Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a svéd diplomáczia (Budapest, 1882)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Bethlen Gábor diplomácziai tevékenységének felderíté­sére történeti irodalmukban már eddigelé is sok történt ugyan, de mégis távol állunk attól, hogy annak teljes, hű képét vázol­hassuk. Csak részleteiben, mondhatni csak töredékeit ismer­jük. S ha tudunk is annyit, hogy róla, mint államférfiról alkot­hatunk képet, de működésének összefüggő lánczolatát minden részleteiben nem tudnók előadni. S ennek igen természetes oka van. Az erdélyi állam­­levéltár elpusztult, leveles könyvek csak uralkodása első évei­ből maradtak fenn, diplomácziai iratainak, utasításainak, leve­lezéseinek igen csekély töredékei jutottak ránk, s a­mi fenn­maradt, azt is össze nem függő töredékekben bírjuk. Itt h­át a külföldi levéltárakhoz kell fordulnunk, ha ezeket a tárgyakat pótolni akarjuk. Főként életének utolsó évei azok, melyekről legkeveseb­bet tudunk: azok az évek, melyek második házassága s a szőnyi béke megkötése után folytak le. Ha roppant tevékeny­ségének fennmaradt emlékeit a megelőző évekből összehason­lítjuk ezzel, azt hinné az ember, hogy fiatal nejének mulatta­­tására rendezett udvari ünnepélyek absorbeálták idejének nagy részét. Pedig nem. Épen ebben az időben ismét, most már negyedszer fogott hozzá ahoz a sisyphusi munkához, melyet eddigelé mindig, a viszonyok hatalma vagy mások hibája miatt, félbe kellett hagynia, mely mint megvalósítandó terv, mint egy álomkép lebegett előtte — hozzá fogott több kilátás­sal a sikerre, s abban a hitben, hogy végre megtalálta a szö­vetségest, kiben nem fog csalatkozni.

Next