Dórzi Sámuel: Az ipari titok (Budapest, 1908)
Az ipari titok védelme nem más, mint a gazdasági etnikának, a forgalom jóhiszeműségének megóvása. Törvényes oltalma az értékteremtés tűzhelyének, valamikép az otthon védelme a házi békességnek biztosítója. Az önvédelem mentsége módot ad a szembetámadó ártalmatlanná tételére, miért legyen bárki az orv gazságának kitéve ? Miért legyen megengedve, hogy a megrendelők jegyzékét könyvelőm pénzért eladhassa (Nagykanizsa), hogy a művezetőm a gépem szerkezetét lerajzolva, a konkurrenshez vigye (Salgótarján),hogy levelezőm az egyik vevőmnek adott számlák másolatait a másiknak hátam mögött kiadja (Budapest) ? Az ipari titok kodifikálása ajtót nyitna a meghurczoltat ásóknak. Lehetséges. De a Btk. valamennyi szakaszával így vagyunk. Megnehezítené a felnövő generácziónak gazdasági boldogulását. Ha a törvény jó és még inkább, ha jó bíró kezébe kerül, erről szó sem lehet. Iparpolitikai szempontból pedig egyenesen kötelességünk. Mert államjogi lekötöttségünk ellensúlyozására gazdasági téren mindent meg kell tennünk, a mi módunkban áll, a mi iparosaink helyzetének megerősítésére szolgálhat. 11315—1908, Wodianer F. és Fiai könyvnyomdája Budapesten.