Gosztonyi Miklós: Ősiség (Budapest,1847)
napirenden forgó vitatások közt, ha nem is legelső, de bizonyosan előleges az Ősiség kérdése,— és méltán. Sőt ha nem a divat zaja, de a tárgyak belső fontossága, és a teendők elmellőzhetlen kapcsolatából folyó sorozata tekintetik, mindenek előtti. Nem lehet ott hitelről nem gondolkodni, de csak álmodozni sem, hol a hitel végső sarkalata, a birtok, kimeríthetlen perek tárgya. Szinte merő ábrándozás ott kivételetlen közteherviselés, hol a terhelendő, eddig adómentes birtokoson rémvázkép nehezül birtoka ingadozása, s hol, hogy az uj terhet jobban győzze, feszített figyelemmel és szorgalommal szaporítandó iparműködése gyümölcseit, többnyire a legszorultabb körülmények közt, az igénylők követelései, és az ólomlábon igenis fontolva haladó, úgynevezett igazság kiszolgáltatásának látható és láthatlan költségei nyelik el, és a további ipar kifejtésétől elvonják. Ha tehát hitelt, közteherviselést, ipart akarunk, szóval, ha a középszázadok serdülő fakadozásait a tizenkilenczedik század gyümölcseivel, nem szép hangulatú, csak a balga felhevültekre, hanem gyakorlati valódi srkert óhajtó gondolkozókra