Bolond Istók, 1912. (35. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
2 Ha nem adunk több béke-árt, Megbukik a háboru-párt, S vele Héderváry pártja Szintén megy csúfos bukásba . Általános titkos jognak Magyarfalók nem ujongnak. S ránk szebb hajnal virrad végre Ez lesz a magyar újéve ! Igen ! Oh igen ! Héderváryt, a mi dicső vezérünket megoperálták. Lehullott szeméről a hályog. Most legalább saját szemével fogja láthatni, kik az ő igazi hivei, akik tűzön-vizen lelkesülten követik őt akár a Lajtán túl is. Igen ! Oh igen ! lelegáczió a múlt év végén Bécsben ült össze, hogy megszavazza az indemnitás. Meg is tette s ráadásul Aehrenthalnak bizalmat, az új hadügyminiszternek pedig bizalmatlanságot szavazott. De úgy kell neki, miért rúgta fel sarkantyús csizmájával elődjének programmját. Ez elegendő volt, hogy Heltaus mindnyájunkat az ellenzék táborába kergessen. Amit Bécs annak idején az országgyűlés szétkergetésével sem tudott elérni, azt most elérte egy miniszter egy rövid programmbeszéddel. Igen ! Oh igen ! Pedig hát a bizalmatlanság nem is annyira az új hadügyminiszternek, mint inkább annak a háborús pártnak szólott, amely Schönaichot megbuktatta a programmja miatt. Hiszen ha a Schönaich programmja mellett ki akarna tartani a hadügyi kormány, akkor Schönaichnak nem kellett volna helyét elhagynia. Igen ! Oh igen ! Azt mondják, Auffenberg bukott embernek tekinthető. Igen, ha a delegáczió nevezné ki a hadügyminisztereket. De amit a tavalyi delegáczió cselekedett, az tulajdonképen hatalmi túlkapás. Mert a delegáczió feladata nem miniszterek buktatása, hanem a közös költségek megszavazása. Igen ! Oh igen ! Berlin — Ázsiában. Hiába fogják ránk a németek, hogy Ázsiába valók vagyunk, mert a tömeges megmérgezés valósággal ázsiai állapot. Különben lehet, hogy nem annyira a méreg volt erős, mint inkább a német has — gyönge, naplójegyzeteiből. Új esztendő. Új esztendő . . . Régi nóta ! Világ teremtése óta Egyre forog öreg földünk S egy-egy évet hogy betöltőnk . Uj esztendő jön hiába — Régi marad föld forgása S az ember se változik, csak Arra vár, hogy mit veszt, mit kap?! Táj esztendő most se új ház, Csak, a mit hoz, az lesz újság. Mit a régi be nem váltott, Azt a sok-sok kívánságot, Ha az újév mind beváltja, Az megy aztán újság számba, Mert eddig az újév mindég A régi nyomán indult még. S a mit vártunk, meg nem adta Egy se , pedig a magyarra l Új esztendő de rá férne. Akár kétszer is egy évbe’! Annyi már a kívánsága . Nincs öröme, de van kára. A mit minden új esztendő Óriásivá nevelt től. Hogy e sok bajt mi okozta? Az idő járása hozta ? Évről-évre nőtt fel nagygyá ? Mi tettük, vagy mások azzal. .. Mindezekre kár a válasz ! Napnál fényesebben áll az, Hogy bajunkat kik okozták — A kormánypárt, meg az osztrák ' S új esztendő hogy ránk fordul, Már is lélekharang kondid : Véderőreform válsága Tartja Kiment szörnyű páczba’. S mig a véderő ügyének Szól a temetési ének, Vele őt is elsiratják , ráadásul mungók pártját. BOLOND ISTÓK, JANUÁR 7.