Bolond Istók, 1892. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

2 A KIRÁLY ÉS KOSSUTH. Mit hintetek egyre konkolyt, Ti udvari emberek, Hogy királyt s Kossuthot együtt Hűn tisztelni nem lehet ! Csak ti vagytok a hűségből Az udvari szállítók S hivatalból üldözitek A rebellhund lázitót! Nézd a loyal udv. poétát, Mint sárgás Kossuth nevén, Egy miniszter, egy főispán Elfeketül rá szegény, Hideg ráz ki Kossuth-képén Titkos tanácsosokat S kimondják, hogy a királylyal Egy falon helyet se kap! Balga félkegyelmesek, hát Nem egymás mellett helyekP Van-e ki az alkotmányt úgy Tisztelje, mint ketten ők? S nem kell-e két ily nagyságnak Egymást is tisztelnie? S ne zárja két kamrájába Őket e nép hű szive ! S az ős koronázó város Lészen a tanú reá: Hogy soha szentelt királyát A magyar meg nem csalá! De szabadságához is hű, S e kettőért halni tud. S elkergetni talpnyalókat!.. Éljen a király s Kossuth! Krampecz és Borz karácsonya. Borz. Krampecz, hogyan böjtölted át a karácsonyt ? Krampecz. Hát csak úgy, hogy elmentem a halpiaczra és ott addig nézegettem a halakat, míg jóllaktam. És te ? Borz. Én a kis­fiamnak rajzoltam halakat, karácsonyfát, hogy fogalma legyen arról, miként szokás megülni a szent karácsonyt. DIVATOS INTŐKÉ­P. «Eredj haza szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled­ . Eredj haza, Isten adjon Erőt adoz és kegyelmet!» Oh, irgalom atyja ne hagyj el! (Arany.) Gr. Ssapáry Gy. *** «Kormányom egy­ kopott szekér, Bársonyszékem régi mente. Haladna, de nem messze ér; Moly, penész, por összeette; Itt is törik, ott is szakad: Tolt sem állja, toldani kár, Sohase féljünk, hogy elragad. Ha ráülök, recseg mindjár’.» (Arany.) Gr. Szapáry Gy. *** — Válasz. — «Dobja el már, dobja kelmed Azt az ócska hegedűt, Melyen egykor bút, szerelmet Oly igazán hegedült. Lassú már a kelmed ujja, Tudja, s érzi azt a húr, Ifjúságát kezdje újra. Szívünk akkor lángra gyűl.» (Lévay.) A választók. BOLOND ISTÓK. HIVATALOS HANG. — Titkos rendeletek és szóbeli meghagyások. — Macskás. Mit hallok ? az urak keveselik a lak­­pénzt ? Vegyenek példát olyan nagy bölcstől, mint Diogenes, aki egy petro­­leumos hordóban tudott lakni. * '* Macskás. Tapasztalom, hogy az urak nem jelen­nek meg a pontos időre az irodában. Nem tudják, hogy ezért fizetnek ? Nincs önökben hivatalos ambi-­­ czió ? Értenek latinul ? Tudják, mit jelent az ambíczió ? Krampecz. Szenvedélyes lelkesülés. Macskás. Ne legyen ön itt is filozopter, fejezze ki magát , realisztikusan : élni és halni a hivatalért. Krampecz. Igenis, éhen halni a hivatalért! Krampecz irodatiszt dia- és monológjai. Krampecz. Hallod, Borz ? Már egy órája nézem, hogy Tum­­kopf úr piros orrén egy kapzsi légy vesztegel. Borz. Nagyon gondolkozik, hát észre sem veszi. Tumkopf (meghallotta.) Én nem gondolkozom, hanem dolgozom! * * A téli kabátomban úgy érzem magam, mintha még mindég ősz volna! j )ta gvy izso JANUÁR 3.

Next