Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-03 / 1. szám
XIj előfizetés a „BOLOND MISKA“ 1864 ik évi folyamára. Egész évre...............................6 ft. — kr. Fél évre, jan. jan. végéig . . 3 „ —• „ Évnegyedre, jan. márc. végéig . 1 „ 50 „ flpf' Gyűjtőknek a szokott tiszteletpéldány. A „Bolond Miska“ kiadó-hivatala. (barátok tere 7ik szám.) Ékes rigmusok, a melyeket újévi gratulatió gyanánt versbe szedett Miska Diák. Uj esztendő napján ime én kiállok S az egész világnak szépen gratulálok, S mivel én nem vagyok se hamis, se álnok, El is hiszik, tudom, a mit csak kívánok, Angliusnak legyen sok kőszene, gyapja, Kapuiban, vasútban, hogy ezt el is adja. Növekedjék, jól van, apraja és nagyja. De a lengyelt többé csúnyán el ne hagyja. A németnek legyen elég vaja, férje, Hollstein országból a Dánust kiverje, Mert hát mindenkinek otthon az ő helyje, Dán se legyen tehát más tüzében perje. A török is, ha bir, még több napot töltsön, És vegye fel a pénzt, hogy ha kap még kölcsön, Csináljon megoldást a keleti görcsön S utazzék el aztán Ázsiába kölcsön. Te is jöszem elém, oh bozontos muszka ! Kinek a nótákat egész világ húzta, Csisztákat mutasson te neked a guszta , Ne legyen miattad Lengyelország puszta. Olaszt békén hagyja az ő Abruzólja, Frankot Mexikója, Spanyolt Domingója, A poroszt a végzet Bismarktól megója ! Mert különben bizony elviszi a gólya. Hát neked én népem a jó Magyarhonban, Az én kívánságom el miképen mondjam ? — Mi kellene néked, látja isten onnan! Adja is meg mindazt, ami kell legjobban. Ludas Matyi és a § (Blondiniád, vagyis kísérlet egy ártatlan óhajtással megrakott talicskát tolni át a jún. 1-én kelt porosz sajtó §. § Niagaráján keresztül) Kedves Komám! — Az éjszaka azt álmodtam, hogy te a berlini „Kladderradatsch“ szerkesztője voltál, egyszerre azonban kifeszített kötéllé lettél a Szt. Lőrinc zuhatagja fölött, én pedig elitéltettem rajtad egy játékszerekkel teli tolókát kerekelni át egyik partról a másikra. Képzelheted, minő remegés fogott el. A Mohamed paradicsomába is nehéz bejutni, mert egyetlen út hozzá az as irat, egy hid, mely szőkébb a kiéhezett pók hasánál, élesebb a szablya hegyénél, s a pokolnak örök kárhozatot zugó folyója fölött lebeg; de az álombéli föladat mégis nyaktörőbbnek látszott előttem, dacára, hogy nem vagyok hitetlen, s hogy szédelegni sem igen szoktam. Isten neki hát! gondolom s megraktam a talicskát egy zenegéppel, mely „Arva járó“ darabokat játszott: egy kacsával, mely a kongresszusról hápogott; egy csomag kéntelen, zajtalan dörzsgyufával, melyre Poroszországban oly nagy szükség van, s egy rakás mindenféle kérdéssel, minthogy már Hamlet is játszott kérdésekkel. Midőn készen jön minden, neki vágtam s úgy átsuhantam a feszült utón, mintha csak egész életemben Aminát adtam volna elő. Hanem amint már épen megérkezőben voltam, egyik a sok kérdés közül,nem tudom: a dán, a rajnai, vagy a romániai é ?) oda ért a dörzsgyufához, melynek kéntelen tüzétől aztán lángba borult az egész talicska. A kacsa erre szörnyen megijedt s vad rémültében egyenesen a képembe repült, a mi engemet is annyira megzavart, hogy súlyegyenemet vesztve megbotlottam, s bevágván orromat a falba, szépen fölébredtem ! Igen természetesnek fogod találni, hogy ezen kalandos álmot a „Kladderadasch”-nak megírnom éberségem első gondolata volt, hozzá tévén levelem végére, hogy hozzon az új év a lapnak és olvasóinak minden jót, föltéve, hogy e kivánság nincs a jun.t föl kelt porosz sajtótörvények §§-ai ellen. — De azok ellen van ám ! sivita közbe egy picinke alak. §. termettel, mely kalamárisom szélére ült s igy vigyorgott rám, mint valami Cottaische Méfisofeles a zsebkiadásban. — Mi jut önnek eszébe? — viszonzám meglepetés nélkül, s nem is kérdezve kilétét. — A „Kladderadatschu-ot szeretem, s miután cikket irok belé, olvasói az enyémek is; hogyan kívánhatnék hát én nekik roszat bármikor is, különösen most, az uj évre, melytől annyi minden váratik. .. Ön nem kívánhat minden jót a „Kladderadatsch" porosz olvasónak annélkül, hogy másoknak minden roszat ne kívánna. Én. A magyarázat kissé önkényes, de hát legyen, amint épen önnek tetszik. A dolog különben sem megy kívánságunk, hanem az idő és körülmények szerint. Bízzunk mindent azon intézményre, melynek feladata az lenne, hogy mindenkit kielégítsen: a farkast úgy mint a kecskét, s azt nem kevésbbé, mint a sauerkrautot ? Ő. Uram ön nagyon sokat beszél képekben. Mi az,a Sauerkraut? Én. Savanyu káposzta — mind haláliglan. Ő. Az efféle együgyüség játszása engem nem ültet föl s ne higye, hogy nem ismerem célzattait. Én. J’ en suis charmé! Ő. Hanem most beszéljünk egyébbről. Hogyan jött ön arra a veszedelmes gondolatra, hogy a „Kladderadatsch“-nak minden jót kívánjon ? Én. Megmondom önnek őszintén és világosam Ma reggel fölkelvén... Ő. Ne tovább ! A rend és csend nevében, ne tovább ! Hogy mer ön fölkelésről beszélni ? Hisz ez valóságos insurrectió ! Én. Kérem, feledni látszik, hogy hol keltem föl. A fölkelés, ha korhelység után és főfájással is, lehet néhol gyanús és veszedelmes, de semmi esetben sem ajánlatos oly helyen, hol kortyogás a főerény. Tehát engedelmével ma reggel fölkelvén.. . .. Talán mégis biztosabb volna így mondani :„Elhagyván ma reggel ágyamat... Én. Legyen. Hanem figyelmeztetem önt, hogy az az elhagyás annyi, mint de sertio, ami a fölkeléstől nem igen különbözik. Egyébiránt legyen tetszése szerint. — Tehát elhagyván ma reggel nyoszolyámat... Ő, Per amorem Dei! még csak ilyen bibliai kifejezés hiányzik. Nyoszolya! majd adnék én önnek nyoszolyát! Maradjunk csak az ágynál, még pedig olyannál, mely le van szögezve, s melyet nem lehet fölvenni, hogy aztán járjon a a helyén. Én. Elhagyván ma reggel ágyamat, asztalhoz, ültem... Ő. Reményem, nem volt zöld posztó rajta? Én. Nem. Leültem a „ Kladderadatsch “nak megírni egy álmomat. 6. Az álmokat nem szeretem. Poroszországban már elég hosszú az éj, itt hát aludni kell, de álmodozás nélkül. S mi volt az álom? Én. Csak az, hogy kötéltáncos voltam a Niagara zuhatagja fölött. .. Az már más. A kötéltáncosokat szeretem. Nem volna kedve szerződni ? Orosz barátaimnál jó helyet tudnék, van ott kötél elég. Én. Köszönöm. Másnak hagyom. Én csak álmomban járom s akkor is magam mulatságára. Nappal a publikumhoz tartozom s nem vetek kecskeaurelkákat. Elég az hozzá, hogy megírván álmomat, eszembe jutott, mikép maholnap vége lesz ezen évnek is, s hogy ilyenkor szokás a jobbkivánás. .. S ön mindezt oly ártatatlanul mondja, mintha szájában a kása sem olvadna el. Ismerlek maszkára! Az a jótkivánás egyátalán nem megy. Kívánjon egyebet. Én. Jól van! kívánom tehát a mi nincs. Ö. Telhetetlen! tán bizony még több kellene?. Én. Több nem, de más. Ő. Majd . . . Hohó! mennem kell. Citálhatom. . Fogadjon szót s ne kívánjon jót Érje be azzal, a mi van, s ha valaha bukfencezni érez ön hajlamot, csak jöjjön ön egyenesen hozzám, szerzek én önnek pettyes ruhát és abroncsot. Tartózkodásom helyéről értesülhet ön minden már bepörölt porosz lap szerkesztőségénél. Ismer engem mindenik. Ejnye, ugyancsak idéz engem az a staatsamvalt. Megyek megyek ... Boldog uj évet. Én pedig maradok, kedves komám, minden jót kívánó cimborád. ______________ Matyi. (a melyek nemzeti múzeumunkban még nincsenek, de oda kerülhetnének.) L Egy tömjénező,melynek füstjével bizonyos lap azon magasállállásu urak orra alá füstöl, kiktől e helyett aranyat és mirhát kap cserébe. 2. Egy szótár,mely az előfizetési felhívásokban előforduló édes szavakból, s egy oly dictionarium, mely magyar polémiák kifejezéseiből készült. 3. Egy elévült intézmények után sóhajtozó szerkesztő agyveleje, — mint ritkaság. 4. A bécsi lapok sületlenségei, mikkel minket mind „vad népet“ akartak táplálni. 5. A „Hermanstaedter Zeitung“ azon szamár állkapcája,melylyel mint óriás Sámson az irkákra pingált magyar emberek ellen harcolt. 6. A nemzeti színház ingyen-jegye spiritusba téve ingyenjegy-felirattal. 7. Molnár György plakátjai, proklamatiói és nyíltparancsainak tökéletes gyűjteménye, huszonnégy folio kötetbe gyűjtve. 8. Detto Molnár György operettjeinek szövege, az azokban előforduló táncok és dalokkal disznóbőrbe kötve. 9. Egy olyan magyartenor, ki skálákkal gargarizálva torkát, nem gondolt idegen színpadokra jut hatására. 10. Hasonlóképen olyan kezdőró, aki még nem folyamodott lapengedélyért. 11. Színész, aki nem irt darabot. 12. Az ezüst húszasok és forintosok mint régiségek és ritkaságok, nem különben mint drágaságok. 13. Olyan bécsi lap, mely nem hiszi magáról, hogy „épen csak ő“ fogja a gordiusi csomót megoldani. 14. Olyan mappa, melyen az „Alig. Z.“nak nemcsak “aranyerei“ de „forrásai“ is láthatók lennének. 15. Azon kozák, aki nevét felsőbb helyen Bornemisszára kéri változtatni. 16. A „Legjobb az egyenes út“ című színdarab, mint régiség. Régiségek és ritkaságok.