György János: A becsületes állam (Kolozsvár, 1909)

Az olvasóhoz

Az olvasóhoz. A lelket mély fájdalom tölti el, látva, hogy a nép, mely ezeréves hazánkat művelt földdé tette, ősei honá­ból idegen világba kénytelen vándorolni. Évente több erős, munkabíró, és munkára vágyó fia hagyja ide ezt a szegény, sorshányta nemzetet, mint ahány lelket, — a csecsemőket és elaggottakat is beleszámítva, — orszá­gunk legnagyobb vidéki városa számlál. A honfi gond aggódva kérdi : Ameddig fog ez így tartani ? A nép­mozgalmi számítások arra következtetnek, hogy a rop­pant területű s oly kevéssé népes, áldott földű Ameri­kának a mai befogadó képessége másfél századig sem fog aláhanyatlani.­­ Ez ijesztő érvágás ellen, — melyhez képest a tatár­tól, töröktől, némettől szenvedett vérveszteségeink szinte jelentéktelenné törpülnek, — apró, felszinen mozgó rend­szabályok hatástalanok. Vagy az utolsók közé fogunk kerülni az európai nemzetek sorában, vagy közállapo­taink gyökeres javítására kell magunkat eltökélnünk. Most az utolsók közé kerülés nyomorától és szé­gyenétől kell tartanunk, pedig valamikor elsők voltunk Európa nemzetei között. S valóban, most is vezetésre vagyunk hivatva, nemcsak monarkiánkban, de a Balká­non is. Ámde e hivatás csak kiváló politikai bölcses­séggel, és következetességében rendületlen államférfias akarattal tölthető be. Most is, miként a Nagy Lajos és a Hunyadiak korában, ha nemcsak meggondolni bírünk oly politikai gondolatokat, amelyek szomszédaink­­poli­tikai gondolkozását a közerkölcsiség, közjóllét,­ közhata­lom, közműveltség célszerű és rohamos fejlesztése tekintetében messzi fölülmúlják, hanem egyszersmind elszánt eréllyel leszünk képesek ama gondolatokat meg is valósítani, akkor Ausztria és a Balkán népei önkényt és örömmel fognak az ő számukra is nagyobb boldog­ságot biztosító politikai vezérletünk alá szegődni. Ám a múlt és korszellemünk világosan rámutat­nak a jövő politikájának ily vezető eszméire. A XIX. század

Next