Bolond Istók, 1907. (30. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
Farsang. Itt a farsang, a jókedvnek. Vigasságnak ideje, Honfitársak, tánczoljuk ki Hát magunkat izibe ! Úgy is régen nem tánczoltunk, Két esztendő telt bele, Csak bennünket tánczoltattak. Hogy izzadtunk is bele. Tánczoljuk ki hát magunkat, Tánczoljunk, amig lehet, Mert a táncztól kedvünk újra Jó ideig elmehet. Rajtunk van most végre a sor, Megvan a kedv, rajta hát! Ki nem bízik a jövőben, Tánczolja ki most magát ! Három a táncz ! ez volt egykor A magyarnak jelszava. Itt a farsang, van hát módja Most a csárdást járnia. S hogyha magunk kitánczoltuk, Még pihenni nem mehet: Meg kell még, hogy tánczoltassuk A nemzetiségeket. S ha eleget tettünk itthon, Mit kíván a becsület, Tánczoltassuk meg, amint kell, Lajtán túl a németet! A kamarilla ülése. (Elnök: gróf Beck Frigyes, jegyző : Vészi Jóska.) Gróf Beck Frigyes elnök (a szokásos Cotterhalte-nyitány után elparentálja az orosz nép által meggyilkolt Litvinovomszki kormányzót.) Egy levelező tagunkkal ismét kevesebb azok száma, akik a felfuvalkodott népnek szabadságért szemtelenkedni merő tolakodását vas- és kötélszigorral megfékezni dicsően tudják utolsó leheletükig. Vészi Jóska jegyző. Készítsek részvétiratot a mártírnéhoz ? Kamarillőrök. Az özvegyhez, mindenesetre ! Gróf Beck Frigyes elnök. Tanulja meg, Vészi, hogyha van ily mártír, Akkor Maga rögtön ragad tollat, mártir És mihelyt készen van az ily részvétirat, Nyújtsa a számláját s megkapja a dijat. Vészi Jóska jegyzőmagában.) Bárcsak minden nap fordulna elő ilyen mártír-felfordulás ! ( Könnyeket hagymázik ki, fenn.) Óh legdicsőbb Kamarilla ! Könyeim tengerén át alig tudok részvétódát írni, de ezt a legszentebb kötelességemet el még sem odázom, folyjék ki inkább a szemem fénye, legfényesebb Kamarilla ! (Tovább facsarja könyeit.) Báró Aehrenthal Exlexa. De félre már a búval, amikor van nevetni való is ! Vészi Jóska jegyző: Igaz, úgy van, hehehehehe ... a becsapott betyár hund magyarok most már dúlhatnak, fúlhatnak ! Lehet már mindegyik rebellis és kurucz! Annyit ér az most már csak, mint a kukuricz. Eszükön túljártunk delegácziónkban! Császár szentesített indemnitásunk van! Báró Aehrenthal Exlexa. Úgy van, holott a magyar törvény szerint, amit kénytelen voltam a feleségemtől megtanulni: a magyar delegáczió határozatai csak az esetben kerülhetnek legfelsőbb szentesítés alá, ha azokat előbb a magyar országgyűlés is megszavazza. De ez alkalommal a mi jó Wekerlénk Ezt szépen feledte s hozza a pénzt elénk! Kamarillőrökröhögő örömgörcsöket kapnak és pénzt Wekerlétől.) Báró Aehrenthal Exlexa. Azonban ürömcseppek is vegyültek a Wekerle pénzes zsákjaiba, mert a rebellis feleségem a magyarok becsapása miatt büntetésből éppen akkor zárta rám az éléskamránk ajtaját, amikor én ide készültem sietni. Hasztalan zörgettem, nem nyitotta ki, habár százszor is ordítottam, hogy Bocsáss ki már hamar, Lilla! Vár reám a Kamarilla! ! Végül is meg kellett ígérnem, hogy meg lesz a magyar vezényszó ... Báró Feketesárgaváry Géza sápos asztalnok. Csaknem meg te bolondultál? No meg mit te nem kigondolsz? Kamarillőrök. Pfuj, pfuj ! (Általános szűnni nem akaró tajtéktúrás.) Gróf Chlopy Pista várandós állapotú exlex politikus. No már bocsánat, de ha én lennék a külügyminiszter, én egyetlenegyszer sem ígérném, (de nem is adnám) meg a magyar vezényszót, mert a császárunk már kimondotta, hogy : soha s az ő szava szent és sérthetetlen s a ki megsérti, üssön bele a golyó s hintázzék az akasztófán ! Kamarillőrök. Igaz, úgy van ! El kell tehát téged csapnunk, Aehrenthal, ha nem távozol önként. Vészi Jóska jegyző. De van ám nekem egy mentő eszmém ! Az elcsapatás tehát ezúttal mellőzhető lesz! Báró Aehrenthal Exlexa (Vészit utolsó szalmaszálnak tekinti): De ah ígéretemet meg nem másíthatom ! Vészi Jóska jegyző: Nem is szükséges, sőt kijelenti, hogy igenis meg lesz a magyar vezényszó ötven év múlva ! Kamarillőrök (a Vészi mentő eszméjét fizetésének felemelésével honorálják s a Wekerlétől beérkező milliókat vígan költik tovább). BOLOND ISTÓK, JANUÁR 6.