Bolond Istók, 1909. (32. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

" VI/ R OLON Ey IJS T JD K._______________________________________január 3. Adjon Isten minden jót A magyar nemzetnek. Orvosságát lelje meg A vérző sebeknek. Mit az ó­év itt hagyott: Ezer bajt és gondot, Tépje széjjel majd az uj S szórja szét, mint rongyot. Viruljon fel a haza, Boldoguljon népe, Áldás fakadjon nyomán, A hová csak lépe. Hallgassák meg imánkat Oda fenn az égben S jöjjön már az a jobbkor, Melyre várunk régen. Ha volt vétkünk valaha, Megbünhődtünk érte, Hulló könnyet, piros vért Ontottunk cserébe. S egyiknek vagy másiknak Lesz tán foganatja, S reánk köszönt végre a Nyugalomnak napja, Mely alatt szárnyakat ölt Az elmaradt munka, Századok mulasztását Beéri javunkra. S ha nem is ütjük ki a Világot sarkából, A nemzetek versenyén Nem kullogunk hátul. Az alkotmány sánczai Korhadtak, nem épek, Bevezetjük bele majd A jogtalan népet. Egyesült erővel, ha Felépítjük újra, Nincs hatalom, mely mint most, Pehelyként elfújja. Uj év. Megszűnik a sok panasz, Megtörik az átok, Vagy visszahull arra, ki Ilyet ránk bocsátott. Zúgó szélvész, zivatar Ha ránk törne mégis, Megvédjük, ha felettünk Ott lebeg a vég is. Magyar pénzen kik eddig Kövéredtek, híztak, Megsza­ba­d­u­l­u­n­k vég­re. Mint a jövő biztat. Ketté válik az utunk S otthonra találhat Vagyonunk és pénzünk, már Építjük a házat. Ha mindenben engedtünk, Ezt az egyet tartjuk. Bármily nagy az áldozat, Érte nem sokal­ljuk, S ki dolgunkban megzavar, Legyen az akárki, , Megemlegeti, vele Úgy el fogunk bánni. Uj esztendő, te tőled Igen sokat várunk. Add, hogy beteljesüljön Egy-két régi álmunk, Miért apáink küzdlek, Fáradoztak régen, Valósitsd meg legalább Fiainknak részben ! Ha egy lépést is teszünk Te benned előre, Biztató remény leend ! Majd az a jövőre. Add tehát meg minekünk. Mindazt, a­mit adhatsz, S áldás kisér utadon, Mikor lehanyatlasz. Jándy, ...................jumiiii ■n—m um im 1LUIL.. il I..L 1­111 ,1111 L -11 .11 .

Next