Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Második könyv a Noé bárkájáról

Második Könyv. 91 be­vezeted : me­njetek úgymond átkozottak, és jőjetek én Atyámnak áldattai ! Légyen Uram né­­kem­ is részem ezek szerencséjében. TIZEN­ ÖTÖDIK RÉSZ. A’ víz-özönnek szörnyű képe. Ság teremtésének ezer hat száz ötven ötödik esztendejében, mellyben Noé Pátriárka életé­nek öt­száz kilenc­ven kilenc­edik esztendejét be­­töltötte, el­érkező véletlenül a­­ világ veszedelmé­nek keserves órája. Nevetve, tánc­olva, tombolva, minden fé­le vigasságba telték volt akkor­ is idejeket a­ vilá­gon el­­­ízéledett népek, és az mint Urunk bi­zonyítja Sz. Lukáts tizen hetedik részének huszon hetedik versében, ettek, ittak, házasodtak , ví­gan laktak, a’ jövendőről nem búsultak. * De imé azonban meg­durrannak hirtelen a­ terhes felhők­ között az haragos egek: be­borítja sötét homály széles es világot, tollya egy­ mást a’ M 7 fok * Luc* 17. V. 2Ő. 27. Et fícut faílurn eft in rJicbus Nog, ita ttrit, & in diebus Filii hominis. Edebant & bibebant i uxores duce­­bant, & dabantur ad nuptias usque in diem, qua intravit Noe in ar· cam, & venit diluvium,& perdidit omnes.

Next