Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a Délvidéken (Budapest, 1902)

Előszó

ELŐSZÓ. A magyar függetlenségi harc 1848—1849-ben a dél-magyar­országi hadszinhelyen kezdődött s ugyanott nyert tragikus befejezést. Munkám ama hadműveleteket tárgyalja, melyekben a magyar hadak a fölkelő szerbek s utóbb az egyesitett osztrák­szerb csapatok ellen harcoltak. Az ellenfél részéről ezen hadműveletek politikai alapon két külön epochát képeznek, — a szerb vajdaságért, majd az egységes monarchiáért való harc által; de miután ezeknek katonailag csak egy közös céljuk vola: a magyar hadsereg leverése, e két időszakot magyar hadtörténeti munkámban külön választani fölöslegesnek tartottam. Eme hadműveletek néphadak és rendes csapatok kisebb és nagyobb szabású vállalatait s a déli magyar hadseregnek a déli osztrák hadsereg ellen intézett küzdelmeit tárják elénk. Fontos részei ezek a magyar haditörténetnek, melyekből okulhat az utókor. A kisebb és nagyobb vállalatok igen alkal­masak arra, hogy az ifjabb katonai nemzedéknek a csapat­­vezetésben tanító iskolául szolgáljanak. A délvidék harcterületeit bejárván, megismerjük Szt.­­Tamásnak 1848-ban európai hírnévre alig érdemes szereplését. Az új nemzedék megjegyzi magának, hogy a gyászos polgár­harcban Fejértemplom, Perlasz, Strázsa (Lagerdorf), Jarkovácz, Hegyes, Mosorin, stb. a magyar fegyver-dicsőség maradandóan emlékezetes helyei. A honvéd zászlóaljak egy része (ezek közt a híres vörös sipkás 9-ik zlj.) a délvidéken nyerte a tűzkeresztséget, a férfias

Next