Illés József: Az ujkori alkotmányfejlődés elemei. Egyetemes európai jogtörténeti tanulmány (Budapest, 1898)
Bevezetés - I. fejezet. A középkorból az ujkorba való átemenet szakai
Az az intézményvilág, amely a középkori élet virágzási korszakában (XI—XIII. századok) a maga teljességében jelenik meg, lassan bomlik szét és veszti el jelentőségét. Az egyes intézmények vagy átalakulnak úgy, hogy az új intézmény megtalálja a maga fogalmi kifejtését és elméleti méltatását, ilyenkor a tartalom nem rejtőzik el a régi, ismert nevek alá, hanem nyíltan áll szembe a régivel és követeli helyét az életben; vagy észrevétlenül adnak helyet a teljesen újnak, az intézmény neve megmarad és egészen új tartalmat látunk benne. Az egyik intézménykörből a másikba való átmenetben három szak különböztethető meg. Az első az uralkodó erők kezdődő küzdelme az ellenkező erőkkel. Ilyenkor a régi intézménykor még látszólag teljesen ép, életerős és uralkodik minden életviszony felett; az új nézetek, felfogások csak elszórtan jelennek meg, alárendelt jelentőséggel bírnak s mindenütt erélyes ellenzésre találnak, visszaüzennek vagy ha vissza nem űzetnek, semmibe se vézetnek. A második az új nézetek egyesülése, találkozása ennek következtében erejök növekvése, majd egyes tereken uralomra jutásuk s innét a réginek teljes leszorítása. A régi intézménykör egysége megtörik, ereje alászáll, néha egyes fellobbanásaiban még életjelt ad magáról. Ilyenkor feladja követeléseinek egy részét, hogy a többit érvényesíthesse, beéri compromissumokkal, amelyek mentői több téren jelentkeznek, annál biztosabb előjelei a gyengeségnek. A harmadik és utolsó szak, amidőn az új nézetvilág megtalálja kristályosodási központjait, azokat az egygyé olvasztó alapelveket, amelyek azelőtt elrejtve csak sejtették, de nem mutatták egész lényeket. Az alapszervezetnek homályos körvonalai élesen kiválnak s megszabják az új élet kereteit. A réginek már csak foszlányai tűnnek elő itt-ott s még túlélik ezt a szakot is; mintegy kísértenek az új élet köreiben, már nem küzdelemre hivó igényekkel, hanem a megszokottság leple alatt akarnak némi jelentőséghez jutni.