Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 1-2. (Pápa, 1861)
Előszó
ELŐSZÓ: Magyarország, mint minden egyes ország történetei, ha azokat nem pusztán egybefüggés nélküli sokságnak tekintjük, mind az összes emberiség fejlődésével, a világtörténelemmel, mind a bennök és általuk valósult saját egészszel elvárhatlan kapcsolatban állanak. E viszonyt tartotta szem előtt szerző, midőn jelen munkájában azokat egy olly élelműszeres egészszé egybealkotni kísérletté meg, melly minden egyes részeit az egészhezi helyzetükben szint olly szükségességgel föltételezi, mint minővel maga minden egyesei összeműködése által föltételezve van. Túl kelle e szempontból a történelmi anyagok közvetlenségén emelkedni, bennök a mozgató eszméket, elveket, melylyeknek kifolyásai, keresni fel, s esetleges, sőt itt ott ellenkező folyású változataikat fogalmukra, czéljukra, s helyzetükre, mellyel mint az egész eszközei elfoglalnak, vezetni vissza. Magyarország lefolyt életének, mint történelme mélyebb vizsgálata mutatja, a világ két legnagyobb történelmi ellentéte, kelet, és nyűget közt elfoglalt helyzete által két illy eszme jön mindjárt kezdetben kitűzve. Egyik az általa alkotott egységes államban a keresztyén-germán világ szellemét, a vallást, s az ez által eddig megalapíthatott szabadságidomot, a jogot meghonosítani. Másik ezeket a megzilált nyugatnak kelet rohamaitól megmeneni. Amaz saját maga, ez világtörténelmi rendeltetése. Amazrópai képződése, ez virágzata korának szakait képezi.