Irmesi Homonnay Imre: P. Ovidius Naso Szomorú Verseinek Öt Könyve (Pest, 1825)
Előbeszéd
ELŐBESZÉDE A.’ Verskultés, a’ léleknek ez a’ gyönyörű szüleménye, melly bájoló kellemével a’ vadakat is szelídekké teszi; egy idős az emberi tétellel. A’ mosolygó ifjú kor’ heves érzésibe, a’ csendesedett élet idő’ indulataiba, a’ kölcsönös érzés, a’ nagy mindenség’ szemlélése, egy Fő Valóság’ esmérete, némelly Hérósok’ bámulásra ragadó viselt dolgaik — a’ minémű beható erővel bírnak valamelly élőbe — a’ Poésisnek ollyan volt mindég a’ matériája. Innét most az Isteni dolgok, a’ víg, majd a’ gerliczeként nyögdécselő szerelem, az Örvendetes kikelet, majd a’ kérlelhetlen halál, és dühödő hadak, ’s szerentsétlenségek éneke’ tárgyai.. Ide hagyván földi porunkat, képzelete’ szárnyain Égbe repül, az ott lévő világokat szemlélgeti , ismét villám módra leszálván, egy csergedező pataknál, kis nefelejts felett egy méhecskével mulatoz. Az alacsony kunyhó csendes lakóját, szintúgy figyelmére méltatja, mint a’ Királyt. Bár hízelkedjen nélna , de a’ rögzött rosszak ellen is tollat vesz, ’s megtámadja a’ bűnt. Egy felől a’ mindenek Ura’ hatalma’ erejét, más felől jóságát tisztelve zengedezi. Ezért, ’s széles esméretjekért a’ Költők kedvességben éltek, és a’ Fejedelmi, Hősöktől tiszteltetek, ’s örök hírre emeltettek. Az Ég követi , békesség szerzők, és a’ Status megtartóji voltak. Orpheus is lágy érzéseket szült lantján vert daliával, az erdő vad lakosit helységekbe vívén, megszelídítette Homérusnak oltárokat emeltek. Terpander 2) a’ zenebénáskodú Spártaiakat, Delphi javallására meghívatván , mu’sikáján édesdeden zengő verseivel békére veszi. Ugyan őket kéttségbe esésekben, midőn a’ Messénusoktól pusztíttatnának, az Oraculum’ ajánlásából* 1) Orpheus Thraciából való Görög Poeta, és igezi híres Musikus az Argonautákkal is elment Colchisba. K.U. előtt mintegy 1300. e. 2) Terpander Lesbusból való híres Poéta és Mu’sikus K. U. előtt 670. e. A‘2