Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a Délvidéken (Budapest, 1902)
Előszó
küzdelem első iskoláját; e zászlóaljak már itten s utóbb a főhadszinhelyen (a Tiszától az osztrák határig) s Erdélyben is, intézkedésükkel bámulatba ejték a művelt világot. Az itthon volt magyar ezredekből az egri Wasak, a nagyváradi Mihály nagyherceg — ma József főhercegünk ezrede, a debreczeni Don Miguelek, Ferencz Károly, Turszky s a többi ezredek zászlóaljai, mind meg annyi hősök, már a délvidéken küzdötték ki a nem múló fegyver dicsőség hervadhatatlan babérjait. Ezredjök nevelte e vitéz csapatokat s ezek képezték a honvédeket, nevelvén bennök a katona legszebb erényét a vitézséget, melyet az ellenségben is becsülnünk és tisztelnünk kell. A kiváló erkölcs mellett tárgyilagos önbírálattal, fogyatkozásainkat is a hazai történelemből ismerhetjük csupán, amíg a hadműveletek a haza földjén tájékoztatnak bennünket. A fentiekből kitetszik, hogy munkámat nem a politikusnak, de a hadtörténelem kedvelőinek írtam. A délvidéken tartózkodván, több harcterületet szemrevételezés folytán megismertem. Ezeket s a rendelkezésre álló — ugyan bőséges, de még mindig hiányos — adatanyagot tanulmányozva, a dél-magyarországi hadszinhelynek eddig kevés részletességgel tárgyalt hadi eseményeit tanulmányszerüleg — s úgy vélem — tárgyilagosan megírva — adom át az olvasónak. Szabadkán, 1901. szeptember hónapban. ■ Olchváry D.