Rómer Flóris - Henszlmann Imre: Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra 1-2. (Pest, 1866)
1. rész
Előszó. Mióta a kereszténykor előtti nemzedékek műemlékeik kutatására, és az alattuk vagy mellettük talált műdarabokra minálunk is nagyobb gond fordíttatik, mióta a régészettel kezet fogva a földtan is az őslények maradványaival az emberi nem kezdetleges törekvésének egyes töredékeit föllelte, hazánkban is nyilvánult azon vágy, bár lenne ezen érdekes régiségeket megismertető vezérfonalunk! — Innét van, hogy az Akadémia, mindjárt, amint az Archaeologiai Bizottmánya megalakult, elhatározó, hogy annak egyik fő teendője az legyen , „miszerint utasítást dolgozzon ki, és azt tegye közzé minél több példányban, melynek nyomán a romladozásnak leginkább kitett mű- és történeti emlékek . . . legegyszerűbb módon . . . fentartassanak és megóvassanak.“ M. Akad. Aim. 1863. 165 l. Azonban egy ilyen munka kiadatása, ha egyszersmind népszerű is akar lenni, számos rajzot igényel, melyek nélkül ezen új tudomány szárazabb és nehezen érthető volta miatt, még a régészet barátját is, a lelkesen felkarolt tanulmányozástól könnyen elidegeníthetné, és így az óhajtott czélszerű oktatást meghiúsíthatná; minthogy pedig a művészileg készült számos kép tetemesebb költségbe kerül, az Archaeologiai Bizottmány csak akkor felelhetett meg kötelességének, midőn gr. A nd rássy Manó és társai az általa szerkesztett „Vadász Album“ kiadásánál nyereményül fenmaradt 1400 o. é. forintot valamely czélszerű régészeti képes munka közlésére nagylelkűen ajánlottak fel. De még így sem érhette volna el a nevezett bizottmány czélját a kitűzött mérvben, ha a bécsi cs. kir. középponti régészeti bizottmány a tőle kiadott munkálatok-