Bolond Istók, 1907. (30. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

Farsang. Itt a farsang, a jókedvnek. Vigasságnak ideje, Honfitársak, tánczoljuk ki Hát magunkat izibe ! Úgy is régen nem tánczoltunk, Két esztendő telt bele, Csak bennünket tánczoltattak. Hogy izzadtunk is bele. Tánczoljuk ki hát magunkat, Tánczoljunk, a­mig lehet, Mert a táncztól kedvünk újra Jó ideig elmehet. Rajtunk van most végre a sor, Megvan a kedv, rajta hát! Ki nem bízik a jövőben, Tánczolja ki most magát ! Három a táncz ! ez volt egykor A magyarnak jelszava. Itt a farsang, van hát módja Most a csárdást járnia. S hogyha magunk kitánczoltuk, Még pihenni nem mehet: Meg kell még, hogy tánczoltassuk A nemzetiségeket. S ha eleget tettünk itthon, Mit kíván a becsület, Tánczoltassuk meg, a­mint kell, Lajtán túl a németet! A kamarilla ülése. (Elnök: gróf Beck Frigyes, jegyző : Vészi Jóska.) Gróf Beck Frigyes elnök (a szokásos Cotterhalte-nyitány után elparentálja az orosz nép által meggyilkolt Litvinovomszki kor­mányzót.) Egy levelező tagunkkal ismét kevesebb azok száma, a­kik a felfuvalkodott népnek szabadságért szem­­telenkedni merő tolakodását vas- és kötélszigorral meg­fékezni dicsően tudják utolsó leheletükig. Vészi Jóska jegyző. Készítsek részvétiratot a mártír­­néhoz ? Kamarillőrök. Az özvegyhez, mindenesetre ! Gróf Beck Frigyes elnök. Tanulja meg, Vészi, hogyha van ily mártír, Akkor Maga rögtön ragad tollat, márt­­ir És mihelyt készen van az ily részvétirat, Nyújtsa a számláját s megkapja a dijat. Vészi Jóska jegyző­­magában.) Bárcsak minden nap fordulna elő ilyen mártír-felfordulás ! ( Könnyeket hagymázik ki, fenn.) Óh legdicsőbb Kamarilla ! Könyeim tengerén át alig tudok részvétódát írni, de ezt a legszentebb kötelessé­gemet el még sem odázom, folyjék ki inkább a szemem fénye, legfényesebb Kamarilla ! (Tovább facsarja könyeit.) Báró Aehrenthal Exlexa. De félre már a búval, a­mikor van nevetni való is ! Vészi Jóska jegyző: Igaz, úgy van, hehehehehe ... a be­csapott betyár hund magyarok most már dúlhatnak, fúl­hatnak ! Lehet már mindegyik rebellis és kurucz! Annyit ér az most már csak, mint a kukuricz. Eszükön túljártunk delegácziónkban! Császár szentesített indemnitásunk van! Báró Aehrenthal Exlexa. Úgy van, holott a magyar törvény szerint, a­mit kénytelen voltam a feleségemtől megtanulni: a magyar delegáczió határozatai csak az esetben kerülhetnek legfelsőbb szentesítés alá, ha azokat előbb a magyar országgyűlés is megszavazza. De ez alkalommal a mi jó Wekerlénk Ezt szépen feledte s hozza a pénzt elénk! Kamarillőrök­­röhögő örömgörcsöket kapnak és pénzt Weker­­létől.) Báró Aehrenthal Exlexa. Azonban ürömcseppek is vegyültek a Wekerle pénzes zsákjaiba, mert a rebellis feleségem a magyarok becsapása miatt büntetésből éppen akkor zárta rám az éléskamránk ajtaját, a­mikor én ide készültem sietni. Hasztalan zörgettem, nem nyitotta ki, habár százszor is ordítottam, hogy Bocsáss ki már hamar, Lilla! Vár reám a Kamarilla! ! Végül is meg kellett ígérnem, hogy meg lesz a magyar vezényszó ... Báró Feketesárgaváry Géza sápos asztalnok. Csaknem meg te bolondultál? No meg mit te nem kigondolsz? Kamarillőrök. Pfuj, pfuj ! (Általános szűnni nem akaró tajtéktúrás.) Gróf Chlopy Pista várandós állapotú exlex politikus. No már bocsánat, de ha én lennék a külügyminiszter, én egyetlenegyszer sem ígérném, (de nem is adnám) meg a magyar vezényszót, mert a császárunk már kimondotta, hogy : soha s az ő szava szent és sérthetetlen s a ki megsérti, üssön bele a golyó s hintázzék az akasztófán ! Kamarillőrök. Igaz, úgy van ! El kell tehát téged csapnunk, Aehrenthal, ha nem távozol önként. Vészi Jóska jegyző. De van ám nekem egy mentő eszmém ! Az elcsapatás tehát ezúttal mellőzhető lesz! Báró Aehrenthal Exlexa (Vészit utolsó szalmaszálnak te­kinti): De ah ígéretemet meg nem másíthatom ! Vészi Jóska jegyző: Nem is szükséges, sőt kijelenti, hogy igenis meg lesz a magyar vezényszó ötven év múlva ! Kamarillőrök (a Vészi mentő eszméjét fizetésének felemelé­sével honorálják s a Wekerlétől beérkező milliókat vígan költik­­ tovább). BOLOND ISTÓK, JANUÁR 6.

Next