Király János: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugat-európai jogfejlődésre. (Budapest,1908)
ELŐSZÓ. Egyetemünkön az Európai- és a Magyar alkotmány- és jogtörténet az 1905—1906. tanév végéig mint két külön tanszak adatott elő. A hallgatóság nagy száma tette szükséggé, hogy ez a két szaktanár között megoszoljék. Ezen körülmény volt egyik oka annak, hogy a két tanszaknak egyesítése tervbe vétetett. Több évi tanácskozás után a jog- és államtudományi karnak kiküldött bizottsága javasolta az egyesítést, de olyképpen, hogy a Magyar alkotmány- és jogtörténet bevezetéseként tárgyaltassék az európai alkotmány- és jogtörténet az 1000-ik évig — tehát körülbelül a Magyarok itteni honfoglalásáig — a Magyar alkotmány- és jogtörténet pedig tárgyaltassék folytatólag az európai intézményekre való tekintettel. A jog- és államtudományi kar a tanszabadságot tartván szem előtt, nem kívánta az egyesítésnél a most érintett kereteket a tanárok részére megszabni, de kívánta, hogy a két szaktanár az egyesített két alkotmány- és jogtörténeten kívül a vezető európai nemzetek alkotmány- és jogtörténetét és a főbb európai ide vágó intézményeket speciál collegiumokban tárgyalja. A tanács a kiküldött bizottság majoritásának álláspontját fogadta el. Kívánta, hogy a keretek, amelyek között a két egyesített tanszak tárgyaltatok — meg legyenek határozva. Lukács vallás- és közoktatási miniszter úr 1906. évi február 13-án kelt rendeletével azonban a jog- és államtudományi kar javaslatát tette magáévá. A két tanszak egyesíttetett «Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugateurópai jogfejlődésre» czím alatt. Az egyesített két tanszaknak belső berendezése a tanszabadság alapján a szaktanárokra bízatott. Köteleztettek a tanárok a főcollegiumon kívül az európai alkotmány- és jogtörténetből speciál collegiumokat tartani. A jog- és államtudományi kar bizottságának majoritását és az egyetemi tanácsot, akkor amidőn az egyesített két tanszaknak kereteit kívánta meghatározni, mindenesetre azon czél vezérelte, hogy az egyesített tanszakban az egyesítés után annak előbbi alkotó elemeit képezett két tudománynak mindegyike maradandólag a jövőre nézve is biztosítva legyen. Minthogy az egyesítés a tanszabadság alapján a szaktanárokra bízatott, szükségesnek tartottam a hallgatók kezére előadási vezérfonalat és tankönyvet bocsájtani — annál is inkább, mert a ma-