Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

2 Ministerünk szilveszteréji álmai. Azév utolsó napján, ha csak néhány percre is, röviden számon vonja magát minden ember arra nézve, hogy mit és hogyan tett a lefolyt tizenkét hónapban. Ez a kis rigorózum aztán ép oly benyomást gyakorol a lélekre, mint milyet szokott ránk gyakorolni a nagy rigorózum, úgy hogy vele is álmodunk. Már most ha ministereink is rigorózum alá vetették magukat az év utolsó napján, bizonyára álmukban is folytatniok kellett e tárgyt S minthogy az álom nem egyéb, mint az ébrenlét gondolatai, érzelmei s ábrándozásainak mintegy szögletes tükrökben támadó fantasztikus képe, ezért könnyen eltalálhatom minisztereink szilveszteréji álmait, melyek következők : I. A miniszterelnök szilveszteréji álmai. Andrássy gr. azt álmodja, mintha Pestről Bécsbe, Bécsről Pestre, megint föl, onnan le, utaznék, sebesen, mindig sebesebben, mig végre vagyonja Bécs és Pest között úgy mozog, mint a mángorló. De óh csoda ! mikor végre megáll a vonat, gr. Andrássy a Stephanskirche nyársalaku, kétfejü sasos tornya helyett karcsú minaretteket lát, hegyükben félholdakkal, s a mint megy el mendegél, a tornyok előtte lassanként sápadt, kétségbeesett női alakokat vesznek föl, s midőn szemeit mindig jobban fölmereszti a csodás látványra, megdöbbenve érzi,hogy ő maga is toronynyá kezd válni,melynek lába a földbe gyökerezett. De ez a torony is átmegy a metamorfózison, úgy, hogy nemsokára ő is emberi alakot vált, s úgy érzi, hogy ő ínség miatt kivándorló székely, azok a kétségbeesett női alakok pedig bünpénzen eladott székely leányok, az ő testvérei. Beájuk borul s együtt sírnak; a köny elpárolog s a párák közt meglátja önmagát, mint derék büszke urat, kit Erdély fejedelme ő nagysága követségbe küld a fényes portára, hová csakhamar megérkezik; a nyomorult női lények most is ott vannak s drága mentése szegélyébe kapaszkodnak, segélyt, oltalmat, irgalmat rimánkodva. S ő már kezét nyújtja feléjük, de egy frakkos alak, mellén kétfejű sassal rohan elé, s börtönbe dobatja a székely nőket. „Nem tudod-e, hogy ezek is közös ügyek, tehát aám tartoznak ? — ordítja a frakk, s hogy te büszke magyarruhás izé nem vagy egyéb, mint az én ügynököm, ki dolgaimba nem avatkozhatol, a ki igazgathatod ugyan a kormány gyeplőit, hanem csak úgy, a mint parancsolom!“ — Erre a miniszterelnök fölébredt és — tovább álmodott. II. A honvédelmi miniszter szilveszteréji álmai. Andrássy azt álmodja, hogy ő egyike székely őseinek s egyszerre csak a katonai mérték alá állítják s besorozzák osztrák cserepárnak. Andrássy azt álmodja tovább, hogy ő csak magyarul tud s mégis német szóval kommandérozzák. Andrássy azt álmodja, hogy meszszire viszik ötét az ország határain túl, olyan ellenség elé, a ki nekünk jó barátunk s azt mondják neki: harcolj lelkesedéssel a kétfejű sasos zászló alatt, melynek láttára az ős Andrássyak szivét is mély fájdalom fogja el. Aztán megjelennek Andrássy előtt a Magyar haza minden régi hős bajnokai s számon kérik tőle a hon védelmi erejét. Andrássy zavarba jön, melyből, hogy menekülhessen, beáll első újoncnak azon 47,000 közé, melyek megszavazását akarja hir szerint kérni ez idénre az országgyűléstől, azonban megjárja, mert káplárja a subordinate első követelményéül tövig lenyiratja gr. Andrássynak hiszténai nevezetességű felsütögetett göndör fürtéit. Erre Andrássy vére föllázad s erélyesen föl akar lépni a honvédelem ügyében, hanem szerencsétlenségére fölébred és tovább álmodik. III. A közoktatási miniszter szilveszteréji álmai. A közoktatási miniszter, hazánk elsőrendű beszélyirója, s igy nem csoda, ha életképszerű novellát álmodik. Álmában úgy rémlik előtte, hogy ő nem báró, hanem szegény falusi iskolatanító, a ki tudná, hogyan kelljen a nép gyermekeit nevelni, hanem azt nem tudja, hogy várjon foghat-e holnap ebédelni, mert 60 írtból — ami egy évi fizetése — feleségestől s ötgyermekestől kellvén élnie, bizony sokszor a betevő falat kenyérre sem telik. Egyszerre azonban azt olvassa valahol, hogy a magyar kormány a népnevelés terén üdvös lépéseket fog életbe léptetni, s csakugyan, midőn már azon ponton van, hogy családostól együtt éhen haljon, jön számára a magyar kormánytól — ingyen „Népnevelők lapja“, melyben telehasú emberek szépen megírták : mit kelljen a falusi tanítónak tennie, hogy a nép fiai művelődjenek ? A magát néptanítónak álmodó kultuszminiszter erre földhöz csapja az ingyen-lapot s azt mondja : hejszen, midőn a közösügyes hadsereg megeszi előlem a sajtot, megköszönöm szépen az uraknak, ha nekem küldik azt a papirost, melybe a sajt volt betakargatva. Ezzel a kultuszminiszter mérgében fölébred és tovább álmodozik. IV. A financminiszter szilveszteréji álmai. Lónyai fináncminiszter rágyújtván illatos bajadéroszára, elmereng annak kékes göndör füstjén s elgondolkozván az ország állapotai fölött, egyszerre csak bóbiskolni kezd. S amint elbóbiskolt, egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy hálóköntöse merő rongyos bankjegyekből van összefoltozva, oly bankjegyekből, melyek csak az isten irgalmából sem érnek semmit s melyeket bizony hiába garantiroztattak velem is, mert azért még sem adok értük ezüstöt. A mint aztán Lónyai csodálkozó szemeit saját figurájáról elfordítja, maga előtt egyszerre milliók és milliókból álló, csengő hangon siránkozó tömeget vesz észre húszasok,ázsiások és magyar aranyokból, melyeket maguk előtt a közös ügyek országutján kondásokként azon nyolc országosan ismert férfiu terel, kiknek arcképeit a magyar kir. független (?) s felelős minisztérium kinevezése után minden lap közlötte s kik közt az álmadó saját énjét is megpillantja, a mint az álomban sokszor meg szokott történni. A közös ügyek országijának vége pedig egy tátongó örvény fölött egyszerre megszakad, melynek fenekéről a státushitelezők s a közös hadsereg látott óriási torka várja a tömegesen beléjük hulló s oda terelt, csengő hangon siránkozó tömeget. S mikor már az utolsóázsiai is berohant ama szörnyek torkaiba, akkor kormos legények rohannak elő az 1867-diki kiegyezkedési törvények paragraphus csiptetőivel, rémült miniszterünk jól táplált alakjáról darabonként szakgatják le a húst, s azt a közös ügyek présében igyekeznek pengő ezüst pénzzé sajtolni, mint ahogy tett volna Schylek zsidó az Antonio húsával. Lónyai kétségbeesésében hajába kap, hogy azt tépje, sok borzadály, ujjai közé haj helyett amaz undorító piszkos „váltó pénznek“ csúfolt tíz krajcáros papírjegyek ragadtak, melyeket az utca szemetében turkáló rongyszedő sem venne kezébe, hahogy azok a boldogított állam hitelét nem reprezentálnák. Erre pénzügyminiszterünket a gyomorémelygés annyira elfogta, hogy miatta felébredt. Ekkor vette észre az egész nyomasztó álom okát. Jó külföldi szivarjai helyett t. i. véletlenségből a mi belföldi szivargyáraink azon termékeinek egyikére talált rágyújtani, melyeket mustrául szoktak a financministeriumhoz beküldeni. Tehát a magyar trafikszivar okozta mérgezés ellensulyzása végett rögtön orvosért küldetett s javulván, megint elkezdett álmodozni. .. A belügyminiszter szilveszteréji álmai. Báró Wenckheim excellentiája is álmodott. Ekkor is a tüntetések háborgatták nyugodalmát. Egy utcai csoport macskamuzsikát csinált annak, ki legjobbjainkat vérpadra juttatta, százezreket földönfutókká s ezreket penészes börtönök lakóivá tétetett. Hiszen ezek rosszabbak a fénneknél! — kiáltott fel ő excellentiája s előparancsolta a d-tollát, melyhez ember sem kellett, hogy írjon. S a belügyminiszternek úgy tetszett, mintha ő már ezt a bűvös lud-tollat régen ismerni, mely egy becsületes izraelitischer Ganzból származván, 1849 elején még lud-toll volt, de már april után vérvörös kakastollá lett, mely a császárság vastollait is kitépte. Bach idejében lud-tollunk aztán fejét téntába, lábát pedig báfránszószba mártván, harisnyáját nyakába öltötte, s mint patentirozott schwarzgelb Ganzfeder, passus nélkül vándorolt föl Bécsbe. Később gyorsabbá válván az összeköttetés Bécs és Pest közt, bűvös follunk egyik nap Bécsben mint Ganzfeder az osztrákok, másik napon Pesten mint lud-tól az osztrák-magyarok érdekei mellett karcolta a papirost, migen egy szép reggel arra ébredt fel, hogy mint lud-ganz toll, ő excellentiája keze alá került. A belügyminiszter álmában tehát előveve ezen ganz-lud tollat és szigorú rendeleteket kezdett vele írni a tüntetések ellen s Íme a bűvös toll egyszerre magyarosan és Bach-szellemben irt! „Hohl ihn der Teixl! — kiáltott fel a miniszter boszosan, — hosz két net, hogy egyszerre kétféle szellemben írjunk. Inkább magára hagyom lud-tollacskámat, majd az jobban fogja tudni, hogyan lesz legalkalmasabb írni, már belé tanult a különböző régimék alatt, mir is noch die G’schicht neu! Tehát Írjál, Írjál tollacskám !“ S a bűvös ganz-lud toll el kezdett percegni, s itt - itt—itt, a miniszter pedig nézte, nézte, nézte. „Jön a hitetlenek által behívott hitetlen muszka! Talpra magyar,ragadt cséplőt,baltát, vasvillát. Huncut a német, éljen a magyar reszpublika !“ Látván a miniszter a magát 1849-be viszszaálmodó haud-tollának ezen ömlengéseit, ijedtében elájult. Midőn ájulásából s álmából felébredt, ganz-lud tollát maga mellett találta, lud-tolli tisztességes meghajlásban. A miniszter pedig meg lévén nyugodva, megint a fal felé fordult és — tovább álmodozott. Gradus ad nobilitatem. A „gradus ad Parnassum“ mindenki előtt ösmeretes. Itt a „gradus ad nobilitatem“ lesz ösmertetve. 1847. Humillimus servus és nem nemes. 1848. Véresszáju republikánus és nemtelen. 1849. Még véresebbszáju republikánus és még nemtelenebb. 1850. Bécsben ir a Reichseinheit mellett és a legnemtelenebb. 1851—1859. Bachista és nem nemes. 1861. — Schmerlingianus és nemtelen. 1862. — Forgáchiánusabb és nemtelenebb. 1864. — Leg-Zichyhermániánusabb és legnemtelenebb. 1867-ben ezek összeadatvány nemes.