az olasz korona nagy lovagrendjét. Spira főrabbi terrorizál A munkácsi rabbinátus az elmúlt kedd estéjén az összes munkácsi templomokban kihirdettette, hogy a Handelsmann féle kó­ser vendéglőtől megvonja a hechsert s igy e vendéglőben nem szabad zsidónak étkeznie. Aki nem ismeri a munkácsi viszonyokat azt hinné, hogy Handelsmann vendéglőjét rituá­lis megbízhatatlansága miatt aszerolták, va­lójában azonban egészen más okok játszot­tak közre. Kedden, azaz jún. 19-én egy es­küvő volt Munkácson. Az es­két és­­ szertartás elvégzésére azonban nem Spirát, hanem az új, belzi hitközség rabbiját kérték fel. Spi­­ráék ezért szörnyű bosszút forraltak. Az es­­küvő szertartásának a Handelsmann féle ven­déglőben kellett volna lefolynia, ahol az es­küvői vacsora is meg volt rendelve. Minthogy Handelsmann Spira rabbi régi híve volt, át üzentek hozzá, hogy ne engedje az esküvő megtartását az udvarán és ugyancsak a va­csorát se szolgáltassa fel a hűtlen nászse­regnek. Handelsmann azonban jobb kereskedő mint h­aszid és ámbár — hogy a bosszú teljes legyen — az 1250 korona kárának a megtérítését is felajánlották, nem kergette el a násznépet és kitűnő vacsorát tálaltatott a vendégeknek. Handelsmann ezen nyílt „lá­zadása“ annyira felbőszítette Spirát, hogy még az este aszerolta a vendéglőjét. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERÉNY BÉLA

Next