Gyárfás István Tihamér: Pannonia őskeresztény emlékei - Régészeti tanulmány (Budapest, 1889)
Előszó
ELŐSZÓ. Ezen munka mintegy folytatása annak, mely körülbelül két n éve e czím alatt: «Őskeresztény műemléki tanulmányok» jelent meg. Amabban a katakombák, ebben Pannonia emlékeit tárgyalom. A feldolgozás iránya azonban amazétól sokban különbözik. Itt inkább arra törekedtem, hogy kimutassam, miszerint Pannóniában már az első századokban, még Konstantin előtt, a kereszténység nagyban el volt terjedve, hogy amit a pannoniai egyházról a martyrologiumokban s a régi egyházi íróknál olvasunk, e korbeli őskeresztény, feliratos vagy másféle emlékek által is nagy részben beigazoltatik. Tárgyalni fogom pedig a pannoniai kereszténység megalapítását, elterjedését és viszontagságait a római uralom idejében. Dolgozatom történeti tehát, de régészeti is egyszersmind, vagyis egy példa arra, miként lehet a régészet által felkutatott és megismert emlékeket a történelem számára érvényesíteni. E czélom elérésére a régi s újabb írókon kívül, a feliratos emlékek szolgáltatták a legtöbb adatot. Ezen emlékek közül igen sokat bír a m. n. múzeum. De ki tudná megmondani, mennyi van még a föld alatt, eltemetve századok óta ? Az epigraphika még mindig fejlődő tudomány, mely teljesen befejezett sohasem lesz, s nem is lehet. Egy lelet leronthat és megváltoztathat oly véleményeket, oly tételeket, melyeknek igazságában eddig talán senki sem kételkedett! — Józanul kitehetjük tehát, hogy a keresztény emlékek száma sem befejezett, hogy idővel ez is növekedni fog. Sok, igen sok kérdés vár még megoldásra épen az epigraphika által!