Bolond Istók, 1882. (5. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

BOLOND ÁSTOK. TJ ! EMBEREK. * Gróf Andrássy Tivadar. Mol a síkes gyerek! Mintha csak Náday alakította volna, ‘olyan síkes gyerek ! * * De a fescher Tivi a szellemes , s a­­ diplomatiai működésének legsikesebb vívmá­nya. Apja fia, s el van találva veszedelmesen. Pedig nem volt arczképe, s Jankónk, a mi Jánosunk, csak Zsülről daguerreotypi­­pálta le. — Hasonlít Andrássyhoz ? — A vicczelésig. Csakhogy Zsül papa fiatalabb. — Kezdjük felülről. Haja ? — Nincsen, csak fürtös. Göndör, de nem a Hugli vasától. Felfelé kunkorodik, de nem oly tengerrészes hullámokban. — Fekete? — Idő tártán neki is az lesz. — Hom­oka ? — Telve gondolattal, a­mit Talleyrand „sza­­­­vai“ helyett a fenti fürtökkel palástol. — Szemek ? — Kevésbé epedők, mint az öreg Zsülé. — Orr ? — „Gelbschnabel“. Vedd egy terebesi ve- s rébfiókét. — Szája ? — Szavazógép. Ha az „igent“ kimondja,­­ gyöngélkedő szőke pelyheket hoz lebegésbe.­­ Egykor bajusznak fogják hí­ni. — Az arczvonások ? — Tükre a kamasz évek nyíltságának, mely megnyer, de nem nyerges meg, mint Zsül bájos mosolya. Tavaszi derű, nem őszi napsu­­­gár, sem festett verőfény. Ellenállhatatlan ön­maga előtt, a nélkül, hogy oly kaczér volna másokkal, mint Zsül papa. Arczcsontja tatár, de s­ nem szegénytatár, mint disponibilis külügyérünké. — Különös ismertető jele? — Még Boszniát nem occupálta. ... Ekkorra mára papíron állt gr. A­n­d­r­á­s­s­y Tivi, nagy Zsülünk kisebbik énje, zsebkiadása a tárczanélküli külügyminiszternek. Tessék ! — Ugy­e, tetszik ? * ❖ # TJ.­yJiataG­Vs máris.. mumeUdH Állandó tárgya Hugli bámulatának, és Zsül titkos-w-mLnt-szintén Gajdé pyóf nyílt irigysé­­grének. JSi­lSTOIJJL Zsül féltékenysége és vegyes büszkeséggel szemléli a síkos gyereket, a kinek magas hiva­tása : az udvarnál feltámasztani azon sympa­­thiákat, melyeket egykor a ragyogó Zsül szer­zett meg a magyar fajnak. „Ah, Ilugli. —mond bánatos vigasztalódással Zsül, — Dolgorucky napja Zsülével együtt lehanyatlott, — de eztán Tivi fog tánczolni valódi czarevonákkal . . .!“ Ellenben Gajdó, az erénydijnok, idegesen gondol arra, hogy mindazon érmeket és pálya­­­­díjakat, melyeket ő a „Kisasszony feleségem­“ morálján föllelkesülve alapítványul tett, a Tivi gyerek sem maga még el nem nyerheti, sem azok megnyerhetési próbáját az erény várt ha­­jadonoknak könnyűvé nem teszi. És a nagy moralista,­­, Katók Catója, előre borzolván azt, a­mi már hátrafelé gravitál, igy gajdol a „Lalla Koukh“-ba.: Többet ér egy ifjú matmeluk, Mint egy öreg­­ delegátus! # / •*« A Tivi gyerek az als­óházba választatva is „született“a törvényhozó, m­ert érdeme, a­minek képviselői mandátumát­­köszönheti, az, hogy gróf Zsül­i fiának született. De kell-e ennél nagyobb sík Magyarországon ? Nem kékvérrel születni, dolgozni, és fa munkára hivatkozva kérni a választéktól a közü­gyekre befolyás jogát: — az nem elegáns, mint Poprádi mondja! ❖ * A síkes Tivi ideális mintaképe az uj ma­­meluk ifjúságnak. Mondják, hogy a huszonnégye már megvan, daczára hogy mint látszik, még sem teljeskörű. De ez nem kívántatik meg arra, hogy a képviselőség érvényes legyen. Most lépett a boldog O­r p­h­e­u­m-korszakba, s beválasztatott a Blaue Katz-bizott­ságba, melynek elnöke Paly­a, és előadója A­­­d­z­s­i. Reméljük, hogy az üléseket szorgal­­­­masan fogja látogatni, és a cul-ügyeket tanul­mányozva, lesz a jövő külügyminisztere­­ is. Zsül papát odafenn elejtették, de h­szelgünk vele Zsülnek, hogy mis idelenn föltámasztottuk Hugh­-elixirünkkel. Most pedig Tivit a fiút ve­zette a világba Bolfind Istók kötelességsze­­rű­leg. I Rajta, Zsülök és Tivik ! Bár a nagyság': útja sík : Ballplatzon kinem esik, Kinek vezé­re a s­í­k ! /-- — JAN. 1. 1882.

Next