Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága 1. (Budapest, 1904)

Előszó

ELŐSZÓ. A huszadik század elején hazánk közgazdaságában egy új korszak kezdődik. Új alapokon kezd kiépülni közgazdaságunk hatalmas épülete, érvényesülésre tör az a rejtett erő, mely annyi századon keresztül improduktív módon hevert földünkben s nem­zetünkben. Az 1867-ik évi kiegyezés visszaadta önállóságunkat, s a nemzeti irány mind erőteljesebben kezdett kidomborodni minden irányú tevékenységünkben. A nemzeti aspiratiók a szá­zad végén teljesülés előtt állanak. Ha összehasonlítjuk a múlt helyzetét a jelennel, határozot­tan fényes eredményeket kell konstatálnunk. Fényesek ez ered­mények, ha tekintetbe vesszük, hogy azok harminc­három év munkássága nyomán keltek. A modern állami kialakulás e 33 éves korszakra esik, közgazdaságunk ereje, versenyképessége, 33 év munkájában gyökerezik. A múlt csak az erőt halmozta fel, azt megőrizte, de kihasználni nem tudta. Az összehasonlítást tevékenységünk minden irányú nyilvá­­nulása kiállja a külfölddel. Értjük a szervezetet, a munkásságot: tény, hogy a végeredmény tekintetében nem egyszer háttérbe szorít a külföld ereje, de ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány évtized munkája századok tevékenységével áll szemben. Áll ez különösen közgazdaságunkra. Hosszú századokon keresz­tül kellett küzdenünk fajunk fenmaradásáért, mely élet-halál harcz a békés munkásságnak teret nem engedett. A nyugat véd­­bástyája volt hazánk; míg nemzetünk vérzett, addig a nyugati államok fejlődtek s gyarapodtak. Fentiekből következik, hogy a nemzet nem tekinthette a gazdasági fejlődést czéljának, előtte államfentartó tekintetek lebegtek. Ez a létfentartási küzdelem

Next