Bolond Istók, 1901. (24. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

PROLÓG a sátoralja­ujhelyi színház megnyitására. Irta . Bartók Lajos. Bástyát emeltél rég a szabadságnak. Rákóczy, Kossuth, Kazinczy fia! Ma templomot szentelsz magyar múzsádnak, Hol örök lángnak kell lobognia. Zendüljön újra a Sátorhegy orma, Tokaj tüzével csengjen tölt kehely: Élsz még, magyar, sohsem lessz eltiporva, Szived, karod kész, hogy fegyverre kelj! A zászlót mindig elsőnek tűzöd ki, Nem téged hitt, te híztad a hazát! Vezér vagy, Zemplén! Ha hont kelle védni: Magad’ áldozva te oltalmazád. Sasoknak fészke voltál hajdanában, Szárnyuk ma sem tört, napba néz szemök: Az égre törnek bősz viharcsatában, Villám s dicsfényben kell fürödniök! Hol a veszély most? — mind oda rohantok. Hol üt hazánkon ellensége rést ? Hajh, önkeblünkben a baj, mely megrontott, Irtsuk ki a közönyt és tespedést! Pánczélt tehát, ha köbül, és ha fából, S bár puszta földből: várat, templomot A nemzet szelleménél­! — és faláról Ez Ige légyen, mely reánk ragyog: «•faj a nemzetnek, mely hűtlen hitéhez, És megtagadja múltja Istenét! Hűtlen magához az, hűtlen hitéhez, Atyái nagy emlékét dúlja szét! Oltárt emelj hát nékik áldozásra, S örök szent lángját táplálja szived! A mint emlékszel a hon nagy múltjára: Csak úgy lesz, nép, a nagy jövő tied!» Az Ige test­­ön: bujdosó vitézek Mentsváraként a szellem vára áll, Holott hazát lel hontalan művészet, Őrtornyot hős fajunk csatáinál. Bennkölt magaslatáról zeng a szózat, Költőé a szó, művészé a hang, Int szentirásként, mint tárogatónak, Buzdít szava, s riaszt, mint vészharang. Kel, fel, riadj, nagy ősök nemzedéke, A Tisza-partin kelj fel, ősi nép! Ha romlás dúlt fönn, a haza szivébe’, Te zendülél fel, hogy megmentsd, vidéki Elszánt vezérek és próféta­ lelkek Innen ölék a zsarnok idegent, Rákóczyak és Kossuthok vezettek, Most szent Kazinczy lelke vezetend ! Esküdjetek dicső nevére néki, Fölszentelvén e drága templomot: Melyért ő lelkét híven lehelé ki: Magyar nyelv s szellem, mely itt élni fog ! S bár sárból verve légy, mint fecskefészek: Első színház te lessz, a nemzeti. Mert a színházat nagygyá a művészet, S nem a lopott fény, czifra máz teszi! HÍREK. 12 A vén generális, ki tudvalevőleg hosszabb ideig volt a Jókai Mór imáiba zárva, ma már szabadon jár. ★ ★ -י □ Fáik Miksa lelkesül a franczia adomákért, de az artoisi gróf adomája után mért nem mondja el a II. Henrikét is ? Vagy neki az uj rendszer nem ér meg egy misét ? BOLOND ISTÓK: Az élet-elixirről. (Attikai só-tanulmány.) Állítólag feltalálták az igazi élet-elixirt — Amerikában és a konyhasóban. Ez a hir nagy mozgalmat idéz elő a világban. Többek közt valószínű, hogy a besózott emberek száma hatal­masan meg fog növekedni. A besózott halak keresettsége is megnövekszik s ezen külön­ben jámbor állatokból ki fog törni a büszkeség és ha nem is eget, de mindenesetre nagyob árat kérnek maguknak. Schenk tanár só­kurája újból jegeczekbe sűrűsödik a felsü­lés szószából. A vén kecskék még inkább nyalogatják majd a sót, a­mit különben a fiatalok sem vetnek meg. A képviselők a mandátumaikat besózzák — ha lehet — a következő öt évekre ; eddig úgyis csak a bors és paprika szere­pelt ezeknél a drága leveleknél alkotmányos költség czimén. A szakácsok nem fogják elsózni a levest, mert jobb hasznát is vehetik. A szerelmesek csak a soh­ajok hídján át tartják meg velen­­czei nászúti okát. A sóbányák patikává alakulnak át és részvénytársaságok csak sóban alakulnak , vitéczek csak sóban utaznak, valamint alsóban is. Még a feltámadás is sós lesz, mert elkövetkezik az utolsós ítélet. Addig pedig járja a divatos alsós. Sólem ! JANUÁR 6.

Next