Bolond Istók, 1891. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

------------r—• -rp t;;- ------ ’ ■ - • 'r'- v--r ...T"MMj 2 BOLOND ISTÓK. január 4. Gr. TISZA LAJOS, A KIS ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ. (En­ rigmusok az. Sz. Gy. miniszterelnöknél.) Ez a szoba, hol ti most Tillaárom haj! Bámulhattok, gróf Lajost, Tillaárom haj! Se nem szoba, se nem bolt: Tisza kabinetje volt, Tillaárom haj! Generális itt szabott Tillaárom haj! Mameluknak abrakot. Tillaárom haj! S liberál-demokrata Gróf lettem én, ebadta ! Tillaárom haj! Nem tud nekünk ártani, Tillaárom haj! Sem Irány, sem Apponyi, Tillaárom haj! Forditjuk ki-s­ be a szent Meggyőződési köpenyt. Tillaárom haj! Végre mégis, oh Szapár’, Tillaárom haj! Köpenyünk kitéve már, Tillaárom haj! S szemedbe szól négy Tisza: «Nincs több toleranczia!» Tillaárom haj ! « Elefántos monogram», Tillaárom haj! Ez a titkos klikkprogram, Tillaárom haj! De félek, a fene klikk Mégis csak megfeneklik! Tillaárom haj! Ne volnék csak ilyen vén, Tillaárom haj! Elefántom nyergelném, Tillaárom haj! S lenyargalnék maholnap Szegedre háziúrnak! Tillaárom haj! LASSAN A VILLANYNYAL! — Garázda Sanyitól.­­— Emigráns koromban Londonban egy nyirkos ködös este splee­­nesen, czéltalan ballagok a ragadó járdán, átjárt a nyirkos hideg, megálltam egy szürkén világító rezgő lángú lámpás alatt, meg­számláltam zsebemben rejtődző aprópénzemet, s a nagy ban­kók másoknál hevertek,­­ volt egynéhány ezüst, s a rézpénz elég volt arra, hogy egy pohár meleg grogot magamba kebe­lezek, bementem a legközelebbi sörházba ; meglepetésemre ott találtam a «L’homme» lap szerkesztőjét, Byberolles barátomat. — Jó hogy itt vagy. Menjünk. — Hova ? — A németek nagy internaczionális gyűlésre hívták össze az egész londoni emigrácziót. Hugó Arnold elnököl, megosz­tozunk Európán. Mi is kapunk belőle ? Azért menjünk, hogy nekünk is jusson. Messze van ? — Itt az emeleten. Zsúfolásig telt terembe léptünk, a gyűlés kezdődött, az elnök elfoglalta helyét, csengetett, minket díszhelyre ültettek az elnökkel átellenbe, közel hozzá. Az elnök ünnepélyesen, német ködös unalmas hosszúsággal tárgyalta Európa igazságtalan és czélszerűtlen geográfiai fel­osztását, s beszélt a Deuseht­mm czivilizáló hivatásáról, s kerül­gette a Rajnát, Elszászt és Lotharingiát, mint a kutya a forró kását. Kyberolles türelmét veszítve, egy éles megjegyzést tett. Az elnök neheztelőleg feléje fordulva kérdi: — De hát ugyan mivel akarná Ryberolles polgártárs a nagy német czivizáló elemet helyettesíteni? — Sósvizzel. Azt szeretném, hogy tenger legyen ott, Königs­­bergtől Pozsonyig, a­hol az urak vannak. Ez a történet jutott eszembe mikor olvastam, hogy Baross Gábor Pestet Bécscsel akarja összekötni. Kegyelmes exellencziás Uram ! — gráczi a fejemnek. — Olyan vasúttal kössön minket össze Bécscsel, mely hat nap és hat éjszaka menjen, és akkor se érkezzék meg. SZERBIÁBÓL. SÁNDORRÁ BÚJA. Szaschamadiner, uraim ! Veturia: — Natália nem. Vagyok kis szerb király; S magiam nem római; Meghalt régen Coriolán, Obrenovics, te gyászos rém, Nincs többé trónviszály! Im trónom romjai! Mi sors vár rám, ki mondja meg ?!. . . Kerülget a sirály, B. Bánffy tesz zenére, jaj ! Vagyok gyermekkirály!

Next