Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)

1865-01-01 / 1. szám

Tíj előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Januártól jan. végéig vagyis félévre . 3 ft — Januártól marc. végéig vagyis évnegyedre 1 ft 50 HQP Teljes számú példányokkal szolgálhat a kiadóhivatal. (Barátok tere, 7. sz.) Új évi rigmusok, (melyeket a jó szokás kedvéért, ez idén is elmond :) Bolond jflisten. Hát megint egy uj év s én ismét kiállok, S nyájas publikumnak szépen gratulálok, S mert nem vagyok, a ki mindent csak úgy rá fog, Bizony igaz lesz az, a­mit én kívánok. Legyen minden lapnak sok prenumeránsa, Egyik a másiknak szemét ki ne ássa, Ne is legyen senki profét arestánsa, Senki száját meg ne égesse a kása. Nemzeti színházat jól lássuk majd állni, Meg ne bukjanak ott szerzők darabkái, A mennyit a „Faustéhoz, hozzon annyit bármi, S agyon ne üttessék a jó Radnótság. Jöjjön a nemzeti múzeum is rendbe, Szétszórt régisége fiókba menjen be, Deszkakerítése ne tűnjék már szembe, Legyen oda járni az emberek kedve. Pest város is legyen sokkal szebb immáron, Télen sár ne legyen, pora pedig nyáron, Dunapartján reggel, a­­'vitorok járom, Ne akadjak ott meg szemeten, patkányon. Ne bántsák a várost semminemű részek, Törökök, tatárok, zongoraművészek, Legyen jó kövezet, nem pediglen félszeg, Ne fájjanak rajta a lábbeli részek. A vidék pediglen fürödjék áldásban : Télen is azt higyjék, hogy hát aratás van, Legyen nagy bőségük minden egyéb másban : Egyedül csupán nem — adótartozásban. S aztán átalában és azután végre: Szivünk kívánsága mind teljesedjék be : Alkotmányos élet ne csak hóba — hébe, S országgyűlés, melynek jó legyen a vége! Még egyszer Vámbéryről. (E hires utazónk középázsiai kalandjaiból.) A múltkor ígértem, hogy a magyar olvasó közönség s a tudós orvosi kar gyönyörűségére írni fogok egyet mást az úgynevezett filaria medinaensivel, a­mi afféle trichinfajta. Megvallom, hogy félve teszem ezt, mert némely gyöngébb idegzetű könnyen azt talál­hatná mondani, hogy nem a disznóságban van­nak a trichinek, mint ezt tavaly ilyenkor egész Németország állította­, hanem hogy az én tri­­chineimben van disznóság. A trichinek olyan valami, miknek lételét boncolgatni nem lehet kellemetes. De már bocsásson meg a nemes olvasó közönségnek ez az idegesebb része, ha meg nem engedem, hogy censorom legyen s hogy megtiltsa némely tárgy boncolgatását, mert akkor végre alig lehetne valamihez nyúlni, mivel nekünk bolondmiskazsálóknak úgy is elég már a cen­­s­őrünk. Ha a nemzeti színházi kulissza­titkokat akarnók boncolgatni, erre azt mondanák, hogy ezt boncolgatni disznóság. Azt boncolgatni, hogy a zsaroló frakker urak némelyike, hogyan merheti napról napra 210 folytatni civilizáltabb banditamesterségét? —­­ ezt is boncolgatni disznóság. Az állambudgetet boncolgatni, s aztán az egyes positióknál azt keresni: melyik mire va­ló és szükséges-e?—Poroszországban disznóság. Azt boncolgatni, irt-e némely akadémikus egész életén át olyan vastag könyvet, a­milyen vastag az az album lesz, a­melyikbe arcképe, az akadémia palotája szerencsés felépülésének örömére pro aeterna memoria belé­­gtattatik, ezt boncolgatni disznóság. Boncolgatni, hogy Majláth Kálmán gróf, a „Vezér“ volt szerkesztője kiegyezkedést csu­pán csak a lajt­án inneniek és túliak közt óhajt-e, avagy cserben hagyott előfizetőivel is ki fog-e valaha egyezkedni, — ezt boncolgatni is disznóság. Szóval, mindenfelé találkozik valaki, a­ki ezt vagy azt boncolgatni disznóságnak tartja, így hát bizton áttérhetek a filaria medinaen­­­sis boncolgatására. Közép-Ázsiában utazónknak legnagyobb baja volt a víz hiánya, vagy pedig annak ihat­­lansága. Ott sok helyütt majdnem roszabb a víz, mint Pesten . Vámbéry azért ezt a miazmákkal telt folyadékot soha sem itta meg addig, míg előbb meg nem főzte. Ennek köszönhető, hogy nem járt úgy, mint magával hozott tatár molláh­­ja, kinek itt Pesten jött ki a térdéből a filária nevű hosszú féreg, orvosaink nagy mulatsá­­ságára. Egyébiránt Bokhara és Khiva lakosai már úgy hozzá­szoktak a filáriákhoz, mint Pest la­kosai a bérkocsisok gorombáskodásához, a rész kövezethez, a szeméthalmokhoz, vagy ahhoz, hogy sohse múlhatik el egyetlen nap sem a­nél­kül, hogy egyik vagy másik utcában illatos csa­tornákat ne ássanak. Rendesen az arcukon szo­kott támadni négy-öt csomó, s ha ezt észreve­szik, épen olyan közönyösen mennek be a bor­­bélyműhelybe, mint mi, ha bajszunkat akarjuk kipedertet­ni. Itt aztán Figaró tatár kollégái ne­ki­esnek a pátion s­arának, a csomókat gyöngén föl­vágják, a kibukkanó filáb­a végét rákötik egy vékony kis pálcikára s a meddig lehet, arra fel­­sodorják. Némelyik bokharai dandy arcán öt-hat ilyen pálcika is van a rásodort filáriával s úgy sétálgat, úgy udvarolgat. S ezt ott nem tartják nevetségesnek; de hogy is tartanák ! mikor mi se tartjuk nevetségesnek azokat a hódfarkakat, a miket hölgyeink most hátukon hajukból fonva viselnek. A bokharai aztán mindennap bemegy a borbélyhoz, s a filár­a egy-egy darabját mind­eddig sodortatja a pálcikákra, míg az egészen ki nem jön. Furcsa, de egyátalán nem furcsább a mi vendéghajainknál. Közli a Garaboncás dom néked, hogy a­mit te nem akarsz, hogy néked cselekedjenek az emberek, te se csele­­kedd azt nékik, azaz: ne csinálj államadósságot a más szakállára, ne irigyeld meg másnak az ő alkotmányát, miután bizony bizony mondom néked, a te constitúciódat se irigyli senki, ne zárasd be a porosz szerkesztőket, miután te se igen szeretnél az adósok börtönében a fakanál­lal ebédelni, pedig széles az út, mely oda vezet és kevesen fognak erről az útról vissza for­dulni. Ti szellemi törpék, kik oly kicsinyek vagytok, hogy ha még csak egy hajszálnyival kisebbek volnátok, már épenséggel nem létezné­tek ; ti szellemi soványok, kiket semmiféle szel­lemi revalenta arabica (németül: aerarische reve­renda) fel nem hizlal; ti szellemi vakok, kik csak akkor látjátok a kutyát, mikor már a kertben ga­rázdálkodik; ti szellemi süketek,kik a vihar mor­­molásában is csak az arany csengését halljá­tok ; ti szellemi némák, kiknek igen jó, hogy némák vagytok, miután hallgatni arany s a fe­jeteket se törheti be igy senki; ti szellemi sán­ták, kik mindenféle bankókon — akarom mon­dani mankókon mindenféle célok felé sántikál­­tok; ti szellemi görbék, kik a sok hajlongásban görbültetek meg s ti más mindenféle szerencsét­len flótások és éhes kosztosai az Úristennek! ti hozzátok intézem ezen ádventi elmélkedést — váljék épüléstekre, illetőleg tanulságtokra. Higyetek mindent, még azt is, a mit ma­gatok hazudtok; higyétek el, hogy az ember még száraz kenyér mellett is boldog, mikor egyebe nincs. Menjetek Sebastopolba, Solferinó­­ra és Mexicóba s higyétek el, hogy a császárság a béke; menjetek Berlinbe s higyétek el, hogy Poroszországban szabad eszmék uralkodnak ; menjetek Konstantinápolyba s higyétek el, hogy még pénz is van a világon. Reméljetek mindent, még azt is, a­mi tel­jességgel lehetetlen, például, hogy az izéből szalonna válik, s hogy Bismark­­ excellentiája is végre majd szint változtat, a nélkül, hogy zuávok sétálnának a Rajna partján. Remélje­tek, hogy majd a Duna is fölfelé folyik, csak előbb készüljön el az a pesti vízvezeték; re­méljétek, hogy ebből a siralom völgyéből is lesz még valamikor misés halott. Szeressetek mindent és mindenkit, minden és mindenki felett azonban saját magatokat, mi­után a ti szereteteket senki sem érdemli oly nagy mértékben, mint timagatok. Szeressétek felebarátokat, mint saját magatokat; de szeres­sétek még jobban az ő feleségét és szolgáló le­ányát, az ő házát, ökrét, szamarát és egyébne­­mű jószágát, mert meg van írva hogy : „jó a másé“. Szeressétek a vizet, miután az igazság a borban lakik, ez tehát igen veszedelmes ital néktek, kiknek az igazságot szeretnetek igen, de élveznetek nem szabad. Azután pedig gondoljatok mindnyájan a halálra és legyetek nyugodtan már életetekben, mintha már előre meg volnátok halva. Mondám. A veresszakálas hazafi. Mende és Kaiserfeld-burnót, mely azonnali s több rendbeli prüsszögést okoz, melyhez azonban nem igen mondják, hogy „váljék egésségükre“ — kapható a „Birodal­mi tanácsihoz címzett vegyes kereskedésben. Adventi elmélkedés. (Melyet egyébiránt farsangban is el lehet olvasni.) Különben pedig megvolnánk, csak bi­zony mondom nektek: nagyon betegek vagyunk és nem ártana, ha a doktorok valahára mind­nyájunknak egy kis diétát praescribál­­nának. Ti urak, miniszterek és mások, a­kik se­lyemben születtetek! higyjétek el, én nem születtem selyemben, hanem Rác-Szent Mikló­son, Tekintetes Fejér megyében — de azért én azt nagyon jól tudom, hogy ha ti betegjeiteket hasonszenvileg s időről időre egy kis hason­­szenvi diétával gyógyítanátok, hogy ak­kor bizony bizony mondom néktek, a vakok látnának, a siketek hallanának, a némák szól­nának, a sánták járnának, a görbék megegye­nesednének, az éhesek ennének, a szomja­sok innának és a meztelenek felruháztattatód­­nának. Bismark, te nagy méltóságú kitolókásája minden szabad eszmének ! Bismark, te „hara­pás jele“, ki magad is a porosz alkotmányba oly nagy lyukat haraptál, bizony bizony man­ nyilatkozat. Ezennel kijelentjük, hogy pesti józsef téri irodánkban jövőre nem csak a szállítmányok magyar címzéseit nem fogadjuk el, hanem a bundákat is csak úgy vesszük fel szállításra, ha előbb a mantlira átfordítják ; a paprika, bors és más ily magyar cikkek szállíthatósága, vagy az ellenkező felett pedig épen most tanácsko­zunk. . I­pest-nagyváradi vasút igazgat­óság

Next