Bolond Istók, 1902. (25. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

ÚJÉVI DAL. Kivívtál sok győzedelmet, Ha buktál is, nagy valál, Sok kincsedet eltemetted, Még se mélázz múltba’ már! Az él, ki tud és akar, Boldog újévet, magyar! Hős karoddal félvilágot Hóditál meg egykoron, Nagy csatákban bátorságod Még most is dicsfénybe’ van. De ha szép is, régi dal . . . Boldog újévet, magyar! Lovagias híred messze Csodálja a nagy világ, Szíved meg ne vesztegesse A hízelgő csalfaság! Harez most másfelé zavar . . . Boldog újévet, magyar! Az új idők forgatagja Álmodókat elsodor, Értékünk ma munka adja, Most a munka harcza forr. Ki elmarad, belehal, Boldog újévet, magyar! Akasszuk a szegre kardunk, Majd levesszük, hogyha kell, Utolsók itt se maradjunk, Most a munka­ harczza fel, S győzni fog a szittyakar, Boldog újévet, magyar! Haan Béla. Üt­­t OK ATYA­K, Dr. LENDL ADOLF. Im hol a temes-rékási kerület országgyűlési kép­viselője.­­ Kiváló exempláris maga is az új parlamenti Nóé­­bárkában, a­ki szerencsére nem került bele a víz­özön idején Nóé járművébe. Mert a doktor úr a­mily szenvedélyes tömő, egyetlen élő állatot se hagyott volna kitömetlenül. Méltánylásul most őt magát preparáljuk az Istók múzeumi gyűjteménye szá­mára, — az örök ifjú Janicsáry Sándor gyönyörű­ségére, a­kit viszont ő preparált ki a kerületből. * * * * Lendl doktornak külömben olyan szelíd a nézése, akár egy menyasszonyé vagy vadállataié, melyek könnyezik és már csak «néhaiak». Ezek az antidilu­­vian mamelukok, az ásatag őslények, a­kiket éle­tükben is tömtek. De az uj epochában a húsosfazék­­kal együtt ők is kiveszendők. * * * A nagy preparátor tehát bevonult a Házba. Ezzel csak a régi névjegyeinek okozott kárt, melyeket sutba kellett dobnia az új titulus miatt. Első­sor­ban is állatpreparátor, azután doktor, zoológus, műegyetemi tanár és végül orsz. képviselő. No de ez még hagyj­án! Vannak, a­kik lefőzik őt czimek dolgában: a bankigazgatók, felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok. ^ ^ ¥ Bár újdonsült képviselő, mégsem érzi az úgy­nevezett lámpalázat. Szemben találja magát a pad­sorok között oroszlánokkal, vadmacskákkal, medvék­kel, sasokkal, hiúzokkal, fiahordókkal, a­ki egymást fölfalni készek. Tehát otthon van. Annyival is inkább, miután a tisztelt Ház «fenevadjai» ép oly ártalmat­lanok, mint az ő kitömött példányai. Jelenleg még nem tartozik a «végleg igazolt» boldogok közé, mivelhogy ellenei a Curia elé vitték megválasztatását. Többek között az a vád merült föl ellene, hogy megtömte a választók zsebeit. Miután azonban a tömésre nézve iparengedélye van, a vád valószínűleg magától elesik. * ¥­­ Idáig csak állatokkal volt dolga a kiváló tudós­nak, most megpróbálkozik az emberekkel is. Hogy milyen sikerrel, arról a dodonai orákulum sem ad felvilágosítást. Épen azért általánosan érdeklődnek szűzbeszéde iránt. Tartanak tőle, hogy erős dohány­nak fog bizonyulni. Előtte nem fújhatja föl magát senki a csopi béka módjára, az oroszlánbőrt is hiába ölti magára az, a­kire nem illik, mert ő mint ter­mészettudós belát a dolgok mélyébe és észreveszi, ha valaki kóczczal vagy tengeri fűvel van kibélelve. ¥ ¥ * Öt esztendő előtt kellett volna mandátumra szert BOLOND ISTÓK.

Next