Dórzi Sámuel: Az ipari titok (Budapest, 1908)

Az ipari titok védelme nem más, mint a gazdasági etnikának, a for­galom jóhiszeműségének megóvása. Törvényes oltalma az értékterem­tés tűzhelyének, valamikép az ott­hon védelme a házi békességnek biz­tosítója. Az önvédelem mentsége módot ad a szembetámadó ártalmatlanná tételére, miért legyen bárki az orv gazságának kitéve ? Miért legyen megengedve, hogy a megrendelők jegyzékét könyvelőm pénzért eladhassa (Nagykanizsa), hogy a művezetőm a gépem szerke­zetét lerajzolva, a konkurrenshez vigye (Salgótarján),­­hogy leve­lezőm az egyik vevőmnek adott számlák másolatait a másiknak há­tam mögött kiadja (Budapest) ? Az ipari titok kodifikálása ajtót nyitna a meghurczolt­at ásóknak. Le­hetséges. De a Btk. valamennyi sza­kaszával így vagyunk. Megnehezítené a felnövő­ generá­­cziónak gazdasági boldogulását. Ha a törvény jó és még inkább, ha jó bíró kezébe kerül, erről szó sem lehet. Iparpolitikai szempontból pedig egyenesen kötelességünk. Mert állam­jogi lekötöttségünk ellensúlyozására gazdasági téren mindent meg kell tennünk, a mi módunkban áll, a mi iparosaink helyzetének megerősíté­sére szolgálhat. 11315—1908, Wodianer F. és Fiai könyvnyomdája Budapesten.

Next