György János: A becsületes állam (Kolozsvár, 1909)
Az olvasóhoz
Az olvasóhoz. A lelket mély fájdalom tölti el, látva, hogy a nép, mely ezeréves hazánkat művelt földdé tette, ősei honából idegen világba kénytelen vándorolni. Évente több erős, munkabíró, és munkára vágyó fia hagyja ide ezt a szegény, sorshányta nemzetet, mint ahány lelket, — a csecsemőket és elaggottakat is beleszámítva, — országunk legnagyobb vidéki városa számlál. A honfi gond aggódva kérdi : Ameddig fog ez így tartani ? A népmozgalmi számítások arra következtetnek, hogy a roppant területű s oly kevéssé népes, áldott földű Amerikának a mai befogadó képessége másfél századig sem fog aláhanyatlani. Ez ijesztő érvágás ellen, — melyhez képest a tatártól, töröktől, némettől szenvedett vérveszteségeink szinte jelentéktelenné törpülnek, — apró, felszinen mozgó rendszabályok hatástalanok. Vagy az utolsók közé fogunk kerülni az európai nemzetek sorában, vagy közállapotaink gyökeres javítására kell magunkat eltökélnünk. Most az utolsók közé kerülés nyomorától és szégyenétől kell tartanunk, pedig valamikor elsők voltunk Európa nemzetei között. S valóban, most is vezetésre vagyunk hivatva, nemcsak monarkiánkban, de a Balkánon is. Ámde e hivatás csak kiváló politikai bölcsességgel, és következetességében rendületlen államférfias akarattal tölthető be. Most is, miként a Nagy Lajos és a Hunyadiak korában, ha nemcsak meggondolni bírünk oly politikai gondolatokat, amelyek szomszédainkpolitikai gondolkozását a közerkölcsiség, közjóllét, közhatalom, közműveltség célszerű és rohamos fejlesztése tekintetében messzi fölülmúlják, hanem egyszersmind elszánt eréllyel leszünk képesek ama gondolatokat meg is valósítani, akkor Ausztria és a Balkán népei önkényt és örömmel fognak az ő számukra is nagyobb boldogságot biztosító politikai vezérletünk alá szegődni. Ám a múlt és korszellemünk világosan rámutatnak a jövő politikájának ily vezető eszméire. A XIX. század