Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a Délvidéken (Budapest, 1902)

Előszó

küzdelem első iskoláját; e zászlóaljak már itten s utóbb a főhadszinhelyen (a Tiszától az osztrák határig) s Erdélyben is, intézkedésükkel bámulatba ejték a művelt világot. Az itthon volt magyar ezredekből az egri Wasak, a nagy­váradi Mihály nagyherceg — ma József főhercegünk ezrede, a debreczeni Don Miguelek,­­ Ferencz­ Károly, Turszky s a többi ezredek zászlóaljai, mind meg annyi hősök, már a dél­vidéken küzdötték ki a nem múló fegyver dicsőség hervadha­tatlan babérjait. Ezredjök nevelte e vitéz csapatokat s ezek képezték a honvédeket, nevelvén bennök a katona legszebb erényét a vitéz­séget, melyet az ellenségben is becsülnünk és tisztelnünk kell. A kiváló erkölcs mellett tárgyilagos önbírálattal, fogyat­kozásainkat is a hazai történelemből ismerhetjük csupán, a­míg a hadműveletek a haza földjén tájékoztatnak bennünket. A fentiekből kitetszik, hogy munkámat nem a politikus­nak, de a hadtörténelem kedvelőinek írtam. A délvidéken tartóz­kodván, több harcterületet szemrevételezés folytán megismer­­tem. Ezeket s a rendelkezésre álló — ugyan­ bőséges, de még mindig hiányos — adat­anyagot tanulmányozva, a dél-magyar­országi hadszinhelynek eddig kevés részletességgel tárgyalt hadi eseményeit tanulmányszerüleg — s úgy vélem — tárgyilagosan megírva — adom át az olvasónak. Szabadkán, 1901. szeptember hónapban. ■ Olchváry D.

Next