Bolond Istók, 1912. (35. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

2 Ha nem adunk több béke-árt, Megbukik a háboru-párt, S vele Héderváry pártja Szintén megy csúfos bukásba . Általános titkos jognak Magyarfalók nem ujongnak. S ránk szebb hajnal virrad végre Ez lesz a magyar újéve ! Igen ! Oh igen ! Héderváryt, a mi dicső vezé­rünket megoperálták. Lehullott szeméről a hályog. Most legalább saját szemével fogja láthatni, kik az ő igazi hivei, a­kik tűzön-vizen lelkesülten követik őt akár a Laj­tán túl is. Igen ! Oh igen ! lelegáczió­ a múlt év végén Bécsben ült össze, hogy megszavazza az indemnitás. Meg is tette s ráadásul Aehrenthalnak bizalmat, az új hadügyminiszternek pedig bizalmatlanságot szavazott. D­e úgy kell neki, miért rúgta fel sarkantyús csizmájával elődjének programmját. Ez elegendő volt, hogy Heltau­­s mindnyájunkat az ellenzék táborába kergessen. A­mit Bécs annak idején az ország­gyűlés szétkergetésével sem tudott elérni, azt most elérte egy miniszter egy rövid programmbeszéddel. Igen ! Oh igen ! Pedig hát a bizalmatlanság nem is annyira az új hadügyminiszternek, mint inkább annak a háborús pártnak szólott, a­mely Schönaichot megbuktatta a programmja miatt. Hiszen ha a Schönaich programmja mellett ki akarna tartani a hadügyi kormány, akkor Schönaichnak nem kellett volna helyét elhagynia. Igen ! Oh igen ! Azt mondják, Auffenberg bukott embernek tekinthető. Igen, ha a delegáczió nevezné ki a hadügyminisztereket. De a­mit a tavalyi delegáczió cselekedett, az tulajdon­képen hatalmi túlkapás. Mert a delegáczió feladata nem miniszterek buktatása, hanem a közös költségek meg­szavazása. Igen ! Oh igen ! Berlin — Ázsiában. Hiába fogják ránk a németek, hogy Ázsiába valók vagyunk, mert a tömeges megmérgezés valósággal ázsiai állapot. Különben lehet, hogy nem annyira a méreg volt erős, mint inkább a német has — gyönge, naplójegyzeteiből. Új esztendő. Új esztendő . . . Régi nóta ! Világ teremtése óta Egyre forog öreg földünk S egy-egy évet hogy betöltőnk . Uj esztendő jön hiába — Régi marad föld forgása S az ember se változik, csak Arra vár, hogy mit veszt, mit kap?! Táj esztendő most se új ház, Csak, a mit hoz, az lesz újság. Mit a régi be nem váltott, Azt a sok-sok kívánságot, Ha az újév mind beváltja, Az megy aztán újság számba, Mert eddig az újév mindég A régi nyomán indult még. S a mit vártunk, meg nem adta Egy se , pedig a magyarra l Új esztendő de rá férne. Akár kétszer is egy évbe’! Annyi már a kívánsága . Nincs öröme, de van kára. A mit minden új esztendő Óriásivá nevelt től. Hogy e sok bajt mi okozta? Az idő járása hozta ? Évről-évre nőtt fel nagygyá ? Mi tettük, vagy mások azzal. .. Mindezekre kár a válasz ! Napnál fényesebben áll az, Hogy bajunkat kik okozták — A kormánypárt, meg az osztrák ' S új esztendő hogy ránk fordul, Már is lélekharang kondid : Véderőreform válsága Tartja Kiment szörnyű páczba’. S mig a véderő ügyének Szól a temetési ének, Vele őt is elsiratják , ráadásul mungók pártját. BOLOND ISTÓK, JANUÁR 7.

Next